Anton Kaestner - #374 - L - " Ashes to Ashes ".

#374 - L - „Ashes to Ashes”.
Egyedi darab, Anton Kaestner eredeti alkotása, közvetlenül a párizsi műteremből.

UV-álló, 3 mm-es plexilapra festett akrilfesték spray-vel.
Ez a kép nem nyomat. Eredeti festmény, amelynek egyedi, gyantabevonatra emlékeztető, „fényes” hatású felülete van.
Szánjon időt a részletek megtekintésére.

Méretek: 24,2 * 17,3 * 0,12 hüvelyk / 61,5 * 44 * 0,3 cm, keret nélkül.
A kép keret nélkül kerül kiszállításra.
A német Nielsen márka kiváló minőségű, alumíniumkerete, matt fekete kivitelben (0,23 * 1,38 hüvelyk / 0,6 * 3,5 cm) ajánlott, és szállításkor 120 € felárért rendelhető.

Az alkotás hátoldalán aláírással ellátott.
Eredetiségi tanúsítvány tartozik hozzá.
A szállítást biztosítás fedezi.

Anton Kaestner svájci festő, szobrász és író, Párizsban él. Alkotásait Európa-szerte, Svájcban, Dubajban és Japánban állítják ki. További információk és alkotások: www.antonkaestner.com.

Következő kiállítás – Genf, 2027. január.


„Életrajz

Genfben, Svájcban születtem, és hazám természeti szépségei, valamint kulturális gazdagsága között nőttem fel. Családomban nagyra értékelték a kreativitást, és néhai nagyapám, aki kézműves és művész volt, ültette el bennem annak a magját, ami végül életem szenvedélyévé vált.
1993-ban kezdtem el magánúton festeni: számtalan akrilfestékkel kísérleteztem előbb A4-es, majd A3-as füzetekben. Először a nem figuratív festészet és az absztrakt expresszionizmus vonzott. Idővel – és bár ateistának tartom magam – a spirituális témák iránt is érdeklődni kezdtem, mert ezek összecsengtek az emberi létezés, a melankólia, valamint a természet és az élet mélyebb igazságainak kutatásával.
A művésszé válás útja azonban nem volt egyenes.
Több mint három évtizeden át nemzetközi üzleti karriert építettem, amely a világ számos tájára elvitt, az Egyesült Államoktól Marokkóig, Belgiumtól Ázsia különböző részein át Franciaországig. Utazásaim tágították a látókörömet, és sokféle kulturális hatással ismertettek meg. Bárhová mentem, elmerültem a helyi művészeti életben, és kapcsolatba kerültem az adott hely alkotó energiáival.
Bár üzleti karrierem állt a középpontban, a művészet mindig is része volt az életemnek, csendesen izzott a felszín alatt. Közel 30 éven át a festés egyfajta titkos meditáció volt számomra – mód arra, hogy kiszakadjak a világból, és a belső énemre figyeljek.
Mindig is rendkívüli örömöt leltem a festésben. Minden új mű egy utazás, amely során próbára tehetem a kreativitásomat, új technikákat fedezhetek fel, és valódi élményeket élhetek át. Művészetemmel mindig azt reméltem, hogy őszinte találkozást kínálhatok másoknak a szépséggel, lehetőséget adva arra, hogy más szemszögből lássák a világot, és elgondolkodjanak saját életükön.
2021-ben, miután visszavonultam az üzleti pályától, teljes mértékben a festészetnek szenteltem magam. Párizsban hoztam létre a műtermemet, és ettől kezdve kizárólag a művészetemnek éltem. 2023 végén elindítottam nyilvános művészi pályafutásomat, és legnagyobb meglepetésemre alkotásaim hamar elismerésre találtak, és Európa-szerte, különösen Franciaországban, Portugáliában, Németországban és Hollandiában kerültek magángyűjteményekbe.


Művészi önéletrajz

Első önálló kiállításomon, az „Échos” című tárlaton, amelyet 2024 végén rendeztek Párizsban, a hagyományos festészeti technikáktól eltérő, egyéni művészi megközelítésemet mutattam be: akrillal, fémpigmentekkel és spray-vel festek újrahasznosított, extrudált plexi hátoldalára, amely könnyű, sima, fényes, ugyanakkor olykor törékeny felület.
Ez az eljárás megakadályozza, hogy lássam a munka alakulását. A folyamat közben nincs vizuális visszajelzésem és irányításom – ezt szívesen fogadom. Hagyom, hogy a „véletlenszerű kísérletek” – bármi jöhet, ami kizökkent a józan észből! – vezessék a végeredményt, az általam létrehozott rétegeket és tükörhatásokat, és teret engedek a felismerésnek és a felfedezésnek, amikor a mű végül láthatóvá válik. Ez a megközelítés a fényképezés előhívási és rögzítési folyamatára emlékeztet, egyszerre kihívást jelentő és felszabadító. A kompozíció értékeit rétegek és áttetszőségek gazdagítják, ugyanakkor minden műnek „aszkétikus” minőséget kölcsönöznek: akkor vagyok elégedett, ha felismerem benne a „megkerülhetetlen szükségszerűségeket”, vagyis azt, amire akkor bukkanhatunk, ha csendben és fényben megállunk.
Szándékosan egyszerűen közelítek a munkához. Nem „érzelem” és nem „elméleti koncepció”, hanem a létezés megtapasztalása. Nem „gyors fogyasztás” vagy „intellektualizálás / intellektuális birtokbavétel”, hanem a tudat tágítása és a valóság, látható és láthatatlan történeteinek felfedezése. Művészetem „az élet a maga teljességében” után kutat – ahogy a francia sci-fi mestere, Alain Damasio mondaná: „le vif”.
Bár munkáim olykor az ólomüveg áttetszőségét és ragyogását idézhetik, szinte teljes egészükben absztraktak. A plexi ráadásul csillogó bőrt ad a festménynek, amelyben megpillanthatjuk saját sziluettünket – minden új néző másként látja. Minden mű visszafogott tükörként működik: él, változik, lát.
A fény, a szín és a textúra, valamint a hiányzó részek játéka mindössze empátiát kíván. Remélhetőleg a „közelről szemlélhető részletek” és az „egészhez szükséges távolság” játéka arra ösztönzi a nézőket, hogy saját befelé vezető útjukra induljanak.
Nem állítom, hogy minden válasz a birtokomban van, és alázattal tekintek arra, amit el lehet érni. Egyszerűen örömöt találok a folyamatos kérdezés és fejlődés folyamatában. Minden új alkotás szembesülés a saját korlátaimmal: arra ösztönöz, hogy csiszoljam a tudásomat, és tovább kutassam, mire vagyok képes. Számomra a festés mindennapos mesterség, felfedezés és mód arra, hogy tartalmas beszélgetéseket indítsak el.

Ahogy Jean Bazaine mondaná: „A mindennapos gyakorlás megsokszorozza a látás iránti szenvedélyt.”

Anton Kaestner”