Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű egy ideális dialógusból születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, a repetitivitást és az anyagot tette a saját poéziséja központi elemévé. Műveiben az egyszerű és mindennapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást képes felidézni.

Ebben a műben azonban a hagyomány az én kutatásom jellegzetes elemén, a szőlőskertben található rezémre (szőlő) értelmezésén keresztül reinterpretálódik.

A furatok helyett, amelyeket Aubertin használt, százszámra használok csavarokat, amelyek a vörös felületen egy pontos geometriai szerkezet szerint rendeződnek. A csavar, amelyet általában összeszereléshez, építéshez és gépészethez társítanak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan változtatja a mű észlelését.

A vörös úgy öleli körül a kompozíciót, mint egy energia-telepségű felület, miközben a csavarok felületen feltűnnek és vizuális rezgést hoznak létre. Frontálisan nézve a kompozíció rendezettnek és minimálnak tűnik; oldalról nézve viszont kibontakozik valódi háromdimenziós és materikus természete.

A mű nem egyszerű Aubertin-kivás legyen, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szögek helyettesítésével csavarral, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A csavar tehát építés és pusztítás szimbólummá válik egyszerre: ami általában összeköt és rögzít, azt használják fel egy nyugtalanító, intenzív és mélyen anyagi felület megteremtésére.

Épp ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétdimenzionális és háromdimenzionális közötti ellentétben születik a mű identitása.

Az Alessandro Padovan műve, aki a Screw Art technikájáról világszerte ismert.

A mű plexiglasszákból készült vitrinbe van foglalva, amely kiemeli a munkát.

A tiszta vitrinnel elzárja és megvédi, a mű pedig kortárs relikviává válik.

Ennek a kortárs művésznek a munkái a Pop Art, Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet nyomvonalában haladnak, vizuális nyelvezetük és kulturális hatásuk tekintetében olyan nagy nevek munkáira utalva, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.

Ugyanakkor a művészi kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével párbeszédben áll, utalva olyan szimbólumokra és világszerte elismert márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem példányok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket sajátos stílussal készítettek, ami a fogyasztás kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraértelmezését, mint a kortárs kulturális objektumot tükrözi.

Ez a megközelítés különösen értékes a kortárs művészet gyűjtői és rajongói számára, a luxus pop art, a koncepcionális street art és a nagy ikonikus márkákról szóló művészet iránt érdeklődők számára, miközben erős autonómiai művészi identitást is megőriz.