Ninni Pagano (1969) - Simbiosi abissale

Ninni Pagano biográfia

Kataniai születésű, 1969-ben, Ninni Pagano kezdetben tudományos jellegű tanulmányokat folytatott, egy olyan háttérrel, amely befolyásolja majd jövőbeli műveinek precizitását és szerkezetét. A művészvilághoz fűződő megközelítése az, hogy a mester Antonio Sciacca műtermének látogatásán keresztül alakult ki, akivel a művészetet különböző korszakok közötti hídként képzeli el.

A poétika: „A csodák Kamrája”
Pagano kutatása szorosan kapcsolódik a Wunderkammer (csodák kamrája) koncepciójához. Művei gyakran olyan mentális tereknek tekinthetők, ahol összeolvadnak:

Klasszicizmus és Pop: az ókori görög és reneszánsz szobrászat elemei ötvöződnek sűrű szín- és kortárs szimbólumokkal.
Alkimia és filozófia: a művész az egzisztencia rejtvényét kutatja álomképű figurákkal (például híres „Tehénnők” helyett a híres „Hattyú Nők”) és hermetikus utalásokkal.
A anyag: porok keverésével olyan cromatikus tömeget hoz létre, amely a vásznaknak majdnem szobrászi dimenziót kölcsönöz.

Eredmények és elismerések
Bár pályafutása teljes kibontakozását körülbelül 2011 környékén érte el, gyorsan nemzetközi figyelmet keltett elért eredményekkel:
Velencei Biennále: a 56. kiállításon (2015) a Guatemala Pavilionban a "Grazie Italia" című kiállításon mutatta be munkáit.
Római Triennálé: részvétel a 2014-es Látványművészeti Triennálén.
Kiadások: Munkái bekerültek a Mondadori CAM (Catalogo d'Arte Moderna) kiadványába, valamint a De Agostini Kortárs Művészeti Atlaszába.

Nemzetközi jelenlét: művei megszülettek olyan rangos helyeken, mint a Baden-Baden-i Altes Dampfbad múzeum Németországban, és a budapesti Art Marketen is. Festőként és szobrászként is elismert, Pagano az antik művészet szakértő ismerője. Szenvedélye tükröződik abban, ahogyan a múltat „megjavítja”: nem másolni akarja, hanem egy grotteszkó és lenyűgöző nyelvvé alakítani, amely beszél a modern ember ellentmondásairól.

Szimbiosi tenger alatt
Ninni Pagano Szimbiotikus Abisszálisa egy szürrealista festmény, amely a psziché és a tudattalan mélyei közötti kapcsolatot kutatja finom esztétikával és tengerészeti hangulattal.

A mű megkülönbözteti magát gazdag vizuális nyelvezetével, ellentétekkel és szimbólumokkal:

Fiandrese részletek és összhang: a profilból nézett női alak egy ízig-vérig szertartásos eleganciával idézi fel a reneszánsz és flamand portréfestészetet. A porcelánbőr és a magasra nyúló nyak erőteljes kontrasztot alkot a kidolgozott frizura és fejfedő ellen.

Metamorfózis és koloritizmus: a narancssárga és lila fejfedő organikus és tengeri formákat idéz, egy beépített elem pedig gyöngy vagy rák szem alakját juttatja eszünkbe. Az élénk narancsszín tónusok közvetlen cromatikus párbeszédet teremtenek a bal alsó részén fekvő kis polippal.

A polip szimbóluma: Pagano munkáinak ikonikus eleme, a polip nem csupán díszítő részlet, hanem mentális alter ego; a fluiditást, alkalmazkodóképességet és az azt feltáró tudattalan primordiális erőit szimbolizálja, amelyek a felszínre törnek.

Metafizikus hangulat: a sötét háttér, amelyen nincsenek idő- és térbeli referenciaelemek, a jelenetet egy állandó várakozás és elmélkedés dimenziójába helyezi, hangsúlyozva a főszereplő távoli, álmodó tekintetét.