Sebastian Bieniek - Doublefaced No. 21 (2/9)

Sebastian Bieniek (szül. 1975, Lengyelország) arról ismert, hogy kettősségre és ambivalenciára épülő műveket készít, amelyek 2013 óta többször is gerillahíreket okoztak, és a világ legnagyobb magazinjai közölték őket. A spanyol VOGUE magazin szerint még Madonna is 2016-ban arra kérte, készítse el számára az új albumának borítóját, de a kiemelkedő művész ezúttal is inkább maradt egyedül, és nem vállalta a közreműködést.

____

Eladó:

Eredeti Fotográfia (magas minőségű Fine Art print) a Doublefaced-sorozatból (2013) Sebastian Bieniek műveként.

Csak 9 külön számozott és aláírt eredeti példány létezik ebből a műből (Doublefaced No. 21). Itt a 2/9.

A legtöbb eredeti darab világszerte fontos gyűjteményekben található. Többek között az Egyesült Államokban, Svájcban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Bahreini Királyságban, az Egyesült Királyságban, Japánban és Hongkongban.

Ez a mű az egyetlen utolsó megmaradt darab közvetlenül a művész által értékesítésre kerül.

A nyertes licitáló ráadásul egy a művész által a nevére kiállított eredetiségigazolást is kap.

_____

Művészeti adatok:

FGYALMENTES IS HOSSZÚ KÉRDEZT:
FORMÁTUM VÍZZEL hung végig hosszabb mint a fekvő formátum

- Cím: Doublefaced No. 21 (2/9)
- Év: 2013
- Méret: 55,5 x 82,5 cm. (A fotó körül 2,8 cm széles fehér sáv található. A méretek tartalmazzák a fehér sávot.)
- Anyag: fotó (nincs vászonra feszítve és nincs rámázva)
- Papír: Baryta Canson
- Eljárás: C-Print
- Aláírt: az alsó elején aláírva, címezve, datálva és bélyegzővel lepecsételve

_____

A fotográfia állapota: kiváló állapot

_____

Szállítás:

A fotó feltekerve kerül kiszállításra.

_______

A Doublefaced sorozatról:

A berlini művész, Sebastian Bieniek Doublefaced fotósorozata vitathatatlanul az internetkorszak egyik legfontosabb és legbefolyásosabb fotósorozatának számít. Ez a modern kor szellemének nem csak megértésére, hanem tiszta formájában történő tükrözésére ad példát. Egy olyan korszakban, amelyet a digitális önkifejezés, az ego állandó újraalkotása és a saját identitás fragmentálása a közösségi médiában jellemzett, Bieniek munkái egy megrázó központi témát érintettek a társadalomban. Művei megragadták a mély emberi szükségletet arra, hogy a digitális zajban egyszerre legyenek maszkosak és láthatók, és vizuálisan kézzelfoghatóvá tették a modern lét kettősségét.

A minimalista, de mélyen zavaró koncepció – az Eyelinerrel és rúzzal megrajzolt, második arcok a modellek arcán – a 2010-es években világhírűvé vált, és tartósan formálta a globális pop- és divatvilágot. Ahogy ez a művészi impulzus a kor pulzusát érintette, azt is jól mutatja, hogy mekkora hatást gyakorolt világszerte ismert ikonokra. Így a „Pop Királynője”, Madonna annyira lenyűgözte a hypnotikus vizuális nyelv, hogy a sorozat egyik fotóját a Madame X című album borítójához választotta. A zene- és popkultúrában a koncepció mély nyomot hagyott: Pharrell Williams Marilyn Monroe című slágerének hivatalos videóklipjében az ikonikus kettősgépes illúzió ötlete másolta és milliók előtt mutatta be.

A leglátványosabb összekötő kapocs az avantgárd testművészet és a High Fashion világa között a francia metropolisz kifutóin valósult meg. A divattervező Simon Porte Jacquemus felismerte a korszak szellemét és Bieniek közvetlen együttműködésében vitte a megjelenést a Paris Fashion Weekre. Bieniek művészetét ihlető kollekció olyan siker volt a divatvilágban, mint egy bomba, és Jacquemust a 150 000 euró összegű LVMH Special Jury Prize megnyeréséhez segítette. Ennek az Internet-őrületnek, a popkultúrának és a haute couture-nak a szimbiózisa egyértelműen bizonyította, hogy a hagyományos művészet miként törheti át az analóg kor korlátait, és válhat egy egész generáció univerzális vizuális nyelvévé.

_____

A művészről:

A német származású konceptuális művész, festő és fotós, Sebastian Bieniek (1975) az egyik legradikálisabb határátkelő a kortárs művészeti szcénában. Egész alkotói tevékenységében folyamatos provokatív tánccal egyensúlyozott a valóság és a megtévesztés vékony vonalán.

Észak-Ólom megyében született, 1989-ben, mint késői kitelepített Németországba költözött, és a Braunschweigi Képzőművészeti Főiskolán kezdte művészi útját. Ott a Képzőművészetet olyan szélsőséges hatások között tanulta, mint a világhírű performansz-úttörő Marina Abramović és a svájci konceptuális művész John M. Armleder. Később a Berlin Művészeti Egyetemre (Universität der Künste) ment, ahol mesterszintű tanulmányait végezte, miközben párhuzamosan a Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin rendezői tanulmányait folytatta. Pályafutása a világhírű berlini Tacheles Kunsthausban kezdődött a 1990-es évek végén, ahonnan gyorsan állandó szereplője lett a művészeti életnek. 2013-ban a virálisan elterjedt Doublefaced fotósorozat révén érte el a nemzetközi áttörést, amely után a neves magazinok Berlint egyik legbefolyásosabb művészévé minősítették.

Kezdetben már fiatalon feltűnést keltett olyan akcióival, amelyekkel a közönséget és a hagyományos művészeti szférát mélyen megdöbbentette. Abramović fizikai határokhoz kapcsolódó tapasztalatait inspirálva saját testét használta anyagként, és egy korai munka során napokon át minden nap új sebet ejtett a karjára, hogy a mulandóságot fizikailag dokumentálja. Ezen fájdalmas folyamatok mellett zavarba ejtő társadalmi kísérleteket is végzett közterületen, engedély nélkül hosszú korlátokat helyezett el, hogy berlini metró- és köztereket zárjon le. Ezzel szemléltette, mennyire vakulnak az emberek a vizuális és állami Hatóság iránt. 2011-ben megjelent Realfake című könyvével ezeket a kísérleteket a digitális térbe is kiterjesztette: több tucat hamis profilt teremtve célzottan befolyásolta az algoritmusokat, a médiát és a közvéleményt – jóval azelőtt, hogy az „Alternative Facts” jelenség a világpolitikába került volna.

A legvégső és legradikálisabb csúcspontja ennek az interdiszciplináris alkotói tevékenységnek a saját halálának színpadra állítása volt. Bieniek, aki élete végéig a médiamedialitás, a digitális identitás és a megtévesztés mechanizmusait analizálta, ezt a gondolkodást a lét végső határáig vitte. Hamisított és szerkesztett híreket saját haláláról, és hozzáfűzött koncepcionális videóüzenetekkel, mint például Apology for being dead, amely sokkolta a művészeti világot és a nyilvánosságot. Ezzel a cselekedettel interdiszciplinárisan messze túllépett minden elődjein. Nemcsak vásznat, kamerát vagy élő testet használt, hanem a totális eltűnés, a túlvilág játékának és az ezt követő médiális hisztériának a maga alkotásává tette. Ezáltal Bieniek végérvényesen bizonyította, hogy a digitális hálózati korszakban még az élet és halál közötti határ is manipulálható, formálható és végső soron a hiperreális ábrázolás részévé válhat.