Sebastian Bieniek - Doublefaced No. 7 (1/9)

Sebastian Bieniek (1975-ben született Lengyelországban) a kettősség és az ambivalencia témáját feldolgozó műveiről híres, amelyek 2013 óta több alkalommal is vírusszerűen terjedtek, és világszerte a legnagyobb magazinokban jelentek meg. A spanyol VOGUE magazin szerint még Madonna is felkérte 2016-ban, hogy készítse el új albumának borítóját, ám a különc művész – ahogy oly gyakran – visszautasította, és inkább a magányt választotta.

______

Eladó:

Eredeti fénykép (kiváló minőségű Fine Art print) Sebastian Bieniek Doublefaced-sorozatából (2013).

Ebből a munkából mindössze 9 egyenként sorszámozott és aláírt eredeti példány készült (Doublefaced No. 7). Ez az 1/9-es példány.

Az eredeti példányok többsége világszerte jelentős gyűjteményekben található. Többek között az Egyesült Államokban, Svájcban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Bahrein Királyságában, az Egyesült Királyságban, Japánban és Hongkongban.

Ezt a művet az alkotó közvetlenül értékesíti, és ez az utolsó előtti még nála lévő példány.

Az aukció nyertese emellett az alkotó által, a nevére kiállított eredetiségi tanúsítványt is kap.

_____

A műalkotás adatai:

FEKVŐ FORMÁTUM! KÉTSZER AKKORA, MINT A PORTRÉ FORMÁTUMÚ VÁLTOZAT

- Cím: Doublefaced No. 7 (1/9)
- Év: 2013
- Méret: 57,5 × 83 cm. (A fénykép körül 4 cm széles fehér szegély található. A méret a fehér szegélyt is tartalmazza.)
- Kivitel: a műalkotás egy fénykép (nincs kasírozva és nincs bekeretezve)
- Papír: Baryta Canson
- Előállítási eljárás: C-print
- Aláírás: elöl, alul aláírva, címmel és dátummal ellátva, valamint lepecsételve

_____

A fénykép állapota:

Jó állapotú.

_____

Szállítás:

A fényképet feltekerve küldjük.

_______

A Doublefaced-sorozatról:

A berlini művész, Sebastian Bieniek Doublefaced című fotósorozatát vitathatatlanul az internetkorszak egyik legfontosabb és legnagyobb hatású fotósorozataként tartják számon. Tökéletes példája annak a kortárs művészetnek, amely nem csupán megragadja a modern kor szellemét, hanem annak legtisztább formáját tükrözi vissza. Egy olyan korszakban, amelyet a digitális önreprezentáció, az én folyamatos újrateremtése és az identitás közösségi médiában való széttöredezése határoz meg, Bieniek műveivel a társadalom érzékeny pontjára tapintott. Alkotásai megragadták azt a mélyen emberi igényt, hogy a digitális zajban egyszerre rejtőzzünk el és váljunk láthatóvá, és a modern létezésünk kettősségét vizuálisan is kézzelfoghatóvá tették.

A minimalista, mégis mélységesen nyugtalanító ötlet – a modellek arcára, az orcájukra szemceruzával és rúzzsal rajzolt második arcok – a 2010-es években vírusszerűen terjedt, és tartós hatást gyakorolt a globális pop- és divatvilágra. Hogy ez a művészi impulzus mennyire eltalálta a kor szellemét, azt a világhírű ikonokra gyakorolt hatalmas vonzereje is mutatja. A „pop királynőjét”, Madonnát annyira lenyűgözte a képek hipnotikus világa, hogy a sorozat egyik fotóját választotta Madame X című albumának borítójára. A zenei és popkultúrában is mély nyomokat hagyott az ötlet: Pharrell Williams Marilyn Monroe című slágerének hivatalos videóklipjében lemásolták a kétarcúság ikonikus illúzióját, amelyet így milliók láthattak.

A sorozat a francia főváros kifutóin valósította meg az avantgárd testművészet és a high fashion világának talán leglátványosabb összekapcsolását. Simon Porte Jacquemus divattervező felismerte a munkák kor szellemével összhangban álló lehetőségeit, és Sebastian Bieniek közreműködésével, közvetlen együttműködésben vitte el ezt a stílust a párizsi divathétre. A Bieniek művészete által inspirált kollekció bombaként robbant a divatvilágban, és hozzásegítette Jacquemust a rangos, 150 000 euróval járó LVMH Special Jury Prize elnyeréséhez. Az internetes szenzáció, a popkultúra és a haute couture szimbiózisával a Doublefaced-sorozat meggyőzően bizonyította, hogyan lépheti át a hagyományos művészet az analóg világ határait, és válhat egy egész generáció egyetemes vizuális nyelvévé.

_____

A művészről:

A német konceptuális művész, festő és fotográfus, Sebastian Bieniek (1975) a kortárs művészeti színtér egyik legradikálisabb határátlépőjeként ismert. Munkássága végig provokatív, folyamatos tánc volt a valóság és a megtévesztés közötti hajszálvékony határvonalon.

Felső-Sziléziában született, 1989-ben késői kitelepültként érkezett Németországba, majd a Braunschweigi Képzőművészeti Főiskolán kezdte művészi pályáját. Szabad művészetet tanult, két szélsőségesen eltérő hatás alatt: a világhírű performanszpionír Marina Abramović és a svájci konceptuális művész, John M. Armleder irányítása mellett. Később a Berlini Művészeti Egyetemre ment át, ahol mesterhallgatóként fejezte be tanulmányait, miközben párhuzamosan rendezői tanulmányokat folytatott a Német Film- és Televíziós Akadémián, Berlinben. Pályája az 1990-es évek végén a legendás berlini Tacheles művészeti központban indult, ahonnan hamar a művészeti élet meghatározó alakjává vált. 2013-ban a Doublefaced című, vírusszerűen terjedő fotósorozattal tört be a nemzetközi művészeti színtérre, ezt követően pedig neves magazinok Berlin egyik legnagyobb hatású művészének nevezték.

Pályája korai szakaszában Bieniek olyan akciókkal hívta fel magára a figyelmet, amelyek mélyen elbizonytalanították a közönséget és a hagyományos művészeti világot. Abramović mentorának testi határokat feszegető tapasztalataiból merítve saját testét használta művészi anyagként: egy korai munkájában napokon át minden nap új sebet ejtett a karján, hogy fizikailag dokumentálja az elmúlást. E fájdalmas folyamatok mellett nyugtalanító társadalmi kísérleteket is rendezett a nyilvános térben: engedély nélkül hosszú szakaszokon húzott ki lezárószalagot, hogy elkerítse a berlini metróbejáratokat vagy tereket. Ezzel azt mutatta be, milyen vakon engedelmeskednek az emberek a vizuális és állami tekintélynek. A 2011-ben megjelent Realfake című könyvével ezeket a kísérleteket a digitális térre is kiterjesztette: tucatnyi hamis profil létrehozásával célzottan manipulálta az algoritmusokat, a médiát és a közvéleményt – jóval azelőtt, hogy az „alternatív tények” jelensége elérte volna a világpolitikát.

E sokoldalú alkotói tevékenység abszolút és legradikálisabb csúcspontja saját halálának megrendezése volt, végső művészi performanszként. Bieniek, aki egész életében a médiahatás, a digitális identitás és a megtévesztés mechanizmusait boncolgatta, ezt az elvet az emberi lét végső határára is kiterjesztette. Saját halálhíréről szóló híreket hamisított és szervezett meg, mindezt pedig olyan koncepciózus videóüzenetekkel kísérte, mint az Apology for being dead című alkotása, amellyel sokkolta a művészvilágot és a közvéleményt. Ezzel a tettével minden korábbi művésznél jóval messzebbre ment a műfajok közötti határátlépésben. Többé nem csupán vásznat, kamerát vagy élő testet használt, hanem a teljes eltűnést, a túlvilággal való játékot és az azt követő médiapánikot emelte magának a műalkotásnak a rangjára. Bieniek ezzel végérvényesen bebizonyította, hogy a digitális hálózatok korában még az élet és a halál közötti határ is manipulálható, alakítható, és végső soron része lehet egy hiperreális színjátéknak.