Tijs Dragtsma (1992) - A Boy Runs Through Light

Egy idős férfi áll velünk szemben, hátat fordítva, cilinderes sapkája és sétapálcája mozdulatlanságban tartja, amely örökkévalónak tűnik. A mellette lévő fal pedig egészen más formát ölt: finom karcolások mezője, amely megfogja és megtartja a fényt, miközben az ő alakja sötét, érintetlen sziluettként áll az ellenfél mögött.

A megvilágított mezőben egy másik alak vár. Egy fiú szélkerékkel fut, árnyékba vontan, amelyet a fény maga törd nélküli formázott. A fiú a körülötte lévő ragyogásból van kivágva, belső sötét alak a karcolatok mezőjében, nem pedig rárajzolt figura. Nincs festék, nyoma, tinta. Az obraz az akrilüveg felületébe van bekarcolva, legyen a fény közvetlen vagy lágy; a fény pedig csak tovább mélyíti, ami már eleve ott van.

Egy szobából távlatból nézve a mű egyetlen nyugodt jelenetnek olvasható: egy férfi figyel valamit végig a falon mozdulni. Közelről viszont egyenkénti karcolatok mezőjébe oldódik, minden egyes jel kicsi és megfontolt, együtt alkotva egy futó fiú alakját és egy felhajtóban lévő sárkányt.

A történet, amely a háttérben zajlik, egyszerű és nem igényel magyarázatot. A férfi az árnyék, és az árnyék a férfi, még annak előtte, hogy sapka és sétapálca és a mozdulatlanság felbukkanna. A Scratch művészete mindig is vonzotta az ilyen kettősséget: az én, amelyet a régen volt ellenálló alakja fogja, a jelen alakja pedig mozdulatlanul áll, miközben egy őt közvetlenül nemrégiben történt mozgás mögötte tovább zajlik.

Ez a mű folytatja a The Art with Scratch sorozatot, amelyben a képet kontrollált felületi sérülés teremti meg, nem pedig pigment vagy nyom.

Más szögekből másként olvasható, anélkül, hogy valaha is elveszítené a képet. A fény nem hozza létre a képet. Megerősíti azt.

Ez a mű egyedi.

"A fiú tovább fut. A férfi csak megtanult állni."

A The Art with Scratch-ről

A The Art with Scratch olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadult. Lépésenként belefaragva egy mély fekete felületbe, minden darab számos pontos karcolatból kel ki, amelyek megfogják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erős, ismerős és teljes jelenlétet sugároz. Közelről viszont a mű sűrű karcolatok mezőjébe oldódik. Finom, törékeny és szinte nehezen nyomható. Ami korábban szilárdnak tűnt, most egy gyengéd vonalhálónak mutatkozik, minden egyes vonal tudatos gesztus, amely elengedhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Megerősíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszavetülnek. Ahogy a fény végighalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a alak tisztán és keretezetten áll. Másikból lágyabbá válik, visszahúzódik a sötétségbe, ahonnan jött, sosem tűnik el. Egy fókuszált reflektorfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, szinte fénylő minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot oly meggyőzővé? A csendes feszültsége. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszafordítani. Mégis a végeredmény nem rideg. Közelébe lélegez, benső, légies és mozgalmas. A ridegség szelídé válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétet ad.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában az kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha előrelépne a fekete felületből. Máskor visszavonul és nyugalomba kerül. Ezen a mozgáson, a fertőzött fényesség és a nyugalom között éled újra a mű.

Mint minden idő nyomán érdes felület, a felület maga hordozza csendes életét. Minden karcolat megőriz egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együttesen nem csupán egy képet, hanem jelenlétet alakítanak ki, amely fényváltozásról fényváltozásra tovább tárja fel magát.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként én arra törekszem, hogy mindig új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet egy rögzített stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összeér.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel indulnak. Hogyan szólhat az anyag egy új módon? Hogyan válhat a ridegség bensővé? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés áll a minden teremtményem középpontjában.

A TD Fine Art Studio-ban minden műtöredéket saját világának tekintünk, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmus, ismétlés és struktúra által épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. A közös bennük, hogy eredetiség, tisztaság és érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség köt össze.

Elbűvöl a kontraszt. Az erő és a törékenység közötti játék. Az irányítás és az érzelem közötti feszültség. Amit látszva látunk és amit nyitva hagynak értelmezésre. Célom nem csupán egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely felkelti a figyelmet, reflektálásra hív, és idővel tovább tárja fel magát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegződnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a vágy formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely egyedi, szándékos és eleven érzésű.