Alessandro Padovan - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

Az opera egy ideális párbeszédből sejlik Bernard Aubertin kutatása iránt, a Nouveau Réalisme művészéé, aki a pirosat, a repetition-t és az anyagot tette poétikája központi elemévé. Műveiben az egyszerű és mindennapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást idéz elő.

Ez az alkotás azonban a hagyományt az én kutatási jellegzetes elemével, a szőlősarj- (szőlő vessző) fogalommal reinterpretálja.

A Aubertin által használt szegekkel szemben több száz csavart használok, amelyeket egy pontos geometriai szerkezet szerint rendeztem el a vörös felületen. A csavar, amelyet általában az összeszereléshez, építéshez és a mechanikához társítanak, itt autonóm művészi elemmé válik. Az ismétlés háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja az alkotás észlelését.

A vörös energiával töltött felületként öleli a kompozíciót, miközben a csavarok a síkból kiemelkedvefajta vizuális vibrációt hoznak létre. Előlről nézve a kompozíció rendezett és minimalista; oldalról vizsgálva viszont feltárul valódi háromdimenziós és anyagias természete.

Az alkotás nem pusztán Aubertin egyszerű idézete, hanem kortárs reac? interpretationja a nyelvének: a szöget a csavarral helyettesítve egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A csavar így a felépítés és a pusztítás szimbólumává válik egyszerre: ami általában az összetartást és rögzítést szolgálja, azt használják fel egy nyugtalan, intenzív és mélyen anyagias felület megteremtésére.

Pontosan ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétdimenzionalitás és háromdimenzionalitás közötti ellentétben születik az alkotás identitása.

Alessandro Padovan művész alkotása, aki világszerte híres a Screw Art technikájáról.

A művet egy plexidekről készült vitrinnel díszítik.

A átlátszó vitrín izolál és véd, a művet kortárs relikviává változtatva.

Ezen kortárs művész színei a Pop Art, Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet vonalába illeszkednek, vizuális nyelvében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáit idézik, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével is párbeszédben áll, olyan szimbólumokat és univerzálisan elismert márkákat idézve, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem másolatok, és nem hivatalos együttműködéseket jelentenek a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket egy személyes stílusban készítettek, amely a fogyasztás kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását tükrözi, valamint a kortárs kulturális tárgyként értelmező művészetet.

Ez a megközelítés különösen értékes a kortárs gyűjtők és rajongók számára, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkáktól ihletett művészet kedvelői számára, miközben erőteljes önálló művészi identitást is megőriz.