Alessandro Padovan - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, aki a Nouveau Réalisme művésze, és aki a pirosat, a repetíciót és az anyagot tette a saját poéziséja központi elemévé. Műveiben az egyszerű és hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást idézni fel.

Ez a mű azonban a tradíciót a saját kutatásom jellegzetes elemével, a szőlőműveléssel értelmezi újra.

A szögek helyett, amelyeket Aubertin használ, több száz csavart használok, amelyek pontos geometriai elrendezésben futnak végig a vörös felületen. A csavar, amelyet általában az összeszereléshez, a szerkezethez és a mechanikához társítanak, itt autonóm művészeti elemmé válik. Ismétlődése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítják a mű értelmezését.

A vörös energiafelhőként öleli körbe a kompozíciót, miközben a csavarok a síkból kilépve egyfajta vizuális rezgést idéznek elő. Egyszerű, elölnéző nézetben a kompozíció rendesnek és minimalistának tűnik; oldalról vizsgálva azonban felfedi igaz háromdimenziós és anyagszerű természetét.

A mű nem csupán Aubertin egy egyszerű idézete akar lenni, hanem kortárs értelmezése a nyelvezetének, ahol a szeget a csavarral helyettesítve és egy ipari tárgyat művészi jelként alakítva.

A csavar így építés és megsemmisítés szimbólumává válik egy időben: amit általában az összekötésre és rögzítésre használnak, az felhasználásra kerül egy nyugtalan, intenzív és mélyen vonzó felület megteremtésére.

Ekkor tehát az identitás az adott ellentétben születik: rend és feszültség, építés és pusztítás, kétdimenzionális és háromdimenziós között.

Alessandro Padovan műve, akit világszerte a Screw Art technikája révén ismernek.
A mű plexi vitrinben díszeleg.

A hagyományos, áttetsző vitrint izolál és véd, így az alkotás kortárs relikviává válik.

E művész kortárs alkotásai a Pop Art, Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet vonalába illeszkednek, vizuális nyelve és kulturális hatásai tekintetében olyan nagy nevek munkáit idézik, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével párbeszédet folytat, utalva olyan jelképekre és általánosan elismert márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem különbözetek, sem hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek személyes stílussal reflektálják a fogyasztói társadalom kritikáját és a márka szimbolikus értékét, mint a kortárs kulturális tárgyát.

Ez a megközelítés különösen vonzóvá teszi a műveket a kortárs műgyűjtők és rajongók számára, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkákról szóló művészet iránt érdeklődők körében, miközben erőteljes önálló művészi identitást is megőriz.