Diego Dattola - Ciò che resta (diptych)





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 145662 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Diego Dattola 2024-es eredeti *Ciò che resta* című diptychonja vászonra készült olajfestmény, a hátoldalán aláírással és dátummal.
Leírás az eladótól
Művész: Diego Dattola
Cím, év és technika: *Ciò che resta* (Ami megmarad), 2024, olaj, vászon
Méretek: Egy táblából álló rész: 60 × 40 cm. Teljes méret (a diptychon egymás mellé helyezett tábláival): 60 × 80 cm
Aláírásra vonatkozó adatok: A hátoldalon aláírva és dátumozva
Példányszám: Eredeti mű
Származás: A művész gyűjteménye
Dokumentáció: Hitelességi tanúsítvány (CoA)
Állapot: 2024-ben készült, kiváló, eredeti állapotú mű, restaurálás és sérülés nélkül.
Szállítás: Diptychon lévén két vakrámára feszítve szállítjuk.
Kiállítva: „Biennale di Messina 2025 | 2025. szeptember 27. – november 23. | Kereskedelmi Kamara | Messina”.
A mű leírása:
Ebben a diptychonban a művész belső tájat teremt, ahol az érzelem testté, jelenlétté, végül pedig hiánnyá válik. A monokróm kék árnyalatokba merülő nőalak úgy bontakozik ki a félhomályból, akár egy formát ölteni készülő gondolat. Körvonalai mégsem állandók: az arc megkettőződik, a kezek pedig illékony mozdulattá foszlanak. Egy olyan érzelem képe ez, amely ki-be jár a testből, vibrál és szilánkokra tör egyetlen pillanat leforgása alatt.
A második táblán az alak eltűnik. Visszhangja árnyékká, elvont folttá zsugorodik, mintha a hús átadta volna helyét az emlékezetnek, mintha az érzelem intenzitása magát az érzés formáját emésztette volna fel. A jelenlét szellemmé válik, és feloldódik egy oly mély érzelem kékjében, hogy láthatatlanná lesz. A kék választása – ez a hideg, mégis érzelmileg telített szín – a melankólia, az önvizsgálat és a csend állapotát idézi. Az éjszakai gondolatok, a szelíd gyász és a tudatos elhatárolódás színe ez. A festmény mégsem válik síkszerűvé: az anyag vibrál, rétegződik és lüktet. Akárcsak maga az érzelem, amelyet soha nem ragadhatunk meg teljesen, mégis finom vizuális nyomokat hagy a felületeken.
A mű nem egy arcot vagy testet ábrázol, hanem a lélek változó állapotát. Az alak kevésbé téma, inkább kivetülés: mindaz, ami belőlünk megmarad, amikor átadjuk magunkat az érzésnek, vagy amikor az érzés elhagy bennünket.
Művész: Diego Dattola
Cím, év és technika: *Ciò che resta* (Ami megmarad), 2024, olaj, vászon
Méretek: Egy táblából álló rész: 60 × 40 cm. Teljes méret (a diptychon egymás mellé helyezett tábláival): 60 × 80 cm
Aláírásra vonatkozó adatok: A hátoldalon aláírva és dátumozva
Példányszám: Eredeti mű
Származás: A művész gyűjteménye
Dokumentáció: Hitelességi tanúsítvány (CoA)
Állapot: 2024-ben készült, kiváló, eredeti állapotú mű, restaurálás és sérülés nélkül.
Szállítás: Diptychon lévén két vakrámára feszítve szállítjuk.
Kiállítva: „Biennale di Messina 2025 | 2025. szeptember 27. – november 23. | Kereskedelmi Kamara | Messina”.
A mű leírása:
Ebben a diptychonban a művész belső tájat teremt, ahol az érzelem testté, jelenlétté, végül pedig hiánnyá válik. A monokróm kék árnyalatokba merülő nőalak úgy bontakozik ki a félhomályból, akár egy formát ölteni készülő gondolat. Körvonalai mégsem állandók: az arc megkettőződik, a kezek pedig illékony mozdulattá foszlanak. Egy olyan érzelem képe ez, amely ki-be jár a testből, vibrál és szilánkokra tör egyetlen pillanat leforgása alatt.
A második táblán az alak eltűnik. Visszhangja árnyékká, elvont folttá zsugorodik, mintha a hús átadta volna helyét az emlékezetnek, mintha az érzelem intenzitása magát az érzés formáját emésztette volna fel. A jelenlét szellemmé válik, és feloldódik egy oly mély érzelem kékjében, hogy láthatatlanná lesz. A kék választása – ez a hideg, mégis érzelmileg telített szín – a melankólia, az önvizsgálat és a csend állapotát idézi. Az éjszakai gondolatok, a szelíd gyász és a tudatos elhatárolódás színe ez. A festmény mégsem válik síkszerűvé: az anyag vibrál, rétegződik és lüktet. Akárcsak maga az érzelem, amelyet soha nem ragadhatunk meg teljesen, mégis finom vizuális nyomokat hagy a felületeken.
A mű nem egy arcot vagy testet ábrázol, hanem a lélek változó állapotát. Az alak kevésbé téma, inkább kivetülés: mindaz, ami belőlünk megmarad, amikor átadjuk magunkat az érzésnek, vagy amikor az érzés elhagy bennünket.

