Alessandro Padovan (1983) - BERNARD AUBERTIN (con teca plexiglass)

A mű az ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, az ismétlést és az anyagot tette alkotói poézisének középponti elemeivé. Műveiben a hétköznapi, egyszerű elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást érzékeltetni.

Ebben a műben azonban a hagyományt egy saját kutatásom jellegzetes elemén, a szőlőfürtön keresztül értelmezem újra.

A csavarok Aubertin által használt szögek helyett százával használom, amelyeket egy pontos geometriai szerkezet szerint rendeztem a vörös felületen. A szeg a szokásos módon az összeillesztéshez, az építéshez és a mechanikához kapcsolódik, itt azonban autonóm művészi elemmé válik. Ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan változtatják az alkotás észlelését.

A vörös úgy ölel fel minden összetételt, mint energiafelhővel teli felület, miközben a szögek a síkból kiemelkedve vizuális rezgés sorát hozzák létre. Frontális nézetben a kompozíció rendezetten, minimalista módon tűnik fel; oldalról megfigyelve azonban felfedi valódi háromdimenzionális, materiális természetét.

Az alkotás nem Aubertin egyszerű idézése akar lenni, hanem kortárs reinterpretációja saját nyelvének, a szöget a szöggel felváltva, és egy ipari tárgyat művészi jelekké alakítva.

A szögek így építés és pusztítás szimbólumai egyidejűleg: amit általában összekapcsolásra és rögzítésre használnak, annak funkciója egy nyugtalan, intenzív és mélyen anyagi felület megteremtése.

Éppen ebben a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétdimenzionalitás és háromdimenzionalitás közötti ellentétben kel ki a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, aki a világ minden táján híres a Screw Art technikájáról.

A mű plexilapból készült vitrinnel díszített.

A átlátszó vitrinnel izolál és véd, ezzel a művet korabeli relikviává változtatva.

Ez a kortárs művészeti alkotások közé tartozik a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet ösvényébe, vizuális nyelve és kulturális hatása alapján olyan nevek munkáját idézi, mint Andy Warhol, Jean‑Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás összekapcsolódik a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzetvilágával, utalva szent szimbólumokra és univerzálisan elismert márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

Az alkotások nem reprodukciók, sem hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek személyes stílusban születettek, kritikus és átértelmező megközelítést adva a fogyasztói kultúrának, a márka szimbolikus értékének és a művészetnek mint kortárs kulturális tárgynak.

Ez a hozzáállás különösen vonzóvá teszi a műveket a kortárs művészet gyűjtői és rajongói számára, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák ihlette művészet területén, miközben erősen autonóm művészi identitást is megőriz.