Ninni Pagano (1969) - Profilo in luce

Biográfia

Biográfia Ninni Pagano

Nato/Cataniaban 1969-ben született Ninni Pagano kezdetben természettudományos jellegű tanulmányokat folytatott, egy olyan háttér, amely befolyásolni fogja későbbi műveinek pontosságát és szerkezetét. Művészeti világhoz való megközelítését Antonio Sciacca mester workshopjának látogatása adja meg, akivel közös nézetük a művészet mint híd az eltérő korok között.

A Poetika: „A csodák Szobája”
Pagano kutatása szorosan kapcsolódik a Wunderkammer fogalmához (Csodák Szobája). Művei gyakran mentális terekként funkcionálnak, ahol összeolvad:

Klasszikus és Pop: A görög és reneszánsz szobrászat elemei olyan színek tömörítésével és kortárs szimbólumokkal értelmeződnek újra.
Alkimia és Filozófia: A művész az egzisztencia rejtélyét álom alakú figurákon (például híres „Női Hattyúk”) és hermetikus utalásokon keresztül kutatja.
A Materia: Porokat kever be, hogy olyan színkonzisztenciát érjen el, amely a vásznaknak szoborszerű dimenziót kölcsönöz.

Célkitűzések és Elismerések
Noha karrierje kiállításai 2011 környékén indultak be teljesen, gyorsan elért nemzetközi jelentőségű mérföldköveket:
Biennálé Velencében: a 56. kiállításon (2015) a Guatemala Pavilionban a „Grazie Italia” kiállítás részeként mutatkozott be.
Róma Triennáléja: Részt vett a 2014-es Szemléleti Kiállításon a Vizuális Művészetek Triennáléján.
Kiadások: Munkái benne vannak a Mondadori Modern Arts Catalog (CAM) kiadványában és az De Agostini Kortárs Művészeti Atlaszában.

Nemzetközi jelenlét: Művei olyan rangos helyeken is kiállításra kerültek, mint a Baden-Baden-i Altes Dampfbad Múzeum Németországban és a Budapesti Kunst- Markt. Amellett, hogy festő és szobrász, Pagano jártas a régiségművészetben is. Ez a szenvedély tükröződik abban, ahogyan „megjavítja” a múltat, nem másolva azt, hanem groteszk és lenyűgöző nyelvet formál belőle, amely a modern ember ellentmondásairól beszél.

Profil a Fényben
Ninni Pagano Profilo in Luce című műve a manierista és szürrealista esztétikát erőteljes színházi hatással ötvözi, hogy a izoláció és a művégtelenség témáit vizsgálja.

Leírás figuratív
A mű stilizált, ülő női alakot ábrázol, amely ívelt, színes (sárga és sötét zöld) karosszékben ül.

A figura és a póz: A nő teste erősen megnyújtott arányokkal rendelkezik, különösen a nyak és a karok, amelyek a manierista eleganciát és kimerültséget idézik. Visel piros, váll nélküli fürdőruhát, arany medál, összhangban lévő karkötő, sárga fürdő sapka és szemüveg a homlokon.

Fény és hangulat: Egy diagonálisan haladó, energikus fénycsóva (karavaggeszkus fény-árnyék hatás) vágja át a sötét hátteret, drámaian megvilágítva az arcot és a testet.

A színpaletta: A berendezés meleg tónusai (sárga, piros) és a háttér árnyékoltságának hidegsége olyan Passzus érzetet ad, amely időbeli felfüggesztettséget teremt.

Kritikai elemzés

Vizuális rövidzárlat és rejtvényes: A búvárkodással (sapkát, szemüveget) összhangban lévő elemek és a lakóház belső berendezési kontextusa (belső karosszék) nyilvánvalóan szürrealisztikus gyökérű ellentétet teremt. A figura úgy tűnik, mintha egy olyan merülésre készülne, amely soha nem történik meg ezen a családi környezetben.

Kietti és kortárs álarc: A szemüveg és a sapka olyan páncél vagy álarc. A szereplő szigorú, érzelemmentes tekintete a magány és a távolságtartás élményét közvetíti a külvilágtól.

A formageometria: Pagano a testek plasztikus volumetriáját finomítható, szinte fémes vagy manöken-szerű simasággal ötvözi, felidézve De Chirico Metafizikáját és a 20-as és 30-as évek stilizált festészetét (például Tamara de Lempicka).

Instagram:@ninnipagano