Agathe Toman - OCEAN #01 - 4/30

Ez a mű a művész „MEGOSZTOTT CIKK” sorozatának része.

Művészi fotó Hossegorban (Franciaország), 2026 nyarán, Glacé Fine Art papírra nyomtatva. A kép részben szándékosan szemcsés megjelenítésben készült, részt véve írásmódjában, plasztikus alkotói kifejezésében. Méret: 35x49 cm + 2 cm margó.

A mű számozott és kézzel aláírt mind a frontján, mind a hátoldalán. Kíséretében hitelesítő tanúsítvány található, amelyet maga a művész aláírt. A fotó gondosan göngyölt módon kerül kiszállításra védőcsőben (keret nem tartozéka).

Művész életrajza
Agathe Toman 1989-ben született, francia származású, francia, osztrák és cseh felmenőkkel rendelkező plasztikus/vizuális művész. Művészete a festészet, rajz, fénykép, költészet és szobrászat területén bontakozik ki.
A párizsi Couture Szalon Hivatali Kamarájában folytatott tanulmányai után, s több évig haute couture-ot tervezett Párizsban, úgy döntött, hogy teljes mértékben a művészi gyakorlata felé fordul.
A Landes-ben telepedett le, ma műveinek számos magángyűjteményben érhetők el Franciaországban és nemzetközileg. 2021 óta a Sotheby’s-nál jegyzik, több aukción kínálták, és kiállított az Art Paris-on is.
Művészi kutatása az emlékezet, észlelés, test és belső tájak összefüggéseit vizsgálja. Lényegében absztrakt gyakorlaton keresztül egy olyan érzékeny nyelvet fejleszt ki, amelyben a fény, az anyag és a gesztus egy érzelmi és szemlélődő élmény hordozói.
Akár festményekről, rajzokról vagy fényképekről van szó, Agathe Toman nem annyira a valóság ábrázolására törekszik, mint inkább arra, hogy felfedje, mi marad láthatatlan: a pszichés állapotokat, a memória nyomait és az öntudatlan mozgásait.
Művészi praxisát párhuzamosan évek óta folytatja párizsi pszichoanalízis és tranzakcionális analízis képzésen. Ez a kutatás mélyen táplálja művét, amelyben a plasztikus teremtés és a lélek feltárása összefonódik.
Munkáit több kortárs művészetről szóló kiadványban mutatták be, többek között Forbes, L’Œil és ELLE.
Művészi szemlélet
„Munkám a psziché és a test közötti mély kapcsolatok feltárására törekszik. Kérdezem, hogyan íródnak be tapasztalataink a anyagba, a memóriába és a tájba.
Műveim olyan absztrakciók, amelyekben a fény az árnyékokkal párbeszédet folytat, a látható felfedi a láthatatlant. Nem történetmesélésre törekszenek, hanem belső élmény kiváltására.
Minden egyes alkotásomat pszichés állapot materializációjának tekintem. Projekciós terek lesznek, ahol a szemlélő teljes részese az alkotásnak, saját érzékenységén keresztül új létet adva neki.
Amit érdekel: nem az, amit a mű ábrázol, hanem amit ébreszt. Az alkotás élettel telik a találkozásban.”