Alejandro Carballosa - Bailarina

Ebben a műben a testet a bezártság területeként vizsgálom: olyan térként, ahol az anyag mintha a kitágulás vágya és a saját határain való túllépés lehetetlensége között őrlődne. A saját magába záruló alak szinte befelé forduló minőséget nyer: nem csupán egy fizikai testtartást jelenít meg, hanem egy tudatállapotot is.
A törzsön kibontakozó spirál a bensőségesség szimbolikus dimenzióját idézi meg, mintha olyan erő volna, amely magába szívja, átalakítja, majd saját középpontja felé tereli vissza az egyént. A test többé nem pusztán anatómiai jelenlét, hanem a létezés, annak ellentmondásai, valamint azoknak a láthatatlan határoknak a metaforája lesz, amelyek meghatározzák a világhoz fűződő viszonyunkat.
A monokróm megjelenítés és a komor atmoszféra felerősíti ezt a feszültséget, és kétértelmű térbe helyezi az alakot, a sebezhetőség és az ellenállás között lebegve.
A Bezártság nem csupán a szabadság megfosztására utal, hanem a bezártság csendesebb és összetettebb formájára is, amely magában az emberben születik meg.