Tijs Dragtsma (1992) - Void. A Grip Carved From Night

A ököl feketéből emelkedik, nem hozzáadás útján formálódik, hanem egy olyan jelmez felületén, amely egyéni nyomatokból áll, és megkapja a fényt, miközben a többi elenyészik. A könyökhajlat a legfényesebb talajt tartja, egy jelenlétgerincet, amely előre nyomul a sötétbe, miközben az ujjak görbülete és a hüvelykujj alatti mélyedés majdnem teljesen megadja magát a körülötte tátongó űrnek.

Távolról nézve a gesztus egységesnek, monumentálisnak, félreérthetetlennek olvasható. A kar a némaságból emelkedik ki, csuklóba rendeződik, és egy olyan kézre gyűl össze, amely egyszerre semmi és minden köré körül szorul. Közelről viszont ez a bizonyosság mélyítődéssé oldódik fel, olyan teret adó pontok halmazává, amely csak akkor egyezik ki ökölben, amikor a szem hátralép és a fény csendes munkát végez.

A kompozíció annyit ad, amennyit visszatart. Nincs festék, nincs nyomat, nincs tinta, amely leírná ezt a csuklót, ezt a redőzést, ezt a kezdetben felkarást érintő érbenyomatot a bőr alatt. A maradék kontrollált hiány, egy felület, amely bizonytalanságot cserél fel utalásra, és minden nézésnél kéri a terem fénye, hogy fejezze be a gesztust.

Egy összezárt ököl mindig többet hordozott a maga anatómiájánál. Egy visszatartott lélegzet, egy elutasítás, egyetlen elszántság-pillanat, amit vagy kinyit, vagy – erőt mutatva – elreteszel. Mélységen keresztül formálódik a részletek helyett; kevesebb válik konkrét kézzé, több lesz a kiállás gondolata, amely csak akkor látszik, amikor a fény hajlandó feltárni.

Ez a darab az Art with Void sorozatot folytatja, amelyben a képi világ mélység és hiány révén születik, nem pedig festés vagy nyomtatás által. Ez a mű egyedi.

Olyan vizuális nyelv, amelyben a hiány nem üresség, hanem jelenlét.

„Néhány gesztushoz nem kell arcszín a megértéshez.”

A művészetről a Void-tal

A Void-tal egy olyan művészeti testület, amelyben a kép nem a hozzáadással épül, hanem a hiány révén tárul fel.

Távolról a kép félreérthetetlen. Erős. tiszta és azonnal jelenvaló. Közelről viszont a mű átalakul. A néző egy felületet fedez fel, amely finoman kifaragott mikro-űrökből áll, magas minőségű akrilüvegben. Amit távolról egységben és mozdulatlanságban láttunk, az részletekbe menővé, finommá és mélyen szerkesztettté válik.

A fény elengedhetetlen a műben. Nappali fényben a tükröződések elmozdulnak, és a kép apró változáson megy keresztül környezetével együtt. Sötétben, egy fókuszált reflektorfény alatt, az akrilüveg teljesen életté válik. A mélység fokozódik. A tükröződések élesebbé válnak. A kép pedig szinte varázslatos jelenlétet kap.

Ez a távolság és a közelség közötti kölcsönhatás, a kép és a szerkezet, a mozdulatlanság és a transzformáció a Void-tal középpontjában áll. Olyan vizuális nyelv, amely a redukción alapszik, mégis gazdag légképben, precizitásban és jelenlétben.

A művészről

Tijs Dragtsma a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt: új vizuális nyelvek felfedezése. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összejön.

A munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitásról? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés van minden alkotásom középpontjában.

A TD Fine Art Studio-ban minden munkaegyüttes saját világként, saját logikával, légkörrel és vizuális identitással közelítjük meg. Néhány mű ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiány, árnyék, tükröződés vagy feszültség révén születnek. Ami összeköti őket, az a hűség az eredetiséghez, a tisztasághoz és az érzelmi jelen-állapothoz.

Megzavar a kontraszt. Az erő és az üresség között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és ami a magyarázatnak nyitva marad. Célom nem csupán egy képet készíteni, hanem olyan művet létrehozni, amely fenntartja a figyelmet, meghívja a reflexiót, és idővel tovább megmutatkozik.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a keresések összegződnek. Nem csupán egy műhely, hanem egy fejlődő, kíváncsiság- és precizitás által formált, a megtiszteltetés és az élő benyomás érzését keltő művészi univerzum.