Tijs Dragtsma (1992) - Van Gogh Beneath the Flames

Vincent van Gogh felnéz, és belőle csak a fény felé forduló arcvonás marad szinte meg sem lenni benne. A dzseki, az ing, a kalap szalmakötése szinte eltűnik a sötétbe, csak ott marad, ahol egy lángvonás elcsíp némi vonalat. Amit ez a mű megtart, az a lényegi gesztus: egy férfi szemét az ég felé emelve a tű gyűrűje alatt. Amit elenged, az minden fotózható dolog: a bőr, a festék textúrája, egy arc ábrázolása, amelyről úgy hisszük, hogy ismerjük. Helyére áll egy finom karcolásmező, türelmes és pontos, amely csak akkor adja ki a hasonlóságot, amikor a szem hátrafelé lép.

A gyertyák a legvilágosabb esemény a kompozícióban, egy kis lángok koronája a karimához rögzítve, felfelé égnek a sötétségbe. Innen a fény lefelé esik a szemöldökön, orcán és szakállon végig egy vékonyodó zuhatagban, úgy tűnik, hogy a kép a szemlélő által készített és hordozott fény által van megvilágítva. Minden más, a vállak, a háttér, a körülötte lévő éjszaka súlya, a feketeségre van bízva. A kép teljes egészében ebben az adok-kapokban él, egy tűkoronás fény tartja fenn az arcképet, amely egyébként elibbenhetne a sötétségtől.

Van Gogh témájába beépített csendes irónia, amelyet az anyag is szó szerint visz ki. A festő, akit élete során a műveinek tüze égetett fel, itt látható úgy koronázva tűvel, hogy nem ecsetet tart, belső tüze láthatóvá és haloszerűként viselve. A portré nem magyarázza ezt, csupán a lángoló fényt a képarány tetejére helyezi, és hagyja, hogy az arc vigye a fennmaradó részt, valahol a odaadás és az égetés között."

NincsFesték. Nincs Nyomtatás. Nincs Tinta. A kép kizárólag ellenőrzött karcolásokkal alakul ki, amelyeket az akrilüveg felületébe dolgoznak, egyedi nyomjegyek mezője, amelyek felfogják és tartják a fényt úgy, ahogy a gyertyafényt a szem felfogja és tartja. A portré mindig jelen van a felületen, nem ráhúzva a felületre. A fény nem hozza létre a képet, hanem élesíti azt, mélyíti a kontrasztot a tűkoronás és az alatta lévő férfi között, és hagyja, hogy a mű másként olvasható legyen a fény és a szög változásával.

Egy szobából nézve a darab monumentálissá és mozdulatlanná simul, egy arc, amely a tű alatt van megtartva. Közelebbről azonos arc feloldódik a megépítő vonások fegyelemébe, emlékeztetve arra, hogy minden kép itt úgy készül, hogy vesz el valamit, ne hogy hozzáadjon. Ez a mű folytatja a Tijs Dragtsma által vezetett Art with Scratch-sorozatot, amelyben a képek pigment vagy nyomtatás helyett ellenőrzött felületi sérülések által épülnek fel. Ez a munka egyedi.

„Egy ember, akit saját tüzével koronáznak meg, és akit arra a részre tartanak vissza, amit elvettek, nem pedig amit hozzáadtak.”

Rólunk: Art with Scratch

Az Art with Scratch egy olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van engedve. Barlangként bevágott vonallal a sötét mély felületébe, minden mű számtalan pontos karcoláson keresztül bontakozik ki, amelyek megragadják a fényt és formát adnak a sötétből.

Távolabbról nézve a kép szinte fotóként hat. Erőteljes, felismerhető és megálló jelenléttel bír. Közelről azonban a mű sűrű, egyedi jelölésmezővé válik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az finom vonalhálózattá válik, minden vonal egy szándékolt gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Élesíti azt. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik. Ahogy a fény végigvándorol a felületen, a kép lélegzik. Egyik nézőpontból a figura tisztán és meghatározottan áll. Egy másikból lágyul és visszatér a sötétséghez, ahonnan jött, soha nem tűnik el. Fókuszált reflektor alatt a kontraszt erősödik, a képnek szobrászati, szinte fénylő minősége lesz.

Mi teszi ezt a médiumot annyira megkapóvá? A csendes feszültség. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet felülbírálni. De az eredmény nem rideg. intimitás, atmoszféra és mozgásban élő energia. A keménység lágyulni kezd. A pusztítás teremtéssé válik. A hiány jelenlétévé válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem áll teljesen mereven. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép nézőpont és hangulat függvényében mozog. Bizonyos pillanatokban az alany úgy tűnik, mintha előlépne a fekete alól. Máskor visszavesz a csendbe és a nyugalom felé görbül vissza, onnan, ahonnan jött, de soha nem tűnik el végleg. A fókuszált fénykiválasztó alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fényes tulajdonságot vesz fel.

Mint minden idő nyomát viselő anyagnál, a felület saját csendes élettel bír. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt alkotnak nem csak képet, hanem jelenlétet is, amely a fény változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem: Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem úgy tekintek a művészetre, mint egy rögzített stílusra, hanem mint egy fejlődő felfedezési területre, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem egyesül.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység közelséggé? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? E keresés a mindenemben, amit készítek, központjában van.

A TD Fine Art Studio-ban minden műfajt saját világnak nézek, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmus, ismétlés és szerkezet révén épül fel. Mások hiányból, árnyékból, reflexióból vagy feszültségből születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszt iránti vonzalmam erős. Az erő és a törékenység közötti szakadékban. Az irányítás és az érzet között. Ami látható és ami nyitva marad a megfejtésre. Célom nem pusztán egy képet készíteni, hanem olyan művet teremteni, amely megragadja a figyelmet, hívja a reflexiót és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összeérnek. Nem csak egy műterem, hanem egy fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és olyan munka megteremtésének ambíciója formál, amely megkülönböztetett, szándékos és élő érzéssel bír.