Tijs Dragtsma (1992) - One Breath Away

One Breath Away egy kortárs műalkotás az állhatatosságról, a küszöbről és a törékeny pillanatról a megérkezés előtt.

A alak a mély árnyékban áll. Mögötte csak sötétség. Előtte egy vékony, függőleges fényvonal, olyan közel, hogy szinte érinthető legyen. A test kimerült. De nem esett el. Ez a feszültség az, ami mindent jelent.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép kontrollált felületkárosodáson keresztül mutatkozik meg akrilüvegen. Minden apró karcolás a fényt más-más szögekből veri vissza, élesebb kiemelésbe hozza a figurát, majd a néző mozgásával visszaenged a árnyékba. Ami látható volt, árnnyékké válik. Ami árnyék volt, formává. A kép abban a váltásban él.

A teremből mintegy monumentálisnak olvasható a mű. Egyedüli jelenlét egy végtelen sötétség ellenében. Közelről a felület kontrollált karcolatok mezőjeként tárul fel, minden egyes nyom a teljesség egy fragmentumát hordozza. A figura csak a nyomok miatt létezik. Nyomok nélkül nem létezhetett volna.

A téma túlhalad a kimerültségen. Ez a pillanatot megelőző pillanatról szól. Az utolsó lépésről. A lélegzet visszatartásáról a átkelés előtt. A fényvonala e műben nem jutalom. Figyelmeztetés, hogy az érkezés még lehetséges, még akkor is, ha a test már majdnem mindent adott.

One Breath Away folytatja a Art with Scratch sorozatot Tijs Dragtsma munkáival, melyekben a képek kontrollált felületkárosodás révén, pigment vagy nyomtatás nélkül épülnek fel. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem pusztítás, hanem struktúra.

„A fény mindig ott volt. Csak ki kellett állni elég sokáig, hogy elérd.”

A művészetről: Art with Scratch

Art with Scratch egy olyan műtárgy-kor, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Mély fekete felületre egy vonalanként faragva, minden mű számtalan pontos karcolás révén tűnik elő, amelyek felfogják a fényt és formát adnak a sötétből.

Távolról a kép szinte fényképszerűen látszik. Erős, felismerhető és teljes jelenléttel teli. Közelről azonban a mű sűrű markolatú egyéni nyomok mezőjévé válik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, azokből a vonalak finom hálójaként tárul fel, mindegyik egy önálló gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem teremti meg a képet. Megerősíti. A fekete felület beszívja, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik. Ahogy a fény a felületen átmozdul, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán áll és definiált. Másik szögből megpuhul és visszakerül a sötétségbe, amelyből jött, soha el nem tűnve. Szűkített spotfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot annyira megkapóvá? A csendes feszültsége. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Ennek eredménye nem kegyetlen. Mély, atmoszferikus és mozgással élő. A keménység lággyá válik. A pusztítás teremtődé válik. A hiány jelenletté lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura sosem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép nézőponttól és hangulattól függően változik. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, hogy a témaként kilép a feketeségből. Máskor visszahúzódik a csendbe. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugodt között éled a munka.

Mint minden idő nyomában érintett anyag, a felület is saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust tart. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely a fény minden változásával feltárul.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint fix stílusra, hanem mint egy fejlődő felfedezési területre, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összejön.

Munkám általában egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés áll a minden általam készített dolog szívében.

A TD Fine Art Studio részeként minden alkotófolyamat egy saját világnak tekinthető, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány mű a ritmus, a ismétlés és a struktúra révén épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek meg. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

A párhuzamok vonzónak számítanak. Az erő és a törékenység közti különbség. Az irányítás és az érzet közti különbség. Ami látható és ami nyitott a értelmezésre. Célom nem csak egy képet készíteni, hanem olyan alkotást létrehozni, amely fenntartja a figyelmet, bevonja a gondolkodást és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csak egy stúdió, hanem egy fejődésben lévő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely kifejezetten egyedi, szándékos és élő.”}