Lluís Domingo Abelló (1917) - La arboleda verde

Pictura Subastas prezentálja Domingo Abelló tulajdonában lévő ezt a pompás művet, amely egy kiterjedt olívafával teli erdőt ábrázol zöld és hullámzó mezőkön, egy intenzív kék ég alatt, amely jelzi a szél és a felhők mozgását. A festmény kiemelkedő technikájáról és a nyomában átáramló kiváló festői minőségről tanúskodik.

· Kerettel együtt: 71x81x6 cm.
· Keret nélkül: 46x55 cm.
· Olaj a deszkán, kézzel aláírt a bal oldalon a művész által, Domingo Abelló.
· Az alkotás jó állapotban van.
· A mű eladó egy gyönyörű kerettel együtt (a liciten ajándékként szerepel).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a fotók a tét leírásának szerves részét képezik. Digitális reprezentáció mockupban tájékoztató jellegű; lehetnek eltérések a valódi tárgy színében, méretében és részleteiben.

A kép professzionálisan lesz becsomagolva egy IVEX szakértője által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagokat felhasználva a védőcsomagolás érdekében. A szállítási ár magában foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A szállítás a Posta, GLS vagy NACEX szolgáltatással történik nyomonkövetéssel. Nemzetközi szintű szállítási lehetőség.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy széles vidéki tájat mutat be, amelyet a sűrű lombú fák sora ural a szem elől a közeli mezőktől egészen a horizont felé eső dombokig. A növényzet bőséges és különböző zöld tónusokkal teli, ez tölti ki a kompozíció legnagyobb részét, miközben egy intenzív és változó kék ég fedi felül a területet. A jelenet a termékeny, nyitott és csendes vidéki táj frissességét közvetíti, ahol a fák szabadon nőnek a föld hullámzását követve.

Az első síkban három nagy fa tűnik ki, koronáik gömbölydedek és erős növényi sávot alkotnak. A törzseik az aljáról felfelé ívelnek, majd rövid ágakra törnek, amelyek sűrű lombot tartanak. Ezek a példányok közelsége természetes belépőúttá teszi a tájba a néző számára, aki így nagyon közel kerül a fák ligetéhez.

A bal oldali fa törzse világos és kissé dőlt. Compaije mindkét oldalán a mély zöld, türkiz, sárga és apró szinte fekete foltokkal bővülő lombja. Contourának egyenetlensége úgy sugallja, hogy a levelek a szél által mozognak, miközben a belső árnyékok térfogatot és sűrű növényzet érzetét adják.

Középen egy másik fa magasabb és sötétebb törzzsel áll. Lombja több zöld-kékes, smaragd és sárgás fényekből álló csoportokra oszlik. Ágai között megfigyelhető a mögöttes mező egy része. Ez a középső fa a szemlélet egyik kapcsolópontja az első sík és a távolabbi növényzet sora között.

A jobb oldalon egy harmadik, nagy jelenlétű fa jelenik meg, amelynek koronája széles és a kép határán túl is kinyúlik. Lombjain a zöldek mellett lila- és mélyvörös tónusok, illetve sötét árnyalatok segítik a árnyékos területeket. A törzs erőteljesen levezet a földre, stabilitást adva az egésznek. Helyzete vizuálisan egyensúlyban tartja a bal oldali fát.

Ezen három példány lombja szinte érintkezik egymással, egy folyamatos sávot alkotva. Ugyanakkor mindegyik fa megőrizte saját sziluettjét és felismerhető jellegét. A méret, a hajlás és a szín variációi ritmust adnak, elkerülve a monotóniát. A kerekded formák ismétlése megerősíti a termesztett liget vagy olajfalak mező gondolatát.

Az első sík talaja lágy zöldekből, türkizekből, szürkékből, okrokból, barnákból és apró vöröses kiemelésekből áll. Néhány terület úgy tűnik, mintha fű borítaná, máshol azonban a föld látható. A felső rész alsó felén végigfutó meleg sávok közelítenek köveket, gyökereket, utakat vagy kevésbé dús növényzetű területeket.

A faállomány első vonala mögött egy világos zöldes sárgás mező terül ki. A különböző vízszintes sávok enyhe lejtéseket, művelt parcellákat vagy utakat sugallnak, amelyek keresztülvágják a birtokot. A világos területek látszólag közvetlenül a fényt kapják, míg a zöldebb, sötétebb foltok kisebb mélyedéseket vagy sűrűbb növényzetet jeleznek.

Középső síkban egy újabb fa sor jelenik meg, kissé kisebbek. Törzsük sötét, különböző irányokba dőlnek, lombjuk gömbölyded, és a közeli példányok formáit ismétli. Ez a sor mélységet ad és lehetővé teszi, hogy elképzeljünk egy kiterjedt ültetvényt, amely a látható határokon túl is folytatódik.

Az egyik középső fa, amely bal felé helyezkedik el, látszik jelentősen dőlni. Lombja sötét zöld, kékes és sárga árnyalatokból áll. A törzs dőlése és a ágak iránya mozgást kölcsönöz, mintha a szél végigfutna a tájon egyik oldalról, és a fák alkalmazkodását kényszerítené ki.

Középen egy másik fa figyelhető meg, amelynek lombja majdnem kör alakot ölt. A felső rész világos zöldje kontrasztot alkot a belső, kékes-lilás árnyékokkal. Körülötte más növényi tömegek torlódnak, így egy olyan mező benyomását kelti, amelyben a fák különböző szinteken helyezkednek el.

A középső sík jobb oldali részén több fa áll közel egymáshoz. Lombjuk egy zöld és sötét sávot képez, amely együtt lun a hátteret. A törzsek és ágak ismétlődése diagonális ritmust ad, amely a tekintetet a teteje felé vezetve a jobb felső sarokban lévő dombra irányít.

Távolodva elénk tárul egy széles domb a fényes, világos zöld, türkiz és kékes tónusokkal. A felszínén apró kerek formák jelölik a távolabbi fákat. Ezeknek a kis méreteknek köszönhető a mélység érzése. Egyesek csak zöld folt‑ként jelennek meg, míg mások még a törzs és lomb gyenge utalását is megtartják.

A dombon lévő fák elrendezése azt sugallja, hogy évszázadokon át gondozott táj. Nincsenek épületek vagy emberi alakok, de a sorok szabályossága képzelhetővé teszi a földművelők beavatkozását.Az emberi jelenlét közvetetten érezhető a terület szervezésében és a liget gondozásában.

A horizont bal oldalán egy magasabb domb emelkedik. Felületén intenzív zöldek, sárgák és kis kékes árnyalatok találhatók. Ennek az ívelt formájának a középpontja a táj horizontjának záródását segíti és fokozatos átmenetet képez a ég felé.

Jobbra a dombok lágyabbak, és őket egy okkeres és vöröses tónusú sáv kíséri. Ez a meleg terület száraz földre, távoli ösvényre vagy frissen dolgozott földre utalhat. A gerincen elhelyezkedő apró fák a föld és a fentiek közti határt rajzolva élesen körvonalazódnak a ég felé.

Az ég nagyon erőteljes eleme a jelenetnek. A felső területet teljes egészében uralja a mély és világos árnyalatú kékség, amely a sötétebből a világosabb tónusok felé mozog. Közötte apró sárgás, fehér és zöldes foltok tűnnek fel, utalva arra, hogy fény szivárog a felhők közé.

A légkör nyugtalan és változó benyomást kelt. Az ég egyes részei jelentős sötétséget mutatnak, míg másutt a fény eléri a mezőket. Ez a váltakozás arra utal, hogy szeles nap van, talán egy vihar előtt, amikor a felhők gyorsan mozognak és a táj fényadatai folyamatosan változnak.

A kék ég és a zöld növényzet kontrasztusa frissességgel tölti el a képet. Bár mindkettő hideg skálához tartozik, a sárgák, okerek, vöröses és lila tónusok változatosságot és meleget visznek be. Ezek a kis színelemek a jelenet egészében eloszlanak, megakadályozva, hogy a táj egysíkú legyen.

A fény a mezőket szabálytalanul járja be. Néhány sáv rendkívül világos sárgás-zöld árnyalatú, míg más területek kékes árnyékokkal borítottak. A fák is ezt a váltakozást mutatják a fény és az árnyék között, megerősítve annak benyomását, hogy a felhők a föld felett haladnak, és mozgó árnyékokat vetnek.

A jelenet az élő természet erős és lüktető érzetét közvetíti. A fák ellenállóaknak tűnnek, mélyen gyökereznek a földbe, és hozzászoktak a szélhez. Törzsük meggörbül és lombjuk sűrű, így a környezethez való alkalmazkodásukat sugallják. A liget így állandóság, erő és állandóság képét adja.

A táj arra is késztet, hogy elképzeljük a mező hangjait: a szél a levelek között, a ágak cserzegése, a fű mozgása és a távoli dombok csendje. Az emberi jelenlét hiánya lehetővé teszi, hogy a természet legyen a teljes főszereplő. A néző úgy érezheti, hogy a birtokban áll, a fák védelmezik körülötte, és a zöldek széles választéka veszi körül.

A kompozíció az intimitás és a távolság egyensúlyát tartja. A first plane nagy fái stabilitást adnak, a közbenső sorok mélységet teremtenek, a háttér dombjai pedig megnagyobbítják a területet. A ég a jelenet minden részét dinamikus atmoszférával borítja, szemben a törzsök stabilitásával.

Összességében ez a kép egy erőteljes és világos látványt nyújt egy vidéki tájról, amelyet egy kiterjedt lombos liget fed, talán olajfalakból álló terület, amely egészen a horizont sima dombjaiig elnyúlik. A sok zöld, a megdöntött törzsek, az ocker árnyalatú föld és a felhők változó kék ég színei mozgást és mélységet adnak a jelenetnek. A mű frissességet, szabadságot és mélyebb kapcsolatot sugároz a természettel, ünnepelve a fák ellenálló képességét és a mezőn élő nyugodt életet.