Tijs Dragtsma (1992) - A Crown Split Into Embers

A gránátalma, felvágva és mozdulatlanul tartva, valami inkább címerképhez hasonlít. A tetején megmarad a gyümölcs kihegyezett, száraz koronája, amely finom karcolt vonalak csomójaként fennmarad, egyszerre törékeny és elegáns. Körülötte a héj kinyílik egy változatos, egyedi jelzések tág mezőjévé, egy élénk gyűrű, amely rögtön megragadja a tekintetet, mielőtt a figyelem befelé vonódna.

Bent a magcsomók szinte teljesen sötétek maradnak, érintetlenek, így sűrű sziluettekként olvashatók a gyümölcsként. Csak külső éleik kapnak fényt, durva fehér foltot hintő jellegű, ahogy minden csomó találkozik a következővel, mintha parázsok hűlnének a peremen, miközben a belük fekete marad. A fehér nem tölti ki a gyümölcsöt, meghatározza azt, és minden fény által el nem érintett rész a környező ürességbe tűnik.

A felszín maga mélyvörös, és itt a szín nem díszítés. A vörös a gyümölcs kettészakadásának, azokat védő magoknak, és az azóta körülölelő ürességnek a színe. Mindegyik élére fut, a színes tükörüvegen, így a gyümölcs úgy tűnik, mintha saját színében lebegne, nem pedig előtte ülne.

Mivel a felszín tükröződik, a szoba is a képhez kapcsolódik. Egy galériafal, egy elhalványuló alak, egy mennyezeti lámpák csíkja mind a piros mezőbe sodródik a gyümölcs körül, így a mű soha nem csupán egy csendélet. A rajta álló személy része lesz annak, amit visszatükröződik, ugyanabban a pirosban ragadva, amely összetartja a gránátalmát.

A gránátalma mindig több volt saját súlyánál: koronája olyan, mint egy gyümölcs, magjait régi történetekben világok közötti alkuként számolták, a tartott és a megosztott jelképe. Itt ez a korona nem veszhetett el, inkább szétszóródik, alakját csak a fény és a régen védett sötét magok tartják össze.

A nyomok mindig jelen vannak a felszínen, nem rejtve és nem spotlámpa által felkapcsolva. A fény nem hozza létre ezt a képet, hanem kiemeli, mélyíti a kontrasztot a fénylő héj és az azt körülvevő sötét belső között. Ez a munka folytatja Tijs Dragtsma Mirror művészeti sorozatát, amelyben karcolt képek kerülnek színes tükörüvegbe, és a néző részévé válik a műnek.

„Egy korona nem kell, hogy egész legyen ahhoz, hogy mégis legyen értelme.”

A Mirror-on a művészetről – Vörös

Az Art on Mirror egy olyan alkotói sorozat, amelyben a kép karcolódik a színes tükörüvegre, és a mű előtt álló világ részévé válik. Minden vonal mélyvörös, átlátszóra tükörözött akrilüveg felületére vágva. A karcolatok mindig ott vannak, fényesen szemben a színt, miközben a környezet a helyétől függően tükröződik.

Távolból a kép tisztán és teljesnek tűnik, egy sápadt alakot egy piros mezőben. Közelebb lépve a mű finom, egyedi jelzések hálójává nyílik, minden egyes jel lényeges az egészhez. Mögötte és közöttük a tükör megteszi, amit egy tükör tesz. A szoba és a néző bevonásra kerül a kompozícióba, így a környezet a művet lógató helytől függően változik, miközben a kép maga továbbra is ugyanazon a helyen marad.

A fény nem hozza létre a képet. A fény kiemeli azt. A vörös alapszín elnyel és tükröz, a karcolt vonalak fognak és tartanak, és egy fókuszált spot fény alatt a kontraszt olyan mélyül, hogy a figura szobor-szerű, szinte fénylő minőséget ölt. Gyengébb fényben a szín előtérbe kerül, és a mű nyugodtabb regiszterben ül le, anélkül hogy tárgyát elveszítené.

A vörös a vér, a tűz és minden olyan dolog színe, amelyben nem tudunk nyugodtan maradni. Ez érzelmi talaj, amelyre minden mű ezen sorozatban épül, és a témák ehhez a tartozáshoz lettek választva.

Az Art on Mirror folytatja az Art with Scratch Scratch éleket a Tijs Dragtsma néven, egy új talajon. A holtág-ak képzése az ürességből merít-i az erejét, ezek pedig a tükröződésből. A néző már nem csupán a művet nézi. A néző benne van benne.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem a művészetet tekintem rögzített stílusnak, hanem egy fejlődő felfedezési területnek, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összetalálkozik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés van mindennek a szívében, amit alkotok.

A TD Fine Art Studio belső világaként minden munkaegyüttese saját világként közelíthető meg, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Néhány munka ritmussal, ismétléssel és struktúrával épül fel. Mások hiányból, árnyékból, reflexióból vagy feszültségből születnek. Ami összeköti őket, az a törekvés az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránt.

Felfedezésekben látványosan a kontraszt érdekel. Az erő és a törékenység között. Az ellenőrzés és a megérzés között. Ami látható és ami nyitva marad a értelmezés felé. Célom nem csupán egy kép létrehozása, hanem olyan mű létrehozása, amely fennmaradó figyelmet kelt, reflexióra hív és idővel tovább bontakozik ki.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegződnek. Nem csak egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, precizitás és az a vágy formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely egyedi, szándékolt és élő érzést kelt.