Joanmiquel Font (1964) - Territorio interior

A Pictura Galeria bemutatja Joanmiquel Font mindeddig lenyűgöző művét, amely egy absztrakt és képzeletbeli tájat ábrázol, ahol földszínek és sötét árnyak lebegnek egy nagy aranymező felett, felidézve az emléket, az időt és a természet erejét. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a festményművészeti minőséggel, amelytől sugárzik.

· A mű méretei: 50x50x1 cm.
· Olaj a papírra, a mű jobb sarkában kézzel aláírtan a művész által.
· A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív, magántartományból származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integral részét képezik.

A mű professzionális csomagolásban kerül kiszállításra egy IVEX-szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy garantálják a védelmét. A szállítás díja magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítást.
A szállítás a Correos vagy GLS teljes nyomonkövethetőséggel történik. Nemzetközi kiszállítások elérhetők.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy absztrakt kompozíciót mutat, amelyet egy széles aranyfelület ural, amely minden formát körbeölel, és nyitott, meleg és fényes teret képez. Ezen a háttéren különféle sötét, vöröses, fehér, sárga és földszínű elemek tűnnek fel, amelyek olyan területen lebegnek, amely határozatlan marad. A felismerhető jelenet hiánya lehetővé teszi a tekintet számára, hogy az árnyalatok, a formák és a üres terek viszonyaira összpontosítson. A teljes mű teret, csendet és misztériumot sugároz, mintha egy oly tájat mutatna meg, amelyet a jelzések leglényegesebb nyomaira szabdaltak le.

A lenyugvó arany tónusa a legnagyobb részt tölti ki az összképben, és ez az egységfő elem. Nem tekinthető színnek teljesen egységesnek, hanem fények és fényváltozásokkal teli felületként, amely mélységet ad. A terület szerint a háttér a meleg sárgákhoz, a lágy okerekhez vagy a napsütötte homok tónusaihoz közelíti. Ez a vizuális gazdagság a látszólag üres teret aktív jelenlétté teszi, amely körülöleli és támogatja a többi formát.

Felső részen hosszú sötét színű vonal húzódik keresztben a képen. Az útja szabálytalan, görbületes és organikus, mintha repedés, ág, árnyék vagy a táj távoli profilja lenne. Alatta egy szélesebb, granatos árnyalatú forma jelenik meg, amely balra terjed, jobbra pedig összeszűkül. Mindkét alak a sárga arany térben határvonalat alkot, és feszültséget ad a felső zónának, utalva két különböző terület közötti megosztottságra.

A sötét vonalat tekinthetjük horizontnak is, bár természete szándékosan bizonytalan marad. Széle bonyolult, távoli hegyvonulat profiljára emlékeztet, de ugyanakkor a folyómedret, egy nyitott sebet, a föld alatt haladó gyökereket vagy az idő jelét is sejtetheti. Ez a képesség, hogy különböző asszociációkat ébreszt, az egyik legvonzóbb eleme a műnek, hiszen minden néző a saját emlékeiből és érzelmeiből kiindulva saját olvasatot építhet.

A középső zónában a legnagyobb a formák és színek koncentrációja. Ott egy széles, vízszintes sáv bontakozik ki fehér, fekete, barna, okker és intenzív sárga árnyalatokból. Határai rendezetlenek, és úgy tűnik, mintha egy átalakuló terület lenne, mint egy tömeg, amely kitágul, szétválik és újra összegyűlik. A fehér jelenléte világosságot ad, a fekete zónák mélységet és drámaiságot teremtenek. A barna és narancs tónusok vizuális kapcsolatot teremtenek az alsó sávval, és megerősítik a földies tartalmat.

Ezen középső sáv alatt kiemelkedik egy nagyjából téglalap alakú blokk, kissé balra helyezkedik el. Ebben a blokkban rézbarna, mély vörös és sötét árnyalatok találhatók, amelyek szilárd és tömör jelenlétet hoznak létre. Ez a forma a kompozíció támaszpontjaként funkcionál, hiszen kontrasztban áll a körülötte lévő formák szabad és változó vízszinteségével. Emlékeztethet kőre, építményre, földdarabra vagy az aranyföld közepén lógó, megőrzött régi nyomra.

A rozsdabarna blokk mellé egy sokkal fényesebb sárga terület nyílik, amely jobbra terjeszkedik. A fénye energiát kölcsönöz, és úgy tűnik, mintha a belső fény a mű középpontjából indulna ki. Ezen a területen apró fekete formák, görbék és töredezettségek keringenek, amelyek jeleket, magokat, utakat vagy apró sziluetteket idéznek. Ezek a sötét részletek megtörik a sárga folytonosságát, ritmust adnak, így a néző lassan halad a középső részen.

A sárga fölött elhelyezkedő fehér, szürke és fekete formák szemben álló kontrasztok sorozatát hozzák létre, ami nagyon kifejező. Néhány terület sűrűnek és tömörnek tűnik, miközben mások a háttérben elaprózódnak, instabil határvonalat képezve a forma és a tér között. Ez a sokféleség a természetes folyamatokra, mint erózió, üledékképződés vagy egy régi felület kopása, emlékeztet. Emellett magasból nézett tájra is emlékeztethet, a földterületek, sötét medrek, fényes területek és apró magaslatok eloszlásával egy hatalmas területen.

Az alsó részben egy széles, narancsos és földszínű sáv bontakozik ki, rendezetlen dunyha-szerű kiemelkedések sorozatából áll. Porózus és tömör megjelenése kontrasztban áll a háttér tágabb nyitottságával. Ezt a területet sivatagos talajként, kőzátonyként, dombra vonatkozó hegyláncként vagy az alsó alapból kiemelkedő anyag töredezett szegélyeként lehet értelmezni. Különböző magasságai vizuális ritmust teremtenek, mint egy viharos táj, és stabilitást adnak az egésznek.

Az alsó sáv nem egy folyamatos és szabályos vonal; inkább bemenetek, kilépések, dombok és kis völgyek alkotják. Ezek a változatok segítik abban, hogy a föld-föld és arany üres határa élő és változó legyen. Egyes pontokon a formák erőteljesebben emelkednek; máskor süllyednek és engedik, hogy a háttér áthatoljon közöttük. A tömör és az üres közti kapcsolat megerősíti azt az érzést, hogy ez egy szimbolikus látvány a Földről, az időről és a változásról.

Az egyik legérdekesebb szempont a kompozícióban az alsó sáv és a központi mag közötti nagy távolság. A széles arany közti sáv csendet teremt, és lehetővé teszi, hogy minden elem lélegzik. Ugyanakkor finom feszültséget is generál, mert a formák úgy tűnik, vonzzák egymást, bár elszigeteltek maradnak. A középső blokk úgy tűnik, mintha a föld alatti terület felett van lebegetve, mint egy sziget, egy emlék vagy egy leváló töredék, amely még mindig láthatatlan kapcsolattal bír a lenti földdel.

A mű erejét a vízszintesség és függőlegesség, sűrűség és üres tér, sötétség és világosság ellentétének kibontása adja. A hosszú felső és alsó vonalak keretezik a kompozíciót, míg a mag a legnagyobb vizuális aktivitást koncentrálja. A sárga arany háttér ezáltal egyfajta energiaszántat, amely minden elemet egyensúlyban tart. Semmi sincs véletlenül elhelyezve: minden folt, minden vonal és minden megszakítás hozzájárul a szem vezérléséhez és a folyamatos feszültség fenntartásához.

A meleg színek dominálnak a teljes alkotásban. Az arany, az okker, a sárga, a vörös és a barna a napfényt, a sivatagot, a földet és a tüzet idézi. Előttük a fekete, a szürke és a fehér kontrasztot és egyfajta keménység érzetét adják. Ez a kombináció egyszerre sugallhat melegséget és súlyt, szépséget és kopást, nyugalmat és erőt. A kép arról beszél, hogy egy alapvető és ősi természetről van szó, amelynek részleteitől megfosztott, és amely a jelek sorozatává vált.

A kompozíció poétikus dimenzióval is rendelkezik. A formákat egy eltűnt táj maradványaként, egy távoli emlék nyomaként vagy egy képzeletbeli földrajz fragmentumaként érthetnénk. A arany felfogható az idő múlásának szimbólumaként, egy fényes atmoszféraként vagy akár egy ürességként is, amelyben a emlékek lebegnek. A sötét vonalak hegek vagy utakként nyerik el a formát, míg a rozsdás és földszínű területek a anyag állandóságát idézik, a memória törékenységével szemben.

A szabad terület nagy mennyisége nyugtatóan hat. Első látásra a mű egyszerűnek tűnhet, de ha megállunk, számos viszonyt fedezünk fel a formák között: a felső vonal a alsó sávval beszélget, a középső blokk kiegyensúlyozza a sárga zónát, és a kis fekete jelek mozgást hoznak a főleg vízszintes szerkezetben. Ez a szervezés lehetővé teszi, hogy a képet a távolságtól függően változzon, először egy globális benyomást adva, majd részletek széles skáláját feltárva.

Összességében ez a csodálatos kép egy absztrakt univerzumot mutat be, amelyben a formák a sárga háttér felett lógva lebegnek, ahol a fény, a föld, az anyag és a hiány mélyen megkapó módon viszonyul egymáshoz. A sötét sávok, a vöröses blokkok, a sárgás szikrák és az alsó terület földes domborulata kiegyensúlyozott kompozíciót képeznek, amely egy képzeletbeli tájra, egy ősi földrajzra vagy az idő által átalakított emlékre emlékeztethet. A mű arra hív, hogy szemléljük, értelmezzük és személyes jelentéseket fedezzünk fel, miközben egyidejűleg erőt, misztériumot, melegséget és egy erős állandóság-érzetet közvetít.