Camillo Gannelli - Braciere

BRACIERE

Van egy kép, amit nem néznek, hanem a bőrödön érzed.

Minden a mélyből indul: egy mély, sűrű, anyagszerű vörös, szinte lávakényszerű. Nem egy lapos vörös, ez egy spatulával felhordott massza, rétegek, hornyok. Úgy tűnik, mintha égetett föld, izzó vas, egy tábla a tűz után lenne. Minél feljebb mész, annál világosabbá válik a vörös, oxidálódik, sárga-ochre, bambusz-iboly, egy füstös kénsárga, mintha a hő párolognék.

A festészet mind-mind gesztus. Láthatók a körkörös, széles mozdulatok, olyan, mint hold- kaszák, amelyeket kézzel rajzoltak. Törött körök bukkannak fel és tűnnek el, lassú örvény nyomai. Nincs alakzat, van egy meleg levegő mozgása.

És aztán a zsenialitás csapásai, amelyek mindent összetartanak: négy apró türkiz folt. Egy hideg kék, szinte elektromos, a lángoló tömegnél alig nagyobb. Nem díszítés, hanem lélegzet. Olyan, mint vízcseppek, amelyek sisteregnek a parázson, az ég boltozata egy szirokkó napon.

Ezért működik a mű. Ha ott nem lenne az a kék, csak erő lenne. Ezzel a kékkel egyensúly lesz. Meleg és hideg. Anyag és fény. Föld és levegő.

Ez egy olyan absztrakt, amely az olasz Informal legnemesebb hagyományát idézi, de sajátos hőmérséklettel. Nem drámai, inkább életerő. Egyúttal otthonos és ősibb melegség érzetét adja, mintha egy sütő előtt állnál, egy augusztusi naplemente előtt, egy éjszakai roston tüzön.

50x50 cm-es vászonra készült munka, formátumában monumentális hatású.
A fényképek kiállítási változatok, hogy példát mutassanak arra, hogyan nézhet ki.