Gianfranco Zenerato - ICON





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 145304 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Gianfranco Zenerato egyedi, kézzel festett eredeti műve, az *ICON* (2026), akrilfestmény fémes pigmentekkel és lumineszkáló lakkokkal, kézzel aláírva, fa kerettel együtt.
Leírás az eladótól
BEFEKTETÉSNEK IDEÁLIS
Több mint 180 gyűjtő vásárolt Gianfranco Zenerato-műveket a Catawikin.
ADD GYŰJTEMÉNYEDHEZ EZT A KÜLÖNLEGES FESTMÉNYT!!!
LEHETŐSÉG MŰGYŰJTŐK ÉS BEFEKTETŐK SZÁMÁRA
A Catawiki egyik legelismertebb és leggyorsabban növekvő kortárs művésze, Gianfranco Zenerato már több mint 180 nemzetközi gyűjtő bizalmát nyerte el.
EGY KÜLÖNLEGES ÉS EGYEDI MŰALKOTÁSSAL GAZDAGÍTSD GYŰJTEMÉNYED, AMELY NÖVELI MŰVÉSZETI VAGYONOD PRESZTÍZSÉT!
INGYENES SZÁLLÍTÁS AZ EGÉSZ VILÁGON!!!
✓ Ingyenes szállítás világszerte
✓ Professzionális és biztonságos csomagolás
✓ Futárszolgálattal történő szállítás, nyomon követhető csomaggal
✓ Nincs további szállítási költség
- 228 eladott műalkotás
- 100% pozitív visszajelzés
- 91 hitelesített értékelés
www.zenerato.com
Egyedi darab, 100%-BAN KÉZZEL FESTVE
(Lumineszkáló festékkel készült festmény)
MIÉRT ÉRDEMES GIANFRANCO ZENERATO MŰVÉT GYŰJTENI?
✓ Több mint 35 éves szakmai pályafutás
1990 óta aktív Gianfranco Zenerato az évek során egyéni, könnyen felismerhető művészi nyelvet alakított ki, amelyet a gyűjtők és a műkritikusok egyaránt nagyra értékelnek.
✓ Több mint 600 kiállítás és művészeti rendezvény
Folyamatos jelenlét a hazai és nemzetközi művészeti életben, amely évtizedeken át tartó kiállítói tevékenység eredménye.
✓ Több mint 500 díj és elismerés
Művészi pályáját intézmények, kritikusok és kulturális szervezetek díjazták, elismerve művei értékét és minőségét.
✓ Művei magán- és közgyűjteményekben
Festményei olaszországi, európai, amerikai és ázsiai gyűjtemények részét képezik, ami munkássága iránti nemzetközi érdeklődést is bizonyítja.
✓ A szakmai kritika elismerését élvezi
Művészi kutatómunkáját elismert kritikusok és művészettörténészek elemezték és mutatták be, köztük Paolo Levi, Giammarco Puntelli, Sandro Serradifalco, Giorgio Grasso és számos más szakember.
✓ Egyedi és azonnal felismerhető stílus
Zenerato művei a figuratív hagyományt, a szimbolizmust és a kortárs művészetet ötvözik. Minden festmény egy történetet mesél el, és személyes, mindig új értelmezésre hívja a nézőt.
✓ Kiemelkedő technikai minőségű művek
A részletekre fordított gondos figyelem, a kompozíciós egyensúly és a színek intenzitása minden alkotást nagy vizuális és gyűjtői értékű művé tesz.
✓ Nem pusztán dekoráció
Minden mű több mint három évtizedes szakmai tevékenység során kibontakozott kutatói út eredménye, és az alkotó művészi látásmódjának összegzése.
Lehetőség a gyűjtő számára
Gianfranco Zenerato egyik művének megszerzésével egy olyan eredeti alkotás tulajdonosává válik, amelyet hosszú, dokumentált pályafutású művész készített, aki több száz elismerésben részesült, és művei nemzetközi gyűjteményekben is jelen vannak.
Olyan műalkotás, amelyet nem csupán azért alkottak, hogy ma gyönyörködtessen, hanem azért is, hogy művészi, kulturális és gyűjtői értékét hosszú távon megőrizze.
Az „ICON” a technológia szentségéről szóló vizuális elmélkedés. Egy hétköznapi tárgy, az egér, a digitális gondolkodás ereklyéjévé emelkedik, egy auraként vibráló, színes energia középpontjává válik. A festői anyag az informatikai áramlás nyelvévé lesz, a mechanikus mozdulatot belső érzékeléssé alakítja. A művész a funkcionalitást szimbólummá változtatja, és a jelennek egy kultikus képet ad: összekapcsolt korunk ikonját.
Az ICON birtoklása azt jelenti, hogy megőrzünk egy darabot a leghitelesebb kortárs világból: egy olyan művet, amely az esztétikát, az elmélkedést és a technológiai emlékezetet egyesíti. Olyan festményt, amely tanúskodik majd az analóg embertől a digitális emberig vezető átmenetről.
Nemzetközi nyilvántartási tanúsítvány – Eredetiségi tanúsítvány – Az alkotó szakmai pályafutását bemutató dokumentáció
Egyedi darab, 100%-BAN KÉZZEL FESTVE – teljes méret kerettel együtt: 33,5 × 33,5 × 6,5 cm – akril, fémes pigmentek és lumineszkáló lakkok – 2026
Felakasztásra kész – A tételhez gyönyörű fa keret tartozik (a képen látható módon).
GIANFRANCO ZENERATO (hivatásos művész – Olaszország)
1990 óta aktív, művészi pályája során több mint 600 művészeti eseményen vett részt, és művei minőségéért hazai és nemzetközi elismerésekben részesült. Több mint 500 díjjal a háta mögött alkotásai jelentős olaszországi, európai, amerikai és ázsiai köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak. Olyan mesterek mellett állított ki, mint Antonio Nunziante, Athos Faccincani, Alfonso Borghi, Giuseppe Menozzi, Giampaolo Talani, Saturno Buttò stb.
Jelenleg az ismert műkritikussal, Giammarco Puntelli professzorral működik együtt.
NÉHÁNY MÉLTATÁS A MŰVÉSZETI SZAKMA ISMERT SZAKÉRTŐITŐL:
Gianfranco Zenerato a hetvenes évek művészeinek azon irányzatához tartozik, amelynek képviselői szigorú üzeneteket fogalmaznak meg a nyugati társadalom számára. Míg a milánói Antonio Recalcati és a római Franco Mulas társadalmi haragot fejeztek ki, Zenerato ezzel szemben megrendítő figyelmeztetést hordoz: az ember veresége egy világi megváltás előszobája is lehet. Jelentős szimbolikus tartalommal bíró látásmódról van szó, egy modern iskolázottságú festőéről, aki tehetségével képes összeegyeztetni a kutatást a kísérletezéssel. (Paolo Levi)
Az ember úgy érzi, hogy e jelképes képtől mintegy meghívást kap a csendélet, egy virág és egy fiatal nő szépségéről való elmélkedésre. E hallgatag képek klasszikus jellege megtöri a szürke kortárs világ lebegő atmoszféráját, amely eltávolít bennünket az álomtól. (Paolo Levi)
Ebben a nyugtalanító, ugyanakkor egyértelmű vizuális üzenetben a színek letisztultsága és a formák harmóniája közötti párbeszéd egy hozzáértő művész kifejezőerejéről és mesterségbeli tudásáról tanúskodik. Érdekes és újszerű a virágok, gyümölcsök és a kortárs technológiai tárgyak keveredése. (Stefania Bison)
Gianfranco Zenerato jelképes narratívákat dolgoz ki, amelyek lépésről lépésre tárják fel egy termékeny képzeletvilág végtelen lehetőségeit, saját gondolati folyamatai rendezett sorozatai szerint. Fantáziadús konstrukciói alapján a kritikus akár szürrealistának is nevezhetné. Ez azonban nem pontos, hiszen nem abszurd és valószerűtlen képzeletvilágot kínál, hanem éppen ellenkezőleg, egy számunkra ismerős valóságot fest meg, kommunikációs és rendkívül szimbolikus céllal. (Sandro Serradifalco)
Gianfranco Zenerato festménye technikailag jól felépített, finoman és gazdagon kidolgozott, és egy látnok elméje által megalkotott valóságot mutat be. Műveinek erőteljes szcenikai jellege van, és annak, aki megfejteni próbálja ezeket az üzeneteket, ki kell bogoznia, milyen jelentést tulajdonított nekik az alkotó. Zenerato ugyanis szimbólumokkal és utalásokkal játszik, és örömét leli abban, hogy összezavarja a valószerűtlenség álcájába bújtatott történet értelmezésének koordinátáit. (S. Russo)
Gianfranco Zenerato egy kiváló ötletet hihetetlen hozzáértéssel alakít át várakozással teli figuratív művé, amelyben a modernitás találkozik egy már nem létező idővel, hogy újra felfedezhessük az érzéseket... (Giammarco Puntelli)
A szerző a műfajok egymásra rétegzésére és metszéspontjaira épít, valamint a témák és a színek tekintetében kifejező, utalásokkal és metaforákkal dolgozó kutatásra. Villanásszerű intuícióval egyesíti a múltat (csendélet), a jelent (a nőalak) és a jövőt (a szimbolizmus, a rejtjelezett írás...), így a mű egyszerre válik művészi, irodalmi és metanarratív modellé. A festőt egy új vizuális univerzum felfedezése foglalkoztatja: a hagyományos ikonográfia határait kutatja, hogy megmutassa, a festészet a mai zajos világban is eredeti művészeti ág. A művész kreativitása – többek között a ragyogó színek révén – azt hirdeti, hogy a műfajhoz kötődő megközelítésnek a 21. századi festészetben is helye van.
Gianfranco Zenerato festészete a valóság három szinten megvalósuló látványához vezet bennünket. Az utazás, amelyre a művésszel vállalkozunk, időbeli utazás: az évek során különféle kísérletekkel jutott el oda, hogy látásmódját egy olyan jelenbe helyezze, amely „visszatekint” a múltra mint ideális, ám már elveszett világra, és egy mesterséges, mesterkélt hatásokkal teli jövőre.
A vászonra helyezett elemekből kirajzolódó üzenet figyelmeztetés és intő jel, amelyek körülölelik az összképet. A visszatérő „elem”, amelyet „elemnek” is nevezhetünk, azt mondja: „vigyázat, fogy az idő”; az előtérben ábrázolt természeti elemek erőteljes jelenléte pedig – amelyeket a technológiai világ tárgyai, például az egér, a CD vagy az ébresztőóra szennyeznek be – arra emlékeztet, milyen fontos, hogy ne szakítsuk el a kapcsolatot a múlttal, azzal a világgal, amelyben a természet uralkodott.
A jelen időbeli síkján elhelyezett nőalak az anya-Föld archetípusa, amely a múlt és a jövő közötti köztes térben áll.
Gianfranco Odüsszeuszként utazik ebben az időbeli dimenzióban, azokat az erőket kutatva, amelyek fenntartanak és formálnak bennünket, illetve megváltoztatják vagy irányítják sorsunkat. A jövő felé hajtva az ember-művész erővel és elszántsággal vág neki az útnak, majd ráébred saját törékenységére az általa teremtett világ, a technológia összetettsége előtt, amely kezd kicsúszni a kezéből, ezért szükségét érzi annak, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult. Így tér vissza a körforgás: az utazás az élet és a halál örök hívása. Vissza kell térnünk a kiindulópontra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat; a nőalak ezért az újjászületésünket lehetővé tevő nő szimbólumává válik.
A „partire” (elindulni) és a „partorire” (szülni) szavak egyaránt magukban hordozzák az elválás és az elszakadás fogalmát, és Gianfranco Zenerato minden utazásában ott rejlik ez a körkörös időbeli utalás: az elindulás, majd a visszatérés. Ha a jövőbe tekintünk, nem tehetünk mást, mint hogy a múlt felé fordítjuk a tekintetünket: így őrizhetjük meg gyökereinket, és így nem engedjük, hogy a technológiai és poszttechnológiai világ embertelenné tegyen bennünket.
Minden utazás egy szintre helyezi a racionalitást és az érzelmeket, kételyeket és félelmeket ébreszt, a mindennapok időérzékét pedig eltorzítja, és más jelentésekkel ruházza fel.
A jövő felé haladás kihívássá válik, amelyet a nőalak tekintete ragad meg, de egyúttal veszély is, hiszen szinte az identitás elvesztését jelenti. Elindulni annyi, mint szembenézni a „régi önmagunktól” való elválással, a szokások, szerepek és bizonyosságok hátrahagyásával. Az indulás mégis szabadság: bár korlátozza, hogy az ismeretlen felé tartunk, segít rendet tenni a múltban. A mozgásban lévő perspektíva centrifugálissá és centripetálissá válik; a tágulás áramlása jelzi az irányt, amerre tartunk, míg az összehúzódás középpontja azt, ahonnan érkezünk. Zenerato műveiben azt érezzük, hogy valahonnan jövünk, és valami felé tartunk. Középen a nőalak áll, tájékozódási pontként: ő a művész tudata, az út szíve, saját ritmusaival, zajaival, időivel, nehézségeivel, felfedezéseivel és érzelmeivel.
A jövő időbeli síkja, amely a megérkezést jelképezi, egyes művekben embertelenné válik, a nőalak pedig szinte darabjaira hullik, mert maga a művész sem ismer magára ebben a helyzetben. Mintha az identitás elvesztése a múlthoz fűződő kapcsolat elvesztése feletti fájdalmas beletörődés volna; a csendéletek elemei is szinte eltűnnek, és olykor a technológiai tárgyak kerülnek fölénybe.
Ezért válik alapvetővé, hogy megvédjük magunkat ettől a veszélyesen és szinte irányíthatatlanul közeledő jövőtől, és valami ismerős, ősi dologban keressünk menedéket, ahol még „az illúziók is valóságosak”.
Gianfranco Zeneratóval valóban lehetőségünk nyílik arra, hogy álmokon, jeleken és szimbólumokon keresztül utazzunk, és mindannyian önmagunkat lássuk visszatükröződni egy tükörben. Vele útra kelni azt jelenti, hogy egy időre elsötétítjük ezeket a tükröket, miközben egy másfajta önkép felfedezésére várunk. Talán megtaláljuk lényegünket, és felismerjük saját, illetve mások értékrendjének és nézőpontjainak viszonylagosságát. Elveszhetünk, majd újra magunkra találhatunk, és rádöbbenhetünk közös természetünkre, sorsunkra és identitásunkra. (Gaetana Foletto)
A klasszikus múltidézésből kiindulva, a figurális előabsztrakció nyelvén, belső, történelmet idéző kozmoszának hátterén saját kibontakozó tudatának mozgó kurzorát egészen a jelen szélsőséges megnyilvánulásaiig vezeti. Tudós technikáját az álom, a jel, a szimbólum és mindenekelőtt a szín energiájának rendeli alá; a tiszta, ragyogó színek révén a technológiai jelent is megszólítja. Modernsége hitelesen lélektani, intenzív kifejeződése a 20. század végi és az azt követő idéző transzavantgárd változatainak... caravaggiói perspektivikus egymásra vetülésekkel... és reneszánsz utáni eredetű modern lélektannal (Rembrandt...). Zenerato széles történeti távlatú alkotói lehetőségekkel bír, amelyeket költőien képes ötvözni; összeilleszti és rezgésbe hozza a lélek költészetének hárfáját a művészettörténet egyetemes értékeinek koordinátái mentén, végtelen képzeletbeli fejlődésének ívén, látomásos álma hiperrealizmusán keresztül: az értelemhez társuló nyitott ablakon át párbeszédet folytat a jelennel. (Alfredo Pasolino professzor)
Nagyon érdekes az alkotói kutatása: a figurativitás szcenikai hatásokat ér el egy olyan térben, amelyet szimbolikus frekvencia jár át, és amelyet hol az álom, hol a mítosz, hol a mindennapi valóság határoz meg; az egészet pompás színjáték hangolja össze.
A szigor és a modernitás művésze
Francesco Cairone szerkesztésében
A legeredetibb alkotók nem azért azok, mert az újat képviselik, hanem mert úgy mondják el, amit mondaniuk kell, mintha azt előttük még soha senki nem mondta volna ki.
(Goethe)
Goethe erőteljes mondatából kell kiindulnunk, amikor Gianfranco Zenerato gazdag és újító festészetéről beszélünk. Ez az egyszerű mondat ugyanis nagy igazságot fogalmaz meg: a festészetben mára már szinte mindent kipróbáltak, és annak a művésznek, aki az irányzatok és a múlt mestereinek befolyásától mentesen igyekszik megtalálni saját egyéniségét, óriási akadályokat kell leküzdenie. Ahogyan Giorgio Morandi is mondta: „Új dolog nincs a világon, vagy csak nagyon kevés”; az eredetiséghez tehát a társadalmi, technológiai és tudományos fejlődést is szem előtt tartva kell festeni.
Azt mondják, a művészet mindenkié, de nem való mindenkinek. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egy remekmű láttán meghatódjon, az alkotás és a festés képessége azonban olyan ajándék, amelyet Isten csak keveseknek adott: ők képesek meglátni azt, amit mások gyakran észre sem vesznek, és az apró dolgokból, egy mozdulatból, egy simogatásból, egy pillantásból fakadó érzelmeket vibráló tónusokká alakítják, amelyek kiszínezik a körülöttünk lévő világ szürkeségét.
E szerencsések közé kétségtelenül a Mestert, Zeneratót is sorolhatjuk. A kevés igazán tehetséges művész egyike, aki a részletgazdagságból, a szigorú precizitásból és a képzeletből alakította ki festői stílusát. Bár munkáiban a múlt mestereinek visszhangja is felbukkan, ami azt mutatja, hogy merített a régi mesterek tanításaiból, és a nagyoktól eltanulta a hibátlan technikát, minden alkotásában jelen lévő elegáns modernitása mégis egyedivé és önállóvá teszi, és fehér hollóvá a hazai művészeti életben.
Érett, dús virágokkal és gyümölcsökkel teli kosarak pihennek a magas, az idő vasfogától megviselt márványfalakon, amelyeket gyakran két fiatal szerelmes romantikus rajzai ékesítenek. Ezek modern, mindennapi tárgyakkal – például CD-ROM-mal, egérrel vagy spatulával – fonódnak össze, amelyek a múlt, a jelen és a jövő közötti kapoccsá válnak. A környező táj, amelyet többnyire az alkonyatban látunk, amikor a zöld sugár búcsút int a Napnak, és üdvözli a Holdat, még erőteljesebben emeli ki mindazt, amit Zenerato az előtérben lévő márványlapokra helyez: a rajtuk megjelenő színek egyre élénkebbek, a vöröstől és a sárgától a zöldig és a szivárvány valamennyi meleg árnyalatáig terjednek.
A szivárvány mintha e fiatal és ígéretes művész pályáját is beborítaná. A művészet prózaírója, hiszen előbb költői, majd festői stílust teremtett, amellyel azt ábrázolja, amit érez, és átszűri világunk rútságát és negatívumait.
Írtak róla, illetve értékelték műveit:
Paolo Levi, Paolo Rizzi, Giammarco Puntelli, Giorgio Grasso, Sergio Capellini, Pietro Gasperini, Francois Buisson, R. Boschi, Michele Nocera, Carlo Alberto Gobbetti, Antonella Gotti, Gianni Ingolia, Dino Pasquali, Umberto Zaccaria, Umberto Tessari, Ottorino Stefani, Giulio Gasparotti, Carlo Federico Teodoro, Carlo Rigoni, Giorgio Trevisan, Vera Meneguzzo, Claudio Radaelli, Grillo Biagio, Luca Dall'olio, Franco Brescianini, Giovanni B. Bianchini, Mara Frignani, Aldo Tavella, Angelo Marchiori, Walter Coccetta, Paolo Baratella, Luciano Chinese, Luigi Consonni, Giuseppe Possa, Silvano Valentini, Siro Perin, Alfredo Pasolino stb.
Az alábbi galériákkal működött együtt:
Cd Studio d'Arte Galéria
New Dimensione Arte Galéria
Emmediarte Galéria
La Spadarina Galéria
l'Artista Galéria
Arttime Galéria
Orler Galéria
BEFEKTETÉSNEK IDEÁLIS
Több mint 180 gyűjtő vásárolt Gianfranco Zenerato-műveket a Catawikin.
ADD GYŰJTEMÉNYEDHEZ EZT A KÜLÖNLEGES FESTMÉNYT!!!
LEHETŐSÉG MŰGYŰJTŐK ÉS BEFEKTETŐK SZÁMÁRA
A Catawiki egyik legelismertebb és leggyorsabban növekvő kortárs művésze, Gianfranco Zenerato már több mint 180 nemzetközi gyűjtő bizalmát nyerte el.
EGY KÜLÖNLEGES ÉS EGYEDI MŰALKOTÁSSAL GAZDAGÍTSD GYŰJTEMÉNYED, AMELY NÖVELI MŰVÉSZETI VAGYONOD PRESZTÍZSÉT!
INGYENES SZÁLLÍTÁS AZ EGÉSZ VILÁGON!!!
✓ Ingyenes szállítás világszerte
✓ Professzionális és biztonságos csomagolás
✓ Futárszolgálattal történő szállítás, nyomon követhető csomaggal
✓ Nincs további szállítási költség
- 228 eladott műalkotás
- 100% pozitív visszajelzés
- 91 hitelesített értékelés
www.zenerato.com
Egyedi darab, 100%-BAN KÉZZEL FESTVE
(Lumineszkáló festékkel készült festmény)
MIÉRT ÉRDEMES GIANFRANCO ZENERATO MŰVÉT GYŰJTENI?
✓ Több mint 35 éves szakmai pályafutás
1990 óta aktív Gianfranco Zenerato az évek során egyéni, könnyen felismerhető művészi nyelvet alakított ki, amelyet a gyűjtők és a műkritikusok egyaránt nagyra értékelnek.
✓ Több mint 600 kiállítás és művészeti rendezvény
Folyamatos jelenlét a hazai és nemzetközi művészeti életben, amely évtizedeken át tartó kiállítói tevékenység eredménye.
✓ Több mint 500 díj és elismerés
Művészi pályáját intézmények, kritikusok és kulturális szervezetek díjazták, elismerve művei értékét és minőségét.
✓ Művei magán- és közgyűjteményekben
Festményei olaszországi, európai, amerikai és ázsiai gyűjtemények részét képezik, ami munkássága iránti nemzetközi érdeklődést is bizonyítja.
✓ A szakmai kritika elismerését élvezi
Művészi kutatómunkáját elismert kritikusok és művészettörténészek elemezték és mutatták be, köztük Paolo Levi, Giammarco Puntelli, Sandro Serradifalco, Giorgio Grasso és számos más szakember.
✓ Egyedi és azonnal felismerhető stílus
Zenerato művei a figuratív hagyományt, a szimbolizmust és a kortárs művészetet ötvözik. Minden festmény egy történetet mesél el, és személyes, mindig új értelmezésre hívja a nézőt.
✓ Kiemelkedő technikai minőségű művek
A részletekre fordított gondos figyelem, a kompozíciós egyensúly és a színek intenzitása minden alkotást nagy vizuális és gyűjtői értékű művé tesz.
✓ Nem pusztán dekoráció
Minden mű több mint három évtizedes szakmai tevékenység során kibontakozott kutatói út eredménye, és az alkotó művészi látásmódjának összegzése.
Lehetőség a gyűjtő számára
Gianfranco Zenerato egyik művének megszerzésével egy olyan eredeti alkotás tulajdonosává válik, amelyet hosszú, dokumentált pályafutású művész készített, aki több száz elismerésben részesült, és művei nemzetközi gyűjteményekben is jelen vannak.
Olyan műalkotás, amelyet nem csupán azért alkottak, hogy ma gyönyörködtessen, hanem azért is, hogy művészi, kulturális és gyűjtői értékét hosszú távon megőrizze.
Az „ICON” a technológia szentségéről szóló vizuális elmélkedés. Egy hétköznapi tárgy, az egér, a digitális gondolkodás ereklyéjévé emelkedik, egy auraként vibráló, színes energia középpontjává válik. A festői anyag az informatikai áramlás nyelvévé lesz, a mechanikus mozdulatot belső érzékeléssé alakítja. A művész a funkcionalitást szimbólummá változtatja, és a jelennek egy kultikus képet ad: összekapcsolt korunk ikonját.
Az ICON birtoklása azt jelenti, hogy megőrzünk egy darabot a leghitelesebb kortárs világból: egy olyan művet, amely az esztétikát, az elmélkedést és a technológiai emlékezetet egyesíti. Olyan festményt, amely tanúskodik majd az analóg embertől a digitális emberig vezető átmenetről.
Nemzetközi nyilvántartási tanúsítvány – Eredetiségi tanúsítvány – Az alkotó szakmai pályafutását bemutató dokumentáció
Egyedi darab, 100%-BAN KÉZZEL FESTVE – teljes méret kerettel együtt: 33,5 × 33,5 × 6,5 cm – akril, fémes pigmentek és lumineszkáló lakkok – 2026
Felakasztásra kész – A tételhez gyönyörű fa keret tartozik (a képen látható módon).
GIANFRANCO ZENERATO (hivatásos művész – Olaszország)
1990 óta aktív, művészi pályája során több mint 600 művészeti eseményen vett részt, és művei minőségéért hazai és nemzetközi elismerésekben részesült. Több mint 500 díjjal a háta mögött alkotásai jelentős olaszországi, európai, amerikai és ázsiai köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak. Olyan mesterek mellett állított ki, mint Antonio Nunziante, Athos Faccincani, Alfonso Borghi, Giuseppe Menozzi, Giampaolo Talani, Saturno Buttò stb.
Jelenleg az ismert műkritikussal, Giammarco Puntelli professzorral működik együtt.
NÉHÁNY MÉLTATÁS A MŰVÉSZETI SZAKMA ISMERT SZAKÉRTŐITŐL:
Gianfranco Zenerato a hetvenes évek művészeinek azon irányzatához tartozik, amelynek képviselői szigorú üzeneteket fogalmaznak meg a nyugati társadalom számára. Míg a milánói Antonio Recalcati és a római Franco Mulas társadalmi haragot fejeztek ki, Zenerato ezzel szemben megrendítő figyelmeztetést hordoz: az ember veresége egy világi megváltás előszobája is lehet. Jelentős szimbolikus tartalommal bíró látásmódról van szó, egy modern iskolázottságú festőéről, aki tehetségével képes összeegyeztetni a kutatást a kísérletezéssel. (Paolo Levi)
Az ember úgy érzi, hogy e jelképes képtől mintegy meghívást kap a csendélet, egy virág és egy fiatal nő szépségéről való elmélkedésre. E hallgatag képek klasszikus jellege megtöri a szürke kortárs világ lebegő atmoszféráját, amely eltávolít bennünket az álomtól. (Paolo Levi)
Ebben a nyugtalanító, ugyanakkor egyértelmű vizuális üzenetben a színek letisztultsága és a formák harmóniája közötti párbeszéd egy hozzáértő művész kifejezőerejéről és mesterségbeli tudásáról tanúskodik. Érdekes és újszerű a virágok, gyümölcsök és a kortárs technológiai tárgyak keveredése. (Stefania Bison)
Gianfranco Zenerato jelképes narratívákat dolgoz ki, amelyek lépésről lépésre tárják fel egy termékeny képzeletvilág végtelen lehetőségeit, saját gondolati folyamatai rendezett sorozatai szerint. Fantáziadús konstrukciói alapján a kritikus akár szürrealistának is nevezhetné. Ez azonban nem pontos, hiszen nem abszurd és valószerűtlen képzeletvilágot kínál, hanem éppen ellenkezőleg, egy számunkra ismerős valóságot fest meg, kommunikációs és rendkívül szimbolikus céllal. (Sandro Serradifalco)
Gianfranco Zenerato festménye technikailag jól felépített, finoman és gazdagon kidolgozott, és egy látnok elméje által megalkotott valóságot mutat be. Műveinek erőteljes szcenikai jellege van, és annak, aki megfejteni próbálja ezeket az üzeneteket, ki kell bogoznia, milyen jelentést tulajdonított nekik az alkotó. Zenerato ugyanis szimbólumokkal és utalásokkal játszik, és örömét leli abban, hogy összezavarja a valószerűtlenség álcájába bújtatott történet értelmezésének koordinátáit. (S. Russo)
Gianfranco Zenerato egy kiváló ötletet hihetetlen hozzáértéssel alakít át várakozással teli figuratív művé, amelyben a modernitás találkozik egy már nem létező idővel, hogy újra felfedezhessük az érzéseket... (Giammarco Puntelli)
A szerző a műfajok egymásra rétegzésére és metszéspontjaira épít, valamint a témák és a színek tekintetében kifejező, utalásokkal és metaforákkal dolgozó kutatásra. Villanásszerű intuícióval egyesíti a múltat (csendélet), a jelent (a nőalak) és a jövőt (a szimbolizmus, a rejtjelezett írás...), így a mű egyszerre válik művészi, irodalmi és metanarratív modellé. A festőt egy új vizuális univerzum felfedezése foglalkoztatja: a hagyományos ikonográfia határait kutatja, hogy megmutassa, a festészet a mai zajos világban is eredeti művészeti ág. A művész kreativitása – többek között a ragyogó színek révén – azt hirdeti, hogy a műfajhoz kötődő megközelítésnek a 21. századi festészetben is helye van.
Gianfranco Zenerato festészete a valóság három szinten megvalósuló látványához vezet bennünket. Az utazás, amelyre a művésszel vállalkozunk, időbeli utazás: az évek során különféle kísérletekkel jutott el oda, hogy látásmódját egy olyan jelenbe helyezze, amely „visszatekint” a múltra mint ideális, ám már elveszett világra, és egy mesterséges, mesterkélt hatásokkal teli jövőre.
A vászonra helyezett elemekből kirajzolódó üzenet figyelmeztetés és intő jel, amelyek körülölelik az összképet. A visszatérő „elem”, amelyet „elemnek” is nevezhetünk, azt mondja: „vigyázat, fogy az idő”; az előtérben ábrázolt természeti elemek erőteljes jelenléte pedig – amelyeket a technológiai világ tárgyai, például az egér, a CD vagy az ébresztőóra szennyeznek be – arra emlékeztet, milyen fontos, hogy ne szakítsuk el a kapcsolatot a múlttal, azzal a világgal, amelyben a természet uralkodott.
A jelen időbeli síkján elhelyezett nőalak az anya-Föld archetípusa, amely a múlt és a jövő közötti köztes térben áll.
Gianfranco Odüsszeuszként utazik ebben az időbeli dimenzióban, azokat az erőket kutatva, amelyek fenntartanak és formálnak bennünket, illetve megváltoztatják vagy irányítják sorsunkat. A jövő felé hajtva az ember-művész erővel és elszántsággal vág neki az útnak, majd ráébred saját törékenységére az általa teremtett világ, a technológia összetettsége előtt, amely kezd kicsúszni a kezéből, ezért szükségét érzi annak, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult. Így tér vissza a körforgás: az utazás az élet és a halál örök hívása. Vissza kell térnünk a kiindulópontra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat; a nőalak ezért az újjászületésünket lehetővé tevő nő szimbólumává válik.
A „partire” (elindulni) és a „partorire” (szülni) szavak egyaránt magukban hordozzák az elválás és az elszakadás fogalmát, és Gianfranco Zenerato minden utazásában ott rejlik ez a körkörös időbeli utalás: az elindulás, majd a visszatérés. Ha a jövőbe tekintünk, nem tehetünk mást, mint hogy a múlt felé fordítjuk a tekintetünket: így őrizhetjük meg gyökereinket, és így nem engedjük, hogy a technológiai és poszttechnológiai világ embertelenné tegyen bennünket.
Minden utazás egy szintre helyezi a racionalitást és az érzelmeket, kételyeket és félelmeket ébreszt, a mindennapok időérzékét pedig eltorzítja, és más jelentésekkel ruházza fel.
A jövő felé haladás kihívássá válik, amelyet a nőalak tekintete ragad meg, de egyúttal veszély is, hiszen szinte az identitás elvesztését jelenti. Elindulni annyi, mint szembenézni a „régi önmagunktól” való elválással, a szokások, szerepek és bizonyosságok hátrahagyásával. Az indulás mégis szabadság: bár korlátozza, hogy az ismeretlen felé tartunk, segít rendet tenni a múltban. A mozgásban lévő perspektíva centrifugálissá és centripetálissá válik; a tágulás áramlása jelzi az irányt, amerre tartunk, míg az összehúzódás középpontja azt, ahonnan érkezünk. Zenerato műveiben azt érezzük, hogy valahonnan jövünk, és valami felé tartunk. Középen a nőalak áll, tájékozódási pontként: ő a művész tudata, az út szíve, saját ritmusaival, zajaival, időivel, nehézségeivel, felfedezéseivel és érzelmeivel.
A jövő időbeli síkja, amely a megérkezést jelképezi, egyes művekben embertelenné válik, a nőalak pedig szinte darabjaira hullik, mert maga a művész sem ismer magára ebben a helyzetben. Mintha az identitás elvesztése a múlthoz fűződő kapcsolat elvesztése feletti fájdalmas beletörődés volna; a csendéletek elemei is szinte eltűnnek, és olykor a technológiai tárgyak kerülnek fölénybe.
Ezért válik alapvetővé, hogy megvédjük magunkat ettől a veszélyesen és szinte irányíthatatlanul közeledő jövőtől, és valami ismerős, ősi dologban keressünk menedéket, ahol még „az illúziók is valóságosak”.
Gianfranco Zeneratóval valóban lehetőségünk nyílik arra, hogy álmokon, jeleken és szimbólumokon keresztül utazzunk, és mindannyian önmagunkat lássuk visszatükröződni egy tükörben. Vele útra kelni azt jelenti, hogy egy időre elsötétítjük ezeket a tükröket, miközben egy másfajta önkép felfedezésére várunk. Talán megtaláljuk lényegünket, és felismerjük saját, illetve mások értékrendjének és nézőpontjainak viszonylagosságát. Elveszhetünk, majd újra magunkra találhatunk, és rádöbbenhetünk közös természetünkre, sorsunkra és identitásunkra. (Gaetana Foletto)
A klasszikus múltidézésből kiindulva, a figurális előabsztrakció nyelvén, belső, történelmet idéző kozmoszának hátterén saját kibontakozó tudatának mozgó kurzorát egészen a jelen szélsőséges megnyilvánulásaiig vezeti. Tudós technikáját az álom, a jel, a szimbólum és mindenekelőtt a szín energiájának rendeli alá; a tiszta, ragyogó színek révén a technológiai jelent is megszólítja. Modernsége hitelesen lélektani, intenzív kifejeződése a 20. század végi és az azt követő idéző transzavantgárd változatainak... caravaggiói perspektivikus egymásra vetülésekkel... és reneszánsz utáni eredetű modern lélektannal (Rembrandt...). Zenerato széles történeti távlatú alkotói lehetőségekkel bír, amelyeket költőien képes ötvözni; összeilleszti és rezgésbe hozza a lélek költészetének hárfáját a művészettörténet egyetemes értékeinek koordinátái mentén, végtelen képzeletbeli fejlődésének ívén, látomásos álma hiperrealizmusán keresztül: az értelemhez társuló nyitott ablakon át párbeszédet folytat a jelennel. (Alfredo Pasolino professzor)
Nagyon érdekes az alkotói kutatása: a figurativitás szcenikai hatásokat ér el egy olyan térben, amelyet szimbolikus frekvencia jár át, és amelyet hol az álom, hol a mítosz, hol a mindennapi valóság határoz meg; az egészet pompás színjáték hangolja össze.
A szigor és a modernitás művésze
Francesco Cairone szerkesztésében
A legeredetibb alkotók nem azért azok, mert az újat képviselik, hanem mert úgy mondják el, amit mondaniuk kell, mintha azt előttük még soha senki nem mondta volna ki.
(Goethe)
Goethe erőteljes mondatából kell kiindulnunk, amikor Gianfranco Zenerato gazdag és újító festészetéről beszélünk. Ez az egyszerű mondat ugyanis nagy igazságot fogalmaz meg: a festészetben mára már szinte mindent kipróbáltak, és annak a művésznek, aki az irányzatok és a múlt mestereinek befolyásától mentesen igyekszik megtalálni saját egyéniségét, óriási akadályokat kell leküzdenie. Ahogyan Giorgio Morandi is mondta: „Új dolog nincs a világon, vagy csak nagyon kevés”; az eredetiséghez tehát a társadalmi, technológiai és tudományos fejlődést is szem előtt tartva kell festeni.
Azt mondják, a művészet mindenkié, de nem való mindenkinek. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egy remekmű láttán meghatódjon, az alkotás és a festés képessége azonban olyan ajándék, amelyet Isten csak keveseknek adott: ők képesek meglátni azt, amit mások gyakran észre sem vesznek, és az apró dolgokból, egy mozdulatból, egy simogatásból, egy pillantásból fakadó érzelmeket vibráló tónusokká alakítják, amelyek kiszínezik a körülöttünk lévő világ szürkeségét.
E szerencsések közé kétségtelenül a Mestert, Zeneratót is sorolhatjuk. A kevés igazán tehetséges művész egyike, aki a részletgazdagságból, a szigorú precizitásból és a képzeletből alakította ki festői stílusát. Bár munkáiban a múlt mestereinek visszhangja is felbukkan, ami azt mutatja, hogy merített a régi mesterek tanításaiból, és a nagyoktól eltanulta a hibátlan technikát, minden alkotásában jelen lévő elegáns modernitása mégis egyedivé és önállóvá teszi, és fehér hollóvá a hazai művészeti életben.
Érett, dús virágokkal és gyümölcsökkel teli kosarak pihennek a magas, az idő vasfogától megviselt márványfalakon, amelyeket gyakran két fiatal szerelmes romantikus rajzai ékesítenek. Ezek modern, mindennapi tárgyakkal – például CD-ROM-mal, egérrel vagy spatulával – fonódnak össze, amelyek a múlt, a jelen és a jövő közötti kapoccsá válnak. A környező táj, amelyet többnyire az alkonyatban látunk, amikor a zöld sugár búcsút int a Napnak, és üdvözli a Holdat, még erőteljesebben emeli ki mindazt, amit Zenerato az előtérben lévő márványlapokra helyez: a rajtuk megjelenő színek egyre élénkebbek, a vöröstől és a sárgától a zöldig és a szivárvány valamennyi meleg árnyalatáig terjednek.
A szivárvány mintha e fiatal és ígéretes művész pályáját is beborítaná. A művészet prózaírója, hiszen előbb költői, majd festői stílust teremtett, amellyel azt ábrázolja, amit érez, és átszűri világunk rútságát és negatívumait.
Írtak róla, illetve értékelték műveit:
Paolo Levi, Paolo Rizzi, Giammarco Puntelli, Giorgio Grasso, Sergio Capellini, Pietro Gasperini, Francois Buisson, R. Boschi, Michele Nocera, Carlo Alberto Gobbetti, Antonella Gotti, Gianni Ingolia, Dino Pasquali, Umberto Zaccaria, Umberto Tessari, Ottorino Stefani, Giulio Gasparotti, Carlo Federico Teodoro, Carlo Rigoni, Giorgio Trevisan, Vera Meneguzzo, Claudio Radaelli, Grillo Biagio, Luca Dall'olio, Franco Brescianini, Giovanni B. Bianchini, Mara Frignani, Aldo Tavella, Angelo Marchiori, Walter Coccetta, Paolo Baratella, Luciano Chinese, Luigi Consonni, Giuseppe Possa, Silvano Valentini, Siro Perin, Alfredo Pasolino stb.
Az alábbi galériákkal működött együtt:
Cd Studio d'Arte Galéria
New Dimensione Arte Galéria
Emmediarte Galéria
La Spadarina Galéria
l'Artista Galéria
Arttime Galéria
Orler Galéria

