Fred Arends (1949) - Winterkoud

Valaha Fred Arendsnek (1949) hívták, manapság azonban „Frederick Arendsként” mutatkozik be. Értem, miért. Klasszikus hatású művei, amelyeket főként a 19. századi Holland Iskola stílusában fest, ugyanis kapósak az Egyesült Államokban. Mivel tisztában van a piaci viszonyokkal, ezért „Fredericknek” nevezi magát. Az angolszász országokban ez egy árnyalattal elegánsabban hangzik, mint a „Fred”, és legyünk őszinték, ez a keresztnév jobban is illik a hagyományos festőként kialakított imázsához.

A meleg éghajlat miatt van? Vagy azért, mert a legnagyobb felvevőpiacának közelében akar élni? Akárhogy is, Fred (alias Frederick) már évek óta a trópusi Curaçao szigetén él, ahol az Art Gallery Absolute nevű műkereskedésben állítja ki alkotásait. Praktikus megoldás, hiszen évente több mint 200.000 amerikai turista látogat a szigetre. Többségük a történelmi város szíve felé veszi az irányt a rakparttól, ahol a tengerjáró hajók kikötnek. Az UNESCO világörökségi terület közepén egy történelmi épület homlokzatán megpillantják a műemlékvédelem jellegzetes barna tábláját. A rézbetűkkel írt tábla, amely az amerikaiak számára az „Important Historical Site” felirattal azonos, ezt hirdeti: „Fred Arends – the Traditional Dutch Master”. Az alatta olvasható rövid kísérőszöveg a marketingstratégia remek példája: „Arends was inspired by 17th century Dutch masters and their techniques.” Egyenes utalás ez az amerikai hajóutasok számára Rembrandt és Vermeer korára, de egyúttal New York „holland alapító atyáinak” időszakára is.