Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű az idealizált párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művésze felől, aki a vöröset, a repetíciót és az anyagot tette panteonjának központi elemeivé. Műveiben az egyszerű és hétköznapi elemek szériája olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást eleveníteni meg.

Ebben a műben azonban a hagyományt a kutatásom jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a szőlőfürtön keresztül.

A Bohócainak és a Aubertin által használt szegeket helyettesítem százával használható csavarokkal, amelyeket egy pontos geometriai struktúra szerint rendeztem a piros felületen. A csavart, amelyet általában az összeszereléshez, a szerkesztéshez és a mechanikához társítanak, itt autonóm művészi elemként válik meg. Ismétlődése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű percepcióját.

A vörös a kompozíciót energiával átitatott felületként öleli körül, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve olyan vizuális rezgést hoznak létre. Az előtérből nézve a kompozíció rendezetten és minimalistán hat; oldalról nézve viszont feltárul az igazi háromdimenziós és anyagias természete.

A mű nem csupán Aubertin egyszerű idézete kíván lenni, hanem kortárs reinterpretációja a hozzá kapcsolódó nyelvnek, a szöges szöget a csavarral felváltva, és egy ipari tárgyat művészi jelképpé alakítva.

A csavar így egyszerre építés és pusztítás szimbólumává válik: amit általában az összekötésre és rögzítésre használnak, azt a nyugtalanító, intenzív és mélyen anyagias felület megteremtésére használják.

Éppen ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, két- és háromdimenzió között rejlik a mű identitása.

A mű Alessandro Padovan művész alkotása, akit világszerte a Screw Art technikájáról ismernek.

A művet egy plexi kijáró Kristály-doboza díszíti.

A transzparens tokkalag izolál és megvéd, átalakítva a művet kortárs relikviává.

Ennek a kortárs művésznek a tájékozódása a Pop Art, Screw Art, konceptuális művészet és a városi művészet nyomvonalába illeszkedik, vizuális nyelvében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáira utal, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével párbeszédet folytat, utalva szent szimbolumokra és egyetemes módon elismert márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem reprodukciók, és nem hivatalos együttműködés a felsorolt művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek egy egyéni stílussal reflektálnak a fogyasztói kultúra kritikájára és úgymond újragondolják a brand értékét, valamint a művészetet mint kortárs kulturális objektumot.

Ez a hozzáállás különösen vonzóvá teszi a műveket a kortárs művészet gyűjtőinek és rajongóinak, a luxus Pop Art-szerűnek, a konceptuális street artnak és a nagy ikonikus márkáktól ihletett művészetnek kedvelői számára, miközben megőrzik erős, önálló művészi identitásukat.