Tijs Dragtsma (1992) - A Fold Set Adrift

A hold alakú fejjel rendelkező alak vállig érő tengerben áll, amely nem mozdul. Egyik kezében egy apró paphajót tart, éppen a vízvonal fölöttemelve, mintha a legkisebb csepp is bárhová elvihetné. A figura mögött a horizont kinyílik a semmibe, egy annyira teljes üresség, hogy annak saját lénye legyen. A Fold Set Adrift egyetlen, függőben lévő pillanatát rejti a sötét kékké vált tükörüvegre írt mély kék színben.

Semmi sem festett vagy nyomtatott itt. A kép magára a felületre van karcolva, olyasmit formálva, amit elvettek, nem amit hozzáadtak. A kék azért került választásra, mert az már magában hordozza annak tartalmát: az éjszakai víz színe, a távolságé, a tengernek az a hulláma, amely sosem ér el igazán a partra, és ez a történet részévé válik, mint háttér helyett.

A kép mindig ott van: nappal és árnyékban egyaránt. Ami változik, az körülötte történik. A filmszerű oldalfény alatt a hosszú árnyékok mélyülnek, a víz egy kicsit tovább tartja a lélegzetét, és a karcolások közötti kontraszt olyan erőre emelkedik, mint egy üvegből kivésett fényképhez hasonló látvány. A fény nem hozza létre a képet. Megszabdalja.

Mivel a felület színezett tükörüveg, a terem is belép az alkotásba. A saját tükröződésed letelepszik ugyanebbe a mozdulatlan fekete síkba, a holdas fejű alak mellé állva a csend határában. A mögéd álló fal, a saját tered fénye a tenger részévé válik, és egy pillanatra úgy érzed, inkább az alkotásba simulva nézed, mintsem pusztán rá tekinte.

Kikapcsolva egy teremből nézve a jelenet teljes egészként olvasható: egy magányos alak, egy apró paphajó, egy lehetetlen horizont. Közelebb lépve ez a tisztaság feloldódik egy ellenőrzött karcolások mezőjévé, amely csak akkor áll össze képbe, ha újra távolabb lépsz. Két távolság között fekszik az a nyugodt feszültség, amelyre a mű épül, valami monumentálisból fakadó, mégis törékeny.

Egy paphajó nem készül a nyílt vízen tartásra, és egy holdból készült arc sem beszélhet. Egyben tartva egyfajta indulást sejtet, amely semmit sem vár a tengertől cserébe, semmilyen érkezési ígéretet, csak a kívánságot, hogy mégis sodorjon valamit. Azt a dolgot dolgozza fel, amit elengedünk, és amit csendesen remélünk, hogy tovább él utánunk.

A Fold Set Adrift folytatja a Art on Mirror sorozatot, amelyben a karcolt képeket színes tükörüvegre helyezik, és a néző része lesz az alkotásnak. Olyan vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet, és ahol a tükör a nézést összefogásra fordítja.

"Egy kis hajó, egy mozdulatlan tenger, és a leengedés Istenek súlya."

A Art on Mirror – Blue bemutatása

Az Art on Mirror olyan művészeti sorozat, amelyben a képet karcolták színes tükörüvegre, és a mű előtt álló világ részévé válik. Minden vonalat mély kék akrilüveg tükrös felületébe vágják. A karcolások mindig ott vannak, a színnel szemben fényesek, miközben körülöttük a helyiség, a nappal és a szemlélő visszatükröződik.

Távolról az arc tisztán és teljességgel olvasható, egy halvány alakot tartva a kék mezőben. Közelebb lépve a munka finom, egyenkénti nyomait tárja fel, aprók és szándékosak, mindegyik nélkülözhetetlen az egésszel összevágva. Mögöttük és közöttük a tükör megteszi, amit a tükör tesz: a helyiséget és a nézőt bevonja az összetételbe, így a környezet a kiakasztás helyétől függően változik, miközben a kép maga a helyén marad.

A fény nem hozza létre a képet. Megerősíti azt. A kék alap elnyel és visszatükröz, a karcolt vonalak megfogják és megtartják, és fókuszált fényerő alatt a kontraszt mélyül, amíg a figura szoborszerű, szinte fénylő tulajdonságot nem ölt. Lágyabb fényben a szín előtérbe kerül, és a mű egy nyugodtabb regiszterbe simul, anélkül, hogy bármikor elveszítené a témáját.

A kék a sötétség, a mély víz és a csendes távolság színe. Ez az érzelmi alap, amelyhez minden ebben a sorozatban tartozó mű igazodik, és amelyhez a témákat is ehhez választották.

Az Art on Mirror folytatja a Scratch művészet karcolt ábrázolását a Tijs Dragtsma által létrehozott Art with Scratch után az új talajszerkezeten. Ahol a fekete művek a hiányból merítenek erőt, ezek a tükrözésből merítik. A néző már nem csak a művet nézi. A néző benne van benne.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként mindig arra törekszem, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzített stílusra, hanem mint egy kibomló felfedezési területre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összetalálkozik.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan szólhat meg egy anyag egy új módon? Hogyan válhat a ridegség együttérzéssé? Hogyan teremthetjük meg a pontossággal az érzelmet? Ez a keresés az, ami minden alkotásom lényegét adja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műcsoport saját világként közelít meg, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiány, árnyék, reflektálódás vagy feszültség útján kerülnek ki. A közös bennük az eredetiség iránti elkötelezettség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét.

Engem a kontraszt vonz. Az erő és az érzékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Amit látható, és amit nyitva hagynak a értelmezés számára. Célom nem csupán egy képet készíteni, hanem olyan művet létrehozni, amely felkelti a figyelmet, meghívja a gondolkodást és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések egyesülnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a vágy formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely különleges, szándékos és eleven érzést kelt.