Matteo Ciffo (1987) - Frammenti - Nefertiti

- Matteo Ciffo (Olaszország – 1987) kortárs szobra.
- Cím: Frammenti–Nefertiti
- Év: 2026. 6/8. példány
- A művész aláírásával és hitelesítésével, eredetiségi tanúsítvánnyal
- Anyag: márványpor és kőpor hidegöntéssel
- Kiváló állapotban


FRAMMENTI gyűjtemény

A klasszikus szobrászattal folytatott párbeszéd központi szerepet tölt be ebben a gyűjteményben. A tökéletesség, az örökkévalóság és a kollektív emlékezet eszméjéhez történelmileg kapcsolódó formák kiindulópontként szolgálnak, majd a széttöredezés és az újradefiniálás folyamatán mennek keresztül.
A forma többé nem stabil egységként jelenik meg, hanem átmeneti állapotként. Megszakad, részeire bomlik, majd újra összeáll, feltárva saját instabil természetét. A térfogat megnyílik, tömbökre és töredékekre válik szét, s egy új szerkezetet hoz létre, amelyben az idő többé nem rejtett, hanem látható elemmé válik.
Ez a feszültség felszámolja a tökéletesség abszolút állapotként való értelmezését. Ami örökkévalónak tűnik, feltárja sebezhetőségét. A klasszikus forma fennmarad, de átalakul: többé nem a halhatatlanság jelképe, hanem az idő által átjárt, a változásnak kitett, új dimenzióban megjelenő jelenlét.





MATTEO CIFFO

1987-ben születtem Biellában. 2007 óta kutatásom középpontjában az anyag, annak átalakulása és az általa megőrzött emlékezet áll. Munkáim a nemes és összetett anyagokkal – például márványporral és kőporral, természetes pigmentekkel, örmény földfestékekkel, oxidokkal és fémekkel – való közvetlen kapcsolatból születnek. Nem egyszerű kifejezőeszközöknek tekintem őket, hanem élő jelenléteknek, amelyek időt, történelmet és az újjászületés lehetőségét hordozzák.

Olyan folyamaton keresztül dolgozom, amelyet inkább rituálisnak, mint szobrászatinak tekintek: a kő újjászületésén, amelyet a kezem irányít. Gyakorlatom a megfigyelésből és abból a vágyból fakad, hogy új életet adjak annak, ami összetört, elhagyatottá vagy feledésbe merült. A töredékek és maradékok – amelyek gyakran más szobrászok munkáiból származnak – alkotásaim kiinduló anyagává válnak.
Ezek az anyagok már magukban hordoznak egy történetet. Szétszedem, majd újra összeállítom őket, olyan formákat hozva létre, amelyek már nem korábbi állapotukhoz, hanem egy új létállapothoz tartoznak. Minden mű a veszteség és az újjászületés, az emlékezet és a lehetőség közötti törékeny egyensúlyból születik, láthatóvá téve azt a pillanatot, amikor az anyag megszűnik annak lenni, ami volt, és valami mássá válik.

Az alkotói út egy olyan átalakulás formáját ölti, amely túlmutat a hagyományos szobrászaton, és egyfajta alkímiai dimenzióhoz közelít. Olyan anyagokat használok, amelyeknek már volt korábbi létük; szétszedem, majd újra összeállítom őket, hogy új formákat és identitásokat hozzak létre. Minden alkotás a pusztulás és a megújulás, a veszteség és az emlékezet közötti feszültségből születik, láthatóvá téve a folyamatos változás állapotát.
Kutatásom olyan anyagokkal foglalkozik, amelyek mély ellentmondást testesítenek meg: látszólag örökkévalók és elpusztíthatatlanok, ugyanakkor érzékenyek és sebezhetők. Ami változhatatlannak tűnik, instabil természetet tár fel: képes reagálni, oxidálódni és az idő során átalakulni. Ez az állapot a mű aktív részévé teszi az anyagot, amely állandó párbeszédben áll az idővel és a környezettel.
A tökéletesség helyét átveszi a törékenység, az örökkévalóság pedig élő, emberi tapasztalatként mutatkozik meg. Az anyag nem alárendelt, hanem alkotótárssá válik, felületén megőrizve a gesztus, a folyamat és saját fejlődése nyomait.

Autodidakta művészként kísérletezés, megfigyelés és odafigyelés révén alakítottam ki saját utamat. Megközelítésem nem az irányításra, hanem az anyag átalakulásának kísérésére törekszik. Az így létrejövő formák az emlékezet működését tükrözik: olyan struktúrákat, amelyekben töredékek, nyomok és hiányok együtt léteznek és újraélednek.
Ez a gyakorlat az anyagot élő archívumként vizsgálja. A szobrok a rom és az újjászületés, a fennmaradás és az átalakulás között lebegő jelenlétekként bontakoznak ki, mélyen kortárs és emberi dimenziót adva vissza az anyagnak.