Imre Kocsis (1937-1991) - Untitled

Imre Kosics: Kompozíció a La Lune en Rodage III-ból

Technika: Szitanyomat
Anyag: Karton
Méretek: 28 x 28 cm

Kiadó: Edition Panderma, Bázel
Év: megjelent 1977-ben
Példányszám: A 230 példány egyik számozatlan darabja (a 65, kereskedelmi forgalomba nem kerülő példány számozatlan volt)
Aláírás: Aláírva

Származás:
Edition Panderma, Carl Laszlo, Bázel
Galerie von Bartha, Bázel
Magángyűjtemény, Bázel

Állapot / restaurálás:
jó állapot

További információk:

A háború utáni és kortárs művészet hordozható gyűjteményének, a La Lune en Rodage III-nak ritka, limitált kiadású darabja. A 230 példány egyik számozatlan darabja (a 65, kereskedelmi forgalomba nem kerülő példány számozatlan volt), és a La Lune en Rodage-könyvek harmadik sorozatának része. A La Lune en Rodage három kötetben jelent meg 1960-ban, 1965-ben és 1977-ben; összesen mintegy 180 műalkotást tartalmaz, amelyek betekintést nyújtanak az 1950-es és 1970-es évek közötti avantgárd művészeti életbe. Az alkotásokat Carl Laszlo gyűjtötte össze, és a korszak legjelentősebb művészeinek műveit tartalmazzák. Ezek gyakran fontos mérföldkövet jelentettek alkotói pályájukon: Enrico Castellani műve például az első dokumentált grafikai alkotása, Piero Manzoni többszörözött Achrome-ja pedig az egyetlen ilyen mű, amelyet a művész készített.

Életrajz:

Imre Kocsis (1937–1991) magyar–német, konkrét-konstruktivista grafikusművész volt. Kocsis 1958-ban kezdte tanulmányait a Hamburgi Képzőművészeti Főiskolán. A Galerie Leonhart Münchenben rendezett első önálló kiállítása (1965) után 1971-ben Düsseldorfba költözött. 1978/82-ben rezidens művészként dolgozott az amszterdami Stedelijk Múzeumban, ezt New Yorkban, a P.S.1-ben (ma MoMA PS1) töltött rezidencia, majd a reykjavíki (Izland) Képzőművészeti Főiskola Szobrászati Tanszékén betöltött vendégoktatói megbízás követte. 1989-ben elnyerte Hagen város Karl Ernst Osthaus-díját. 2009-ben az Ingolstadti Konkrét Művészeti és Design Alapítvány átvette hagyatékának egy részét. A magyar Kocsis, aki 1959-ben Németországba emigrált, az 1960-as évektől grafikával és rajzzal foglalkozott. A művész már korai munkáiban is a tér illúzióit vizsgálta; ezeket nem annyira a grafikai technika hozta létre, inkább a grafikai struktúra rejtette magában. 1968 körül Kocsis leszűkítette színpalettáját, és egyszerű, „konkrét-konstruktivista formanyelvet” alakított ki. Főként nagyméretű festményein központi kompozíciókkal, átlókkal, lépcsőzetes formákkal, kör alakzatokkal, felületelmozdulásokkal és vizuális zavaró hatásokkal foglalkozott. Már ezekben a korai munkákban is a „nem színekre”, a feketére és a fehérre összpontosított.