Agathe Toman - OCEAN #01 - 4/30

Ez a mű az alkotó „COLLECTION PARTAGÉE” sorozatának része.

A művészetfotó Hossegorban (Franciaország), 2026 nyarán készült, ragyogó Fine Art papírra nyomtatva. A kép szándékosan szemcsés textúrával dolgozik, teljes mértékben részt vállalva ezzel plasztikai írásában. Méret 35x49 cm + 2 cm margó.

A mű numizmatikailag számozott és kézzel aláírt, a frontján és a hátoldalán egyaránt. A művet egy a művész által aláírt hitelesítő igazolás kíséri. A fotót gondosan feltekerve, védelemtó csőben küldjük (keret nem tartozék).

MŰVÉSZETI ÉLETRAJZ
Született 1989-ben, Agathe Toman francia mostanában élő és alkotó művész, eredetileg francia, osztrák és cseh gyökerekkel. Művészete a festészet, a rajz, a fotó, a költészet és a szobrászat révén bontakozik ki.
Középiskolai tanulmányait a Chambre Syndicale de la Couture Parisienne-nél végezte, majd pár éven át haute couture-hausoknál dolgozott stylistként Párizsban; végül teljes mértékben a művészeti tevékenységének szenteli magát.
A Landes-ben él, és azóta számos magángyűjteményben megtalálható Franciaországban és nemzetközi szinten. A Sotheby’s-nál 2021 óta jegyzik, művei több árverésen szerepeltek, és kiállított a Art Paris-on.
Művészeti kutatása a memória, a percepció, a test és a belső tájak közötti kapcsolatokra irányul. Főleg absztrakt gyakorlatán keresztül egy érzékeny nyelvet fejleszt ki, ahol a fény, az anyag és a gesztus az érzelmi és elmélkedő élmény eszközei lesznek.
Legyen szó festészetről, rajzról vagy fotóról, Agathe Toman kevesebbnek látja a valóság pontos ábrázolását, mint annak feltárását, ami láthatatlan marad: a lelki állapotokat, a memória nyomait és a tudattalan mozgásait.
Párhuzamosan művészeti gyakorlatával évek óta folytat képzését a párizsi pszichoanalízis és tranzakciós analízis területén. Ez a kutatás mélyen táplálja oeuvre-jét, ahol a plasztikus alkotás és a lélek vizsgálata összefonódik.
Munkáit több kortárs művészeti kiadványban is bemutatták, köztük Forbes, L’Œil és ELLE.

Művészi látásmód
„A munkám a lélek és a test közötti mély kötelékeket kutatja. Kérdezem, miként íródnak be élményeink a anyagba, a memóriába és a tájba.
Műveim olyan absztrakciók, ahol a fény az árnyékkal párbeszédet folytat, és a láthatóvá teszi a láthatatlant. Nem történetet mesélnek el, hanem belső élményt provokálnak.
Minden egyes alkotásomat egy pszichés állapot materializálásaként kezelem. Olyan terek, amelyekbe a néző teljesen bele tud merülni, s saját érzékenységén keresztül új létezést ad a műnek.
Ami engem érdekel, nem az, amit a mű ábrázol, hanem amit ébreszt. A mű találkozásban éli életre.”