Juli Batallé i Murla (1926-2010) - Iglesia

Pictura Subastas bemutatja Juli Batallé műveinek e nagyszerű darabját, amely egy régi, vidéki templomot ábrázol egy zöld domb tetején, fákkal körülvéve, és egy esős, szürke nap csendes hangulatát öleli körbe. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a festői minőséggel, amelyet átad.

· Keretben: 48x58x7 cm.
· Keret nélkül: 24x33 cm.
· Olaj a deszkán, kézzel aláírt a művész által a jobb alsó sarokban, Batallé.
· Az alkotás jó állapotban van.
· A mű drágás kerettel együtt kerül áruba (ajándékként a licitre).

A mű egy exkluzív, magántulajdonban lévő gyűjteményből származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának szerves részét képezik.

A képet profi módon becsomagolja IVEX szakértője (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagokat használva, hogy megvédje. A szállítási ár a professzionális csomagolás költségét és a szállítást is tartalmazza.
A szállítás a Posta vagy GLS útján, nyomon követéssel kerül lebonyolításra. Nemzetközi szállítás lehetséges.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy vidéki tájat mutat, amelyet egy régi templom ural, amely egy lágy zöld dombon áll, fákkal körülvéve és egy szürke égbolttal ölelve. A vallási épület a kompozíció központi területét foglalja el, és annak tornya függőleges volta révén válik a figyelem fő pontjává. A jelenet mély nyugalom, elmélkedés és magány érzését közvetíti, mintha az idő itt, a világ egyik eldugott sarkában megállt volna.

A templom több egymásra helyezett tömbből áll, a tetők ferdeek, vöröses-barnás árnyalatúak. Falai szürke, nyers és földszínekben jelennek meg, természetes módon illeszkednek a tájba. A fedések rendezetlensége alapján úgy tűnik, az épület az idők folyamán növekedett, kísőkápolnákkal, melléképületekkel és annex területekkel bővült, amelyek gazdagítják a sziluettjét.

A torony a tetők fölé emelkedik, és tisztán kiemelkedik az ég felé. Szűk és függőleges szerkezete egy apró, hegyes fedést koronáz meg, amely hangsúlyozza magasságát. A sötétebb részek nyílásokat vagy harangokat sejtetnek, míg a szürke ésbarna tónusok régies és fényes megjelenést kölcsönöznek. Ez a torony olyan referencia pontként működik, amely a környezetből is jól látható.

A épület körül néhány kisebb építmény tűnik fel, részben a fákkal rejtve. Vöröses tetőik és egyszerű formáik egy kis vidéki fészekre utalnak, amely a templom körül alakult ki. Ezek az építmények emberi dimenziót adnak a tájnak, bár nem látunk személyeket, járóutakat vagy azonnali tevékenység jeleit.

A domb a vászon jelentős részét elfoglalja és a közeli talaj felé lejt. Zöld tónusai a mély árnyalatoktól a világosabb, sárgásabb zónákig terjednek. Néhány vízszintes és szabálytalan vonal fut végig a terepen, és egyúttal utakat, természetes lejtőket vagy régi mezőfelosztásokat jelezhet. Ezek a vizuális utak a szemlélő tekintetét a templom felé terelik.

Az előteret alacsony, bőséges növényzet borítja. Apró cserjék, fűfélék és virágok szóródnak a talajon fehér, kék, piros és sárga pontokat adva. Bár diszkrét részletek, frissességet és életerőt kölcsönöznek a jelenetnek. A növényzet rendezetlensége a táj természetességét és érintetlenségét erősíti.

Mindkét oldalán a fákkal keretezett kompozíció. Bal oldalán sűrű, sötét növénytömeg lép be a jelenetbe, míg a jobb oldalon néhány szépen zöldellő lombú fa kiemelkedik az ég felé. Ez a distribución természetes keretet képez a templom köré és egyensúlyba hozza központi helyzetét. A különböző zöld árnyalatok a nedves levelek lággyó fényben való megjelenését sugallják.

Az ég a mű elejének majdnem felét tölti be, és zöldes-szürkés, tompa fehér és kékes tónusok uralkodnak rajta. Egységes, fedett megjelenése esős, nedves vagy ködös napot sejtet. Néhány kis világos folt úgy tűnik, mintha hegyes cseppek vagy fényvisszaverődések lennének, fokozva a frissesség és a melankólia érzetét.

A fény nem közvetlen fényforrásból származik, inkább szórtan terjed az egész jelenetben. Ez a visszafogott megvilágítás elkerüli a hirtelen kontrasztokat, és lehetővé teszi, hogy az épületek, a fák és a domb harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz. Az eredmény egy csendes légkör, amelyben a színek a levegő nedvességétől és az eső közelségétől tompultnak tűnnek.

A táj mély összekapcsolódást sugall az építészet és a természet között. A templom nem dominálja a környezetet, hanem úgy tűnik, mintha részévé válna annak, generációk óta a dombon nyugszik. A fákat körülölelik, a talaj a falai felé vezeti, és a szürke ég a köré borul. Ez az integráció a tartósságot, a hagyományt és egy lassú időt kifejező, vidéki életet sugall.

Az emberek hiánya fokozza a jelenet szemlélődésre ösztönző jellegét. A néző a harangok távoli hangját, a szél zizegését a levelek között, vagy az eső surranását a tetőkön elképzelheti. Az zárt és csendes épület szinte szellemi jelenlétet kap, menedék, emlék és folytonosság jelképe lesz.

Összességében ez a kép egy nyugodt és megragadó látványt nyújt egy vidéki templomról, amely egy zöld dombon áll egy szürke, nedves ég alatt. A torony, a vöröses tetők, a fák és az előteret betöltő növényzet kiegyensúlyozott és mélyen hangulatos kompozíciót alkotnak. A mű a csendet, a hagyományt és a magányt közvetíti, arra hívva fel, hogy a látható szépség rejtett egyszerűségével dolgozzunk meg egy vidéki tájat egy felhős napon.