Francisco Farreras (1927) - Collage

Francisco Farreras
Madrid 1971
30x30
Galería Juana Mordó

Francisco Farreras spanyol festő, 1927-ben Barcelonában született. Nehéz beosztani művészetét a korabeli művészeti mozgalmak közé; az geometriai absztrakció, az absztrakt expresszionizmus és az informális irányzatok közé sorolható. Néhányan azzal a tulajdonsággal írják le munkáit, mint „elmélyült figyelem, érzékenység és diszkréció”.

Életrajz:

Első évek:
Korán kezd tevékenykedni a művészetben Antonio Gómez Cano muriai festő (1940) irányítása alatt és Mariano de Cossío vezetésével a Santa Cruz de Tenerife Művészetek és Ügyek Iskolájában (1941). Szépművészeti tanulmányokat folytat a madridi San Fernando Iskolában, ahol 1949-ben nyeri el a rajzoktatói címét. 1952 és 1954 között tanulmányi utakat tesz Párizsba, Belgiumba és Hollandiába. Az 1954-es évtől kezdve professzionálisan folytatja pályafutását, számos csoportos kiállításon vesz részt, és kezd egyéni kiállításokat rendezni Spanyolországban és külföldön.

1956-ban pályázati úton megnyeri a treize (tizenhárom) faliszövegkép megvalósítását a Navas del Marqués várában fekvő Avilai kápolnába, és üvegműveket készít Alcobendas domonkosoknál, Tangerben, Vitoria katedrálisának Coronación ( koronázás) templomában és Manila katedrálisa spanyol kápolnájában.

1958 és 1959 között festészete alapvetően geometrikus és tömör anyagokból áll.

A Collage-ok
Az 1950-es évek vége felé kezdi használni a selyempapírt és annak adta lehetőségeket. A selyempapír csúsztathatósága, a átlátszóság és egy redukált, de színeiben gazdag tónusskála keveredik a papír oxidációjával vagy a friss ragasztó hatásával. Spanyolország különböző helyein, az 1958-as és 1960-as velencei Biennálén, valamint a MOMA-ban is kiállít; ugyanabban az évben a Tate Galery-ben is. 1962-ben a Tate Galery-ben. 1963-ban Skandináviában és Mexikóban utazik, végül Amerikába, New Yorkba költözik, ott két évet él. A New York Világkiállítás spanyol pavilonjára nagy fal-műcollage-t készít megbízásból. Ezekben az években kapcsolatba lép a Bertha Schaefer galériával, amely többször is kiállítja műveit. Abban az időben Spanyolországban a Juana Mordó galériával dolgozott együtt, és vele kizárólagos szerződést kötött. 1966-ban visszatér Spanyolországba, Madrid külvárosaiban telepedik le, és 1971-ben végleges lakóhelyét ott jelöli ki, ahol jelenleg is él.

A cou­d­rages-ot
1982-ben megbízást kapott, hogy egy nagy fal-mitológiai kollázst készítsen a Madrid-Barajas repülőtéren. Ez a munka ideiglenes szakítást jelent a kollázsban, és radikális változást hoz művészi tevékenységében. A korábban a festmény sík felületein „javasolt” volumenek arra ösztönzik, hogy olyan módszert találjon, amely révén ezek fizikai volumentummá válnak. Hosszú évekig tartó kísérletek és tapasztalatok következnek. Intenzív vasúti és kísérleti volumetrikus alkotásokkal indul, amelyeket cou­d­rages-nak nevez, farönzekből és összevarrt anyagokból készülnek. Az anyag gyengesége miatt felhagy a technikával.

A horgonylatok (reliefek)
1988-tól végleg elhagyja a kollázst, és kizárólag a fafaragásokkal foglalkozik, régi, leselejtezett fára készülnek. A reliefhez tartozik az árnyék, amely az origóban, és mellette az olajfesték. A kromatika továbbra is az eredeti, kevéssé harsány színek árnyalatain alapul. 1990-ben ezek közül sokat bemutat a Bad Homburg-i Galerie Scheffel-ben Németországban. A Sevillai Egyetemes Kiállítás (1992) alkalmával a Hotel Príncipe de Asturias Isla de la Cartuja szigetén készít egy fal-reliefet, amely nagy formátumú fa munkák megközelítésében ad tapasztalatot számára.

Ugyanakkor szóló kiállításokat rendez Santanderben, Sevillában, Córdoba és Granada. Andalúriában zajló vándorkiállítások lezárása után 1992-ben egy második kiállítást készít el a Bad Homburg-i Galerie Scheffel részére Németországban.

1993-ban második kiállítást rendez Madridban a Galería Detursa-nál, nagy formátumú művekkel, és részt vesz Iberia Cég által szervezett vándorkiállításokon Latin-Amerika több országában.

A Bad Homburg-i Galerie Scheffel szoros együttműködésében 1994-ben részt vesz több nemzetközi vásáron Kölnben, Chicagóban, Frankfurtban. Újra az Egyesült Államokba utazik, ahol reliefeinek kiállítását rendezi a Santa Fe, New Mexico-i Peyton-Wright Galériában. Ugyanebben az évben kiáll a müncheni Galerie Riederben és Lahr-ben, a Fekete-erdő (Selva Negra) régi városházában Németországban.

1995-ben részt vesz a Madrid ARCO vásárán egy nagy formátumú relief-tel, amelyért a Művészeti Kritikusok Szövetsége a legjobb nemzetközi kiállítás díját adományozza neki. A Chicagói, Koloniai és Frankfurti nemzetközi vásárok ismételt látogatása, és újabb útjaink Franciaországba, Svájcba és Németországba a Zürichi Marie Louise Wirth galériában és Herten-i Galerie Voght-ben mutatkoznak be.

A Madridi Margarita Summers Galéria 1996-ban retrospektív jellegű kiállítást rendez; szintén kiállítja műveit a Jena Állami Galériában, Németországban.

1997-ben a Berlini Galerie Gunar Barthelben mutatkozik be, és részt vesz a Madrid ARCO vásárán. A Pamplona Kincstár dollárának (Caja de Pamplona) 125. évfordulója alkalmából, valamint a Madridban a Carlos de Amberes Alapítványánál kiáll.

1998-ban a La Coruñában található Atlanti Művészeti Központban mutatkozik be.

1999-ben különböző csoportos kiállításokon vesz részt Santanderben, Madridban, Pamplónában, La Coruñában és Berlinben, és egy nagy nyugati amerikai utat tesz meg.

A tavaly év végén a Madridi Városi Kulturális Központ egy széleskörű retrospektív kiállítást rendez, több hónapon át, amely elnyerte a Madridi Kritikus Művészeti Egyesület aranyérmét az év legjobb kiállításáért.

Az utóbbi évek reliefjei kezdenek kifáradni, ami egy új szakasz felé terel, és a tömeg a térben kissé marginálttá válik. 2004-től egy sor felülethozatartó kísérletet kezd, amely a közel sík felületekre és az új anyagok használatára irányul. 2006-ig nem áll ki. Számtalan kiállításra kerül sor Madridban ettől az évtől kezdve (ebben az évben megkapja a Madridi Kritikus Művészeti Egyesület legjobb kiállításának díját). Emellett megjelenik a Casa da Cerca (Kortárs Művészeti Központ, Almada, Portugália), a Lisboa-i Galéria Prova de Artista, a Gijóni Galéria Van Dyck, a portói Galéria da Miguel Bombarda és ismét a müncheni Galerie Rieder, Németországban.