Tijs Dragtsma (1992) - Foam Split by Ambition

Két cirkáló dől a szélnek, vitorláik megfeszülve, sötétek a halvány, felhős égnek hátterében. A hajók orrát a vízre hasító éhség egyenlő; habot rugdos fel, amely kettéválik és szétszóródik mögöttük, látható nyoma annak, hogy két hajó nem hajlandó engedni egyetlen centet sem.

A Foam Split by Ambition-t úgy építik fel, ahogy minden mű ezen sorozatban készül: tavon keresztül, nem hozzáadással. Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép a műanyag üveglap felületébe van karcolva; a kontrollált felületi sérülés helyettesíti az pigmentet, minden jel eldönti, hogy hol esik a fény, és hol tartják vissza.

Távolról nézve a kompozíció egyetlen, monumentális pillanattá olvad össze, két hajó, amelyek egy olyan párbajban vannak, amely bármelyik századhoz tartozhatna. Közelebb lépve ez a bizonyosság feloszlik egy lágyan kontrollált karcolatok mezőjévé, egy felület, amely csak akkor oldódik vissza vitorlákba és permetbe, amikor újra távolodik az ember.

A kép mindig jelen van, bármilyen fényben. A fény nem hozza létre. Megerősíti. Közvetlen fény alatt a karcolatok megcsillannak és tükröződnek, a kontraszt mélyül, és a mű különböző szögekből másképp olvasható anélkül, hogy valaha is elveszítené, amit mutat.

Itt van egy szimbolikus réteg is. A kiegyenlített gyorsaság ritkán csak a széltől függ; arról szól, akarat, a maradék elhajlásának megtagadása is. Ezeknek a hajótesteknek a felduzzasztott habja a vágy látható formája, a két legénység kifeszített vitorláinak járásából eredő maradék.

A Foam Split by Ambition folytatja a Tijs Dragtsma által vezetett Art with Scratch sorozatot, amelyben a vizuális nyelvet a felületkár kivitelezése hozza létre a pigment vagy nyomat helyett. Olyan vizuális nyelv, ahol a sérülés nem puszta rombolás, hanem szerkezet.

"Két hajó, egy szél, és az a hab, amely megőrzi a különbséget."

A vezérmotívum: Art with Scratch

Art with Scratch egy olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem kioldódik. A mélyfekete felületre egyenletre faragva, minden darab fényvisszaverő karcolásokon keresztül bontakozik ki, amely megfogja a fényt és formát hoz a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és lenyűgöző. Ha közelebbről vizsgáljuk, a mű sűrű, egyedi nyomok mezőjévé válik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Amit erősnek hittünk, azt finom textúrájú vonalhadozattá bontja le, minden vonal egy szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Megerősíti. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egy bizonyos szögből a forma tisztán és meghatározottan áll, egy másikból pedig megpuhul és visszakerül a sötétségbe, amelyből kiindult, soha el nem tűnve.
Fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szoborszerű, majdnem fénylő minőséget ölt.

Miért kísérli meg ezt a médiumot annyira meggyőzően? A csendes feszültség. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal olyan döntés, amit nem lehet visszavonni. De az eredmény nem rideg. Intimitás, atmoszféra és mozgásban élő élet jellemzi. A keménység szelídül. A pusztítás teremtődé válik. A hiány jelenlétté lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura sosem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatása révén a kép perspektívától és hangulattól függően mozog. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, hogy kilép a sötétből és előtérbe lép. Máskor visszahúzódik, csendesen áll. Ebben a mozgásban, a hegyesség és a nyugalom közti köztes állapotban kel életre a mű.

Mint minden idő nyomát viselő anyag, a felület is magában hordozza saját halk életét. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust rögzít. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely fényváltozásról fényváltozásra felfedi magát.

a művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként egy állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem tekintem a művészetet rögzített stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és a érzelem egyesül.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan szólhat az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés áll a lényegén minden, amit létrehozok.

A TD Fine Art Studio-n belül minden munkatípus saját világként, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelítendő meg. Néhány mű a ritmus, ismétlés és szerkezet által épül fel. Mások hiány, árnyék, reflexió vagy feszültség révén születnek. Ami összeköti őket, az az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti közös elkötelezettség.

A kontraszt határtalan vonzása vonz. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Ami látható és ami nyitva hagyva értelmezésre. Célom nem csupán egy képet alkotni, hanem olyan művet teremteni, amely fenntartja a figyelmet, visszafogott gondolkodásra hív és idővel tovább tárja fel magát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összekapcsolódnak. Nem csupán egy stúdió, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, pontosság és olyan törekvés formál, hogy a létrejövő munka jellegzetes, szándékos és eleven legyen.