Anton Kaestner - #496 - S - " Earth ".

#496 - S - „Föld”.
Egyedi darab, Anton Kaestner eredeti alkotása, közvetlenül a párizsi műteremből.

3 mm-es, UV-álló plexi hátoldalára fújt akrilfesték.
Ez a kép nem nyomat. Több réteg festékkel és/vagy spray-vel készült eredeti alkotás; egyedi, gyantabevonat hatását keltő, fényes „glossy” felülete különleges.

Méretek: Inch 15,2 * 12,1 * 0,12 / 36,8 * 30,8 * 0,3 cm, keret nélkül.
A kép keret nélkül kerül kiszállításra.
A német Nielsen márka minőségi, 34-es számú alumíniumkerete (Inch 0,23 * 1,38 / 0,6 * 3,5 cm) ajánlott, és kiszállításkor, 80 € felár ellenében rendelhető.

Az alkotás hátoldalán aláírás található.
Eredetiségi tanúsítvány jár hozzá.
A szállítást biztosítás fedezi.

Anton Kaestner svájci festő, szobrász és író, Párizsban él és alkot. Műveit Európa-szerte, Svájcban és Dubajban is kiállítják. További információkért és művekért látogasson el a www.antonkaestner.com oldalra.

Következő önálló kiállítás – Genf, 2027. január.


„Életrajz

A svájci Genfben születtem, és hazám természeti szépségei, valamint gazdag kultúrája vett körül gyermekkoromban. A családomban nagyra értékelték a kreativitást; nagyapám, aki kézműves és művész volt, már nincs közöttünk, de az ő hatására szökkent szárba bennem az, ami később életem szenvedélyévé vált.
1993-ban kezdtem el magánúton festeni: számtalan akrilfestékkel kísérleteztem A4-es, majd A3-as füzetekben. Kezdetben a nem figuratív festészet és az absztrakt expresszionizmus vonzott. Idővel – noha ateistának tartom magam – a spirituális témák iránt is érdeklődni kezdtem, mert összhangban voltak az emberi lét, a melankólia, valamint a természet és az élet mélyebb igazságainak kutatásával.
Az út azonban, amelyen valódi művésszé váltam, nem volt egyenes.
Több mint három évtizeden át nemzetközi üzleti karriert építettem, amely a világ számos pontjára elvezetett: az Egyesült Államoktól Marokkóig, Belgiumtól Ázsián át Franciaországig. Utazásaim szélesítették a látókörömet, és sokféle kulturális hatással ismertettek meg. Bárhová mentem, elmerültem a helyi művészeti életben, és magamba szívtam az adott hely alkotó energiáit.
Bár üzleti karrierem állt a középpontban, a művészet mindig is részem volt, csendesen parázslott a felszín alatt. Közel 30 éven át a festészet a titkos meditációm lett: mód arra, hogy kiszakadjak a világból, és befelé figyeljek.
Mindig is hatalmas örömet leltem a festésben. Minden új mű egy utazás, amely során próbára tehetem a kreativitásomat, új technikákat fedezhetek fel, és valódi élményeket élhetek át. Művészetemmel mindig is azt reméltem, hogy őszinte találkozást kínálhatok másoknak a szépséggel, lehetőséget arra, hogy más szemszögből tekintsenek a világra, és elgondolkodjanak a saját életükön.
2021-ben, miután visszavonultam az üzleti pályáról, teljesen a festészetnek szenteltem magam. Párizsban műtermet rendeztem be, és ettől kezdve kizárólag a művészetemmel foglalkoztam. 2023 végén elindítottam nyilvános művészi pályafutásomat, és legnagyobb meglepetésemre munkáim hamar elismerésre találtak, és Európa-szerte, különösen Franciaországban, Portugáliában, Németországban és Hollandiában kerültek magángyűjteményekbe.


Művészeti önéletrajz

Első önálló kiállításom, az „Échos”, amelyet 2024 végén rendeztek meg Párizsban, a hagyományos festészeti technikáktól eltérő, egyedi művészi megközelítést mutatott be: akrilfestékkel, fémpigmentekkel és spray-vel dolgozom újrahasznosított, extrudált plexi hátoldalán. Ez a felület könnyű, sima és fényes, ugyanakkor olykor törékeny.
Ez a technika megakadályozza, hogy lássam a mű alakulását. A folyamat során nincs vizuális visszajelzésem, és nem tudom irányítani azt – ezt pedig kifejezetten üdvözlöm. Hagyom, hogy a „véletlenszerű kísérletek” – bármi jöhet, ami rövidre zárja az ész működését! – vezessék a végeredményt, az általam létrehozott rétegeket és tükörhatásokat; teret hagyok a felismerésnek és a felfedezésnek, amikor végül láthatóvá válik a mű. Ez a megközelítés, amely a fénykép előhívásának és rögzítésének folyamatát idézi, egyszerre kihívást jelent és felszabadító. A kompozíció értékeit rétegek és áttetszőségek gazdagítják, miközben mindegyik műnek valamiféle „aszkéta” jelleget kölcsönöznek. Akkor vagyok elégedett, amikor felismerem a „megkerülhetetlen szükségszerűségeket”, vagyis azt, amit valószínűleg akkor fedezünk fel, ha csendben és fényben megállunk.
Szándékosan egyszerűen közelítek az alkotáshoz. Nem „érzelem” és nem is „elméleti koncepció”, hanem a létezés megélése. Nem „gyors fogyasztás” és nem „intellektualizálás / szellemi birtoklás”, hanem a tudat tágítása és a valóság felfedezése: látható és láthatatlan történeteié. Művészetem a „közvetlenül az élet szívében lévő élet” keresése – vagy, ahogy a francia SF-irodalom mestere, Alain Damasio mondaná: „le vif”.
Bár munkáim olykor az ólomüveg áttetszőségét és fényét idézhetik, szinte teljes egészükben absztraktak. A plexi ezenfelül csillogó „bőrt” ad a festménynek, amelyben a néző megpillanthatja saját sziluettjét – minden új néző mást. Mindegyik mű diszkrét tükörként működik: él, változik, lát.
A fény, a szín, a textúra és a hiányzó részek kölcsönhatásához mindössze empátiára van szükség. Remélhetőleg a „közelről szemlélhető részletek” és az „egészhez szükséges távolság” játéka saját, befelé vezető utazásra indítja a nézőket.
Nem állítom, hogy minden válasz a birtokomban van, és szerényen tekintek arra, amit el lehet érni. Egyszerűen örömömet lelem a kérdezés és a fejlődés folyamatos folyamatában. Minden új alkotás szembesít a korlátaimmal, arra késztetve, hogy tökéletesítsem a tudásomat, és tovább kutassam a lehetőségeimet. Számomra a festészet mindennapos mesterség, felfedezés, és lehetőség arra, hogy tartalmas beszélgetéseket indítsak el.

Ahogy Jean Bazaine mondaná: „A mindennapos gyakorlás megsokszorozza a látás szenvedélyét.”

Anton Kaestner”