Joan Torres de Torres (1953) - Venecia

A Pictura Subastas bemutatja Torres de Torres tulajdonosának ezt a pompás műtárgyát, amely egy nyugodt városicsatornát ábrázol, régi épületekkel és növényzettel körülvéve, formái a sötét és csendes vizek tükrében jelennek meg. A festmény kiváló technikával és magas szintű festői minőséggel hat rá.

· Keret nélküli méretek: 61x50x2 cm.
· Olaj vászonra, kézzel aláírt a művész a mű hátoldalán.
· A darab jó állapotban van.

A művet egy exclusív magángyűjteményből származik Girona városából.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának szerves részét képezik. A digitális megjelenítés mockup orientációs; előfordulhat, hogy az amerikai tárgy színében, arányában és részleteiben eltérések vannak.

A festményt szakértő által professzionálisan becsomagolva szállítja az IVEX (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokkal a védettség érdekében. A szállítási ár tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A szállítást a Correos, GLS vagy NACEX bonyolítja nyomonkövetéssel. Nemzetközi szintű szállítások érhetők el.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy sejtelmes városi jelenetet mutat be, amely a csatorna köré szerveződik, és a régi épületek között halfeszülődik, miközben a csatorna elvezeti a tekintetet a távolba. A víz középpontban van, és a kompozíció nagy részét uralja, összekötve a homlokzatokat, a növényzetet, az eget és az árnyékokat egy kiterjedt tükröző felületen keresztül. A jelenet csend és visszahúzódás érzetét kelti, mintha a város egy rövid időre lelassulva lebegne, és csak a víz lassú mozgása maradna.

A perspektíva lefelé nézve vezet be a szemlélőt a csatorna végső keskenyedéséhez. A két part diagonálisan halad előre, és fokozatosan közelebb kerülnek egymáshoz, erős mélységérzetet teremtve. Ezen vizuális útmutatás arra hívja fel a néző figyelmét, hogy kövesse a víz útját, és képzelje el, milyen utcák, hidak vagy városi sarkok lehetnek a látható tömbök mögött.

A bal oldalon egy keskeny és magas sétány tűnik fel, amely követi a csatorna menetét. Világos felülete kontrasztban áll a sötét vízzel, és úgy tűnik, hogy egy kis fal választja el. A járóút lassan görbül a háttér felé haladva, és eltűnik egy bőséges növényzettel teli mögött. Ez az építészet és a természet közötti összhang megpuhítja az épületek merevségét, frissességet kölcsönözve a városi környezetnek.

A sétány melletti növényzet sűrű zöld, szürkés és kékes árnyalatokból álló összességet alkot. A fakoronák a csatornába nyúlnak és részben rejtik a mögötte álló épületeket. A világosabb területek a fény által megérintett leveleket sugallják, míg a mély zöldek árnyékosudnak teret. Ez a zöld sáv gyönyörű kontrasztot teremt a másik oldali, meleg falakhoz mérve.

A jobb oldalon egy sor régi épület emelkedik, falai közvetlenül a vízhez simulnak. Homlokzataik gazdag okker, földszín, rózsaszín, barna és szürke árnyalatokkal tarkítottak, melyeket világosabb területek kísérnek, úgy tűnnek, mintha az idő kopott volna rajtuk. Az ablakok sötétek különböző magasságokban oszlanak meg, megtörve a falak folytonosságát, csendes, történetekkel teli belsőket sejtetve.

Néhány épület felső része meleg tónusú, rendezett sorokban ismétlődő keskeny ablakokkal. Más homlokzatok egyszerűbbek, és a csatorna felületéhez közel kis nyílásokat mutatnak. A magasságok, színek és arányok sokszínűsége gazdagítja az építészeti egészet, és az a benyomás kelti, hogy lassan nőtt a város, különböző korokból származó épületek gyűltek itt össze.

Távol az épületek összemosódnak, és a csatorna körül összezárnak. Kontúrjaik egyre kevésbé élesek, finomabb tónusokba olvadnak, előidézve egy környezetet ölelő légkört. Néhány apró zöldes jelenség megjelenik az erkélyeken vagy ablakokon, utalva növények és otthoni élete jelenlétére. Ezek a részletek humánusabbá teszik a jelenetet, annak ellenére, hogy a partokon nem láthatók emberek.

A víz rendkívül gazdag színárnyalatokat mutat, sötétzöldek, kékeszöldek, barna, fekete és fehér csillanásokkal. Felületén a házak és fák töredezett képei vetülnek vissza. A homlokzati meleg árnyalatok függőleges tükröződése keveredik a csatorna mély árnyékával, a világos területek pedig a ég felé törekvő fényt gyűjtik. Ez a rétegződés változó, rejtélyes tükröt alkot.

Az alsó részen a reflexiók szélesebbek és diffúzabbak lesznek. Középen egy terjedelmes, kékes-fehér folt uralja a teret, mintha az ég felnyitotta volna az árnyékokat. Körülötte zöld és sötét formák jelennek meg a fákhoz és a közeli épületekhez kapcsolódóan. A kontúrok hiánya simává, csendesnek és kissé irreálisan érzetűvé teszi a vizet, fokozva a mű érzelmi hatását.

Az eszköz nélküli hajók és emberek hiánya megerősíti a nyugalom érzését. A csatorna egy korai reggelhez, vagy az eső utáni időszakhoz tartozhat, amikor a utcák üresek, és a nedvesség élénkíti a színeket. A néző mindig elképzelheti a víz halk csapódását a falakon, a házakból származó távoli visszhangot és a levegő frissességét, amely a homlokzatok között áramlik.

A mű egy érdekes párbeszédet teremt az építészet szilárdsága és a tükröződések változó természete között. A házak a tartósságot, az emlékezetet és az idő múlását jelképezik, míg a víz folyamatosan alakítja formáit és színeit. Ez az opposíció érzelmi mélységet ad a jelenetnek, és lehetővé teszi, hogy ne csak városi látkép legyen, hanem az emlék, a csendesség és a mindennapok szépségéhez kapcsolódó kép is.

Az általános hangulat intimebb és melankolikusabb. A tompa színek, a lágy fények és a mély sötétségek misztikus, de nem nyugtalanító hatást keltenek. A csatorna egy csendes ösvényként szolgál, amely keresztülszeli a várost, és a felületén megőriz minden körüllengő elemet. Minden ablak, minden fal és minden fa a vízben tűnik megismétlődve, a létezése pedig törékenyebb és költőibb lesz.

Összességében ez a kép nyugodt és mélyen megidéző élményt nyújt egy olyan városi csatorna tekintetében, amelyet régi épületek és bőséges növényzet övez, formái a sötét és csendes víztükörben visszatükröződnek. A markáns perspektíva, a tükröződések gazdagsága és a csendes hangulat mélységet, nosztalgikát és titokzatosságot kölcsönöznek a jelenetnek, lehetővé téve, hogy a vizet szemlélve a város belső szépségét is megcsodáljuk."