Sony - PCM-501es Dsp - digitális hangprocesszor

A bemenő hangot a felhasználó igényeitől függően 14 vagy 16 bites kóddá digitalizálja. Bár a 16 bites változat jobb hangminőséget biztosít a zaj, a dinamikatartomány és a torzítás tekintetében, létezik egy 14 bites rendszeren alapuló ipari szabvány, ezért választható a két lehetőség közül. Emellett a hibajavító rendszer hatékonyabban működik 14 bites formátumban, de erről később lesz szó.
Az analóg jel digitálissá alakítása mintavételezést igényel; az 501-es készülék 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciát használ, amely 5–20 000 Hz-es frekvenciaátvitelt biztosít. Ez a 16 bites mintavételi felbontással együtt azt jelenti, hogy legalábbis elméletben lehetőség van a CD-felvételek minőségének elérésére, sőt még jobb frekvenciaátvitel mellett. A CD-khez hasonlóan a zaj és a torzítás nagyon alacsony, a sebességingadozásból eredő jelenségek, például a nyávogás és a fluktuáció pedig gyakorlatilag észrevehetetlenek. Mivel a mintavételezés lineáris (a bemenet mintavételezése azonos nagyságú lépésekben történik), a zajteljesítmény további javítása érdekében magasfrekvenciás előkiemelést és utólagos csillapítást alkalmaznak. Ennek során felvételkor megemelik a magas frekvenciák szintjét, lejátszáskor pedig a megfelelő mértékben csökkentik, így a hang visszaáll az eredeti szintre, miközben mérséklődik a kvantálásból eredő magasfrekvenciás zaj. A kvantálási zajt a bemenő és a kimenő hullámforma közötti eltérések okozzák, amelyek abból adódnak, hogy a digitalizált hullámforma véges számú lépésből áll. Az analóg hullámforma minden egyes pontját a hozzá legközelebb eső lépéshez rendelik, és bár ezek a hibák 16 bites rendszerben kicsik, mégis jelen vannak, és zajként jelentkeznek a kimeneten. Előfordulhat, hogy egyes előre rögzített hanganyagok felvételekor nem alkalmaztak előkiemelést; ilyenkor az 501-es készülék felismeri ezt az állapotot, és lejátszáskor automatikusan kikapcsolja az utólagos csillapítást. Egy állapotjelző mutatja, hogy a funkció be- vagy kikapcsolt állapotban van-e.