René Francisco (1960) - Ignopolis. Serie.

René Francisco. Kuba. 1960
Kategória: Szobrászat és Nyomatok - Grafikai Mű
Sorozat: Ignipolis
Kiadó: Del Campo és társai. Prado Műhely. Madrid.
Technika: Litográfia
Tartó: Conqueror Connoiseur 300 g papír
Méretek: 62 x 82 cm – (50 x 70 cm nyomat)
Kiadás: 100 példány
A példány sorszáma változhat, de mindig az eredeti, 100 példányos, kézzel aláírt és számozott kiadás hitelesített példányai között van.
P/A: 10
H.C.: 10
P/T: 5
Nem: Absztrakt, Geometrikus

René Francisco Rodríguez (Holguín, Kuba, 1960) egy olyan művészgenerációhoz tartozik, amely az 1980-as évek végén tűnt fel; a Museo Nacional de Bellas Artsnnál 2010-es Országos Képzőművészeti Díját kapta. Ezt az évenként a Kubai Kultuszminisztérium kiadja 1994 óta megosztva egy életművet elismerő díjat egyetlen élő kubai vizuális művésznek. Ez az első olyan alkalom, amikor egy 1959 után született művész kapja meg ezt.

René Francisco az 1982-ben végzett Nemzeti Művészeti Iskolából (ENA) és az 1987-es Szuperintézet Művészeti Intézetéből (ISA) – ebben a központban nem hagyományos oktatást folytatott. Az 1990-es években a kubai művészet kötelező referenciájává vált Eduardo Ponjuán társult duójában, majd pályafutása önállóan folytatódott.

Művészi beszéde állandó felfelé törő pályát mutat, ötvözi a kísérletezést, megújulást, kutatást, társadalmi kritikai érzéket és a társadalom iránti érdeklődést; ezek a vonások meghatározzák az általa végzett pedagógiai tevékenység fokozott transzgreszivitását is, amely egyesíti teljes alkotói egységét. René Francisco „könnyítő közvetítőként” vagy „ médiumként” – ahogyan nemrégen maga megfogalmazta – több fiatal művész generáció számára vált, közülük sokan ma a kubai plasztikus mozgalom elismert alakjai.

A nevelői tevékenysége, amely immár húsz évet tesz ki, először a Havannai 7. Nemzetközi Biennálén kapta meg nemzetközi elismerését, amikor 2000-ben a DUPP Galériának adta át – a Projekve Desde una Pragmática Pedagógica harmadik kiadásának – az UNESCO Művészeti Módszerek előmozdításáért kitüntetést. Ezt követte a Kaliforniai San Francisco Művészeti Intézet tiszteletdoktori fokozata 2001-ben, amely egyszerre ismerte el tehetségét és mesteri képességét.

Az ő kreatív energiája húsz évnyi háromszínű bemutatást tanúsít: 24 egyéni kiállítás. A legkiemelkedőbb események az elmúlt öt évben közé tartozik a Velencei Biennálé 52. kiállítása Olaszországban (2007), a PanAmerican Art Projects-ben bemutatott Történetek kereszteződései – Egyesült Államok (2008), valamint Havannában a következő kiállítások: Interprete (2009) és Pintures del ayer y del mañana (2010).

Kifejezetten kiemelendő a társadalmi beágyazódását bemutató munkája, például a Patio de Nin nevű projekt a El Romerillo negyedben (2004/2005) – csak egy példát említve – és a Plaza almada (2009) közösségi projektje, amely rezidenciákkal, műhelyekkel és workshopokkal bővült szerte a világon. René Francisco multiform és dinamikus alkotása, amely a társadalomhoz kötődik, kritikus és lázadó, nemcsak az ország lényegi problémáira emlékeztet, hanem történetiségét is érinti.

Az ehhez kapcsolódó folyamatos alkotói folyamat és performativitása növekvő pályán halad, miközben művészete állítja, hogy a művészet és az élet összetalálkozik, az élet része lesz, feloldja önmagát benne, s meg tudja változtatni azt.

Jelenleg számos spanyolországi gyűjteménybe is bekerült, továbbá olyan gyűjteményekben is, mint a Miami-i Jorge Perez gyűjtemény vagy az Ella Fontanal de Cisneros gyűjtemény; 2026 novemberére előkészíti, mint a kurátor, az Amerikai Házban rendezendő kiállítást az ibero-amerikai államok vezetőinek csúcstalálkozója alkalmából."