Etruszk replika Bronz Női alak - 5 cm

Etusrikus művészeti ihletésű női alak replika, amely a kis votív szobrokat és a klasszikus, e tisztelet ünnepét jellemző emberábrázolásokat idézi az ókori Itália preromán civilizációjából.

A darab a meztelen női torzót mutatja frontalisan ábrázolva, a mellek hangsúlyozva, a karok ölébe gyűjtve. A fej kissé oldalirányban fordul, ez a dinamizmust kölcsönöz a figurának és a nyugodt, elmélkedő hozzáállást sugallja. A haj volumenes copfokban hullik le a fejtető mindkét oldalára, feltehetően stilizált fejfedővel vagy fátyollal, amely gyakori elem az etruszk női ikonográfiában.

A testmodellezésében az alakított testrészek egyszerűsített és robusztus vonalai érvényesülnek, a test anatómiája lágy és tömör volumenek formájában sejthető. Ez a megközelítés az art etruszkó arkaikus esztétikájára utal, ahol a test emberi ábrázolása nem a semmibe menő naturalizmust kereste, hanem a figura szimbolikus és stilizált kifejezését. Az arcvonások, bár szemléletképletek, visszaadják azt a tendenciát, amely a formális egyszerűsítés felé mutat, és amely megkülönbözteti sok etruszk szobrot, különösen a kis méretű darabok esetében.

A mű felülete sötét patinát reprodukál zöldes és okers árnyalatokkal, utalva a réz öregedés utáni, évszázadok óta zajló oxidációjára. Ez a felület imitálja a sok ásványi darab vizuális jellemzőit, amelyek antiquális szentélyekben, sírkamrákban és votív tartóedényekben kerültek elő Etruria ókori területéről, amely a mai Toszkána, Umbria és a Földközi-tenger északi részét is magába foglalta. Ezekben a kontextusokban az emberfigurákat ex-voto ajándékként ajánlották a isteneknek, a felajánló személyt ábrázolva, vagy olyan kéréseket szimbolizálva, amelyek a termékenységhez, az egészséghez vagy az isteni védelemhez kapcsolódtak.

A meztelen női test ábrázolása további erőteljes szimbolikus töltettel bír a mediterrán ókori kultúrákban. Az etruszk környezetben a női alak társulhatott a termékenység, a jóllét és a családi egység fogalmaival. Az ilyen jellegű ikonográfiának számos votív figurája van etruszk szentélyekben, ahol az emberábrázolások — legyenek teljesek vagy töredezettek — rituális kommunikáció formájaként szolgáltak a hívők és az istenségek között.

Az etruszk művészetet mélyen befolyásolták a görög és keleti hagyományok, mégis saját, később a római művészet korai fejlődésére is hatást gyakorló nyelvet alakított ki. Az etruszk szobrok, bronze és terrakotta formában egyaránt, kifejező erősségükről és a test emberi ábrázolásának sajátos módjáról ismertek, félig stilizált arca, arkaikusan megfogalmazott formái és a fokozódó naturalizmus felé tett lépések közepette.

Formális párhuzamok találhatók a kisméretű votív szobroknál olyan intézményekben, mint a Firencei Nemzeti Régészeti Múzeum, a Vatikáni Egrietruszk Múzeum és a Madrid Nemzeti Régészeti Múzeum, ahol számos etruszk bronz és terrakotta őrződ rá hasonló testtartású emberábrázolást. Ezek a darabok segítenek jobban megérteni a figuráknak a etruszk világban betöltött vallási és kulturális szerepét, valamint későbbi hatásukat a római művészet fejlődésére.

Colección MMD, españa