Ninni Pagano (1969) - L' illusione del guardare

Ninni Pagano életrajza

Nato a Catania nel 1969, Ninni Pagano intraprende inizialmente studi di tipo scientifico, un background che influenzerà la precisione e la struttura delle sue future opere. Il suo approccio al mondo dell'arte avviene attraverso la frequentazione dello studio del maestro Antonio Sciacca, con il quale condivide una visione dell'arte come ponte tra epoche diverse.

A művészet világhoz való megközelítése olyan hatás révén alakul ki, amelyet a mester, Antonio Sciacca stúdiójának látogatása közvetít, és amelyben a művészetet az időszakok közötti hídnak tartják.

La Poetica: "La Camera delle Meraviglie"
La ricerca di Pagano è strettamente legata al concetto di Wunderkammer (Camera delle Meraviglie). Le sue opere sono spesso concepite come spazi mentali dove si fondono:

A költőiség: "a Csodák Kertje" (La Camera delle Meraviglie) koncepciójához Pagano keresése szorosan kapcsolódik a Wunderkammer fogalmához. Művei gyakran olyan mentális terek, ahol összeolvad:

Classicismo e Pop: Elementi della statuaria greca e rinascimentale vengono reinterpretati con colori compatti e simbolismi contemporanei.
Klasszicizmus és Pop: A görög és reneszánsz szobrászat elemeit tömör színekkel és kortárs szimbólumokkal újraértelmezik.

Alchimia e Filosofia: L'artista indaga l'enigma dell'esistenza attraverso figure oniriche (come le sue celebri "Donne Cigno") e riferimenti ermetici.
Alkimia és filozófia: A művész az existence rejtélyét álomszerű alakokkal (például híres "Sirály Nők"-vel) és hermetikus utalásokkal kutatja.

La Materia: Utilizza polveri miscelate per ottenere una compattezza cromatica che conferisce alle tele una dimensione quasi scultorea.
A matéria: porok keverékét használja, hogy olyan színkompaktságot érjen el, amely a vásznaknak szinte szoborszerű dimenziót kölcsönöz.

Traguardi e Riconoscimenti
Nonostante la sua carriera espositiva sia decollata pienamente intorno al 2011, ha raggiunto rapidamente traguardi di rilievo internazionale:
Előrelépések és Elismerések
Bár kiállítási karrierje teljes mértékben 2011 körül indult be, gyorsan elért nemzetközi színvonalú eredményeket:

Biennale di Venezia: Ha esposto alla 56ª edizione (2015) all'interno della mostra "Grazie Italia" presso il Padiglione del Guatemala.
Venezia Biennale: A 56. kiállításon (2015) mutatkozott be a Guatemalai pavilonban, a "Grazie Italia" című kiállítás részeként.

Triennale di Roma: Partecipazione all'Esposizione Triennale di Arti Visive nel 2014.
Római Triennálé: Részt vett a 2014-es Szépművészeti Triennálén.

Pubblicazioni: Il suo lavoro è inserito nel Catalogo d'Arte Moderna (CAM) di Mondadori e nell'Atlante dell'Arte Contemporanea De Agostini.
Kiadások: Munkái benne vannak a Mondadori Modernművészet-katalógusában (CAM) és a De Agostini Kortárs Művészeti Atlaszában.

Presenza Internazionale: Le sue opere sono state esposte in sedi prestigiose come il Museo Altes Dampfbad di Baden-Baden in Germania e all'Art Market di Budapest.
Nemzetközi jelenlét: Művei olyan rangos helyeken voltak kiállítva, mint a németországi Baden-Baden Altes Dampfbad Múzeuma és a budapesti Art Market.
Oltre a essere pittore e scultore, Pagano è un esperto conoscitore di arte antiquaria. Questa sua passione si riflette nel modo in cui "recupera" il passato, non per copiarlo, ma per trasformarlo in un linguaggio grottesco e affascinante che parla delle contraddizioni dell'uomo moderno.
Sportként festő és szobrász, Pagano veterán régiségművészeti szakértő is. Szenvedélye tükröződik abban a módjában, ahogy a múltat "megjavítja"—nem másolásként, hanem abba a grottesco és lenyűgöző nyelvbe alakítva, amely a modern ember ellentmondásairól szól.

L'illusione del guardare
"A Látás illúziója" egy szürrealizmus és szimbolizmus által áthatott mű, amely a tárgyias látás és a belső észlelés közötti összetett kapcsolatra összpontosít. Erőteljes figuratív festészeti technikával a művész egy valódi metarterminológiát épít a nézés jelentéséről.

Analisi Critica e Narrativa dell'Opera

Kritikai elemzés és a mű narratívája

Il Simbolo Centrale (L'Occhio-Sfera): Al centro della composizione si erge una grande sfera recante l'iride di un occhio umano, posata su un piedistallo bronzeo elaborato (che evoca sia il calice di una colonna classica che la base di una sfera di cristallo da Wunderkammer). L'occhio non è solo un organo ricevente, ma un contenitore rigido e specchiante: rappresenta la percezione razionale che tenta di imprigionare la realtà dentro una struttura rigida e catalogabile.
A Központi Szimbólum (A Szem-Gömb): A kompozíció közepén egy nagy gömb áll, amely egy emberi szem íriszét viseli, bonyolult bronz talapzatra helyezve (amely egyaránt idézi egy klasszikus oszlop poharát és a Wunderkammer kristálygömbjének alapját). a szem nem csupán befogadó szerv, hanem merev és tükröző tartó: a racionális észlelést mutatja, amely megkísérli a valóságot merev és katalogizálható struktúrába zárni.

La Presenza Animale (L'Iguana/Lucertola): Arrampicata sopra la sfera, un'iguana (o lucertola) recinge l'occhio con il proprio corpo e con la lunga coda serpentina. Questo rettile — simbolo di istinto primordiale, adattamento e visione periferica disancorata dalle sovrastrutture umane — "custodisce" e al tempo stesso "sovrasta" lo sguardo umano. Con le zampe ben salde sulla cornea, l'animale suggerisce che l'istinto e la natura incontrollabile sovrastano sempre la pretesa umana di comprendere tutto attraverso la sola vista.
A Változás Szerepe (A Leguán/Lekó): A gömb felett felmászó leguán vagy mókus a szemmel a saját teste és hosszú kígyózó farkával veszi körül a szemet. Ez a hüllő — az ösztönök, az alkalmazkodás és a emberi felületektől szabad perifériás látás jelképe — "őrzi" és egyben "túlsúlyban van" a látás emberi tekintetéhez képest. A koronán stabil lábakkal álló állat utal arra, hogy az ösztön és a kontrollálhatatlan természet mindig felülmúlja az embert, aki mindent a csak látással akar megérteni.

Cromatismo e Contrasto: Il contrasto cromatico accentua l'atmosfera sospesa e teatrale:
Kromatizmus és Kontraszt: A színszín különösen hangsúlyozza a feszültséget és a teatrális légkört:

Il fondo terra di siena/ruggine: crea una dimensione atemporale, quasi metafisica, priva di coordinate spaziali definite.
A sienna/rozsdás föld árnyéka időtlen, kvázi metafizikai dimenziót hoz létre, amelyben nincsenek konkrét térbeli koordináták.

Il blu freddo dell'iride: attrae immediatamente il punto di fuga visivo, ponendo chi osserva al centro di un gioco speculare (mentre noi guardiamo l'opera, l'opera guarda noi).
A kék hideg irisz vonzza a vizuális kiindulópontot, az észlelő a tükörjáték középpontjába kerül (míg mi az alkotást nézzük, az alkotás minket néz).

Il verde della pelle del rettile: inserisce una nota viva e organica su una struttura apparentemente cristallizzata.
A hüllő bőrének zöldje élő és szervezett jegyet ad egy látszólag kristályosodott struktúrán.

Concetto Chiave: > L'opera suggerisce che ciò che definiamo "realtà" è un inganno della vista: crediamo di osservare il mondo con distacco razionale (l'occhio di cristallo), ma siamo costantemente condizionati e guidati dai nostri istinti primordiali e dalla natura (il rettile), rendendo l'atto stesso del guardare una profonda illusione.
Kulcskoncepció: > A mű azt sugallja, hogy amit 'valóságnak' definiálunk, az a látás illúziója: úgy véljük, távolságtartóan, racionálisan figyeljük a világot (a kristályszem), de állandóan feltörődünk és irányítva vagyunk ősi ösztöneinktől és a természettől (a hüllő), így a nézés maga egy mély illúzió.

Instagram:@ninnipagano