Tijs Dragtsma (1992) - A Muzzle Lost to Dark

01
nap
04
óra
25
perc
04
másodperc
Jelenlegi licit
€ 75
A licit nem érte el a minimálárat
Anthony Chrisp
Szakértő
Anthony Chrisp által kiválasztva

Több mint 10 év műkereskedelmi tapasztalat, saját galéria alapítója.

Galéria becslés  € 3 500 - € 4 200
BE
75 €
DE
55 €

Catawiki Vevővédelem

A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése

Trustpilot 4.4 | 145662 vélemény

A Trustpilot-on kiváló értékelésű.

Tijs Dragtsma 2026-os, vegyes technikával készült eredeti műve, az A Muzzle Lost to Dark, aláírt, és kerettel együtt eladó.

AI-támogatott összefoglaló

Leírás az eladótól

A tigris arca a fény felé fordul, a fény pedig csak egy töredéket ad vissza belőle. Egy fül, a szemöldök mély barázdája, egy halvány szem és a pofa széle kapja el a ragyogást, miközben az állat többi része — az állkapocs, a távolabbi orca, a testének súlya — teljes egészében átadja magát a feketeségnek. Ami megmarad, az inkább egy portré emléke, mint maga a portré: félig már magáévá tette a sötétség, ahová mindig is vissza kellett térnie.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép az akrilüveg felületébe karcolva jön létre, nem pigmenttel, hanem a felület szabályozott roncsolásával: egyedi vonások sokasága alkotja, amelyek úgy fogják be és tartják meg a fényt, ahogy a bunda a szelet. Ahol a tigris eltűnik a feketeségben, ott a felület egyszerűen elhallgat, és ez a csend ugyanolyan szándékos, mint minden előtte húzott karcolás.

A kép mindig jelen van. A fény nem létrehozza, hanem élesebbé teszi. Irányított fényben a csíkok mélyebbé válnak, a szem pedig mintha egy kicsit tovább tartaná a tekinteted; a kontraszt is erőteljesebbé válik. Más szögből nézve ugyanaz az arc visszasimul a csendbe, ragyogása enyhül, de sosem tűnik el teljesen a felületről.

Egy ilyen közeli és ennyire töredékes arcból valami ősi, halk félelem árad: annak érzése, hogy valami hatalmasat csak megpillantunk, de nem látunk teljes egészében. A sötétségbe vesző pofa nem az állat megcsonkítása, hanem saját álcája, amely magába az anyagba íródott — emlékeztető arra, hogy amit a fény nem érint, azt nem is neked szánták megismerésre.

A szoba túlsó végéből nézve a mű egyetlen, feketeségbe függesztett, ragyogó töredékként jelenik meg, visszafogottságában szinte építészeti hatással. Közelről ez a töredék finom karcolások mezejévé bomlik szét: mindegyik egy nagyobb szerkezet része, önmagában egyik sem puszta díszítőelem.

Ez a mű Tijs Dragtsma Art with Scratch sorozatát folytatja, amelyben a képek nem pigmenttel vagy nyomtatással, hanem a felület szabályozott roncsolásával jönnek létre, és amelyben a kép eltűnése éppoly kifejezővé válik, mint a megjelenése. Vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Amit a sötétség elrejt, a fény mindig csak félig adja vissza.”

Az Art with Scratch sorozatról

Az Art with Scratch egy olyan műegyüttes, amelyben a kép nem megrajzolódik, hanem felszínre szabadul. A mélyfekete felületbe vésett, vonalról vonalra kibontakozó művek számtalan pontos karcolás révén születnek meg; ezek befogják a fényt, és alakot hívnak elő a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképnek tűnik. Erőteljes, felismerhető, és erős jelenléttel bír. Közelről azonban a mű egyedi vonások sűrű mezejévé bomlik szét. Finomak, törékenyek, szinte súlytalanok. Ami szilárdnak tűnt, finom vonalak törékeny hálójaként tárul fel; minden vonás tudatos gesztus, és mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem létrehozza a képet, hanem élesebbé teszi. A fekete felület elnyeli, a megkarcolt vonalak pedig visszaverik a fényt. Ahogy a fény végigvándorol a felületen, a kép lélegezni kezd. Az egyik szögből az alak élesen és határozottan rajzolódik ki. Egy másikból meglágyul, és visszasimul a sötétségbe, amelyből előtűnt, anélkül, hogy teljesen eltűnne. Irányított reflektorfényben a kontraszt mélyül, a kép pedig szoborszerű, szinte ragyogó minőséget nyer.

Ennek a technikának a vonzerejét a benne rejlő halk feszültség adja. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan cselekedet. Minden vonal olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Az eredmény mégsem nyers vagy kemény. Bensőséges, atmoszférikus, és tele van mozgással. A keménység lágysággá válik. A pusztítás teremtéssé. A hiány jelenlétté.

Az ilyen portrékban az alak sosem válik teljesen rögzítetté. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásának köszönhetően a kép a nézőponttal és a hangulattal együtt változik. Egyes pillanatokban úgy tűnik, mintha az alak előlépne a feketeségből. Máskor visszasimul a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, az élesség és a nyugalom között kel életre a mű.

Mint minden, az idő nyomát viselő anyag, a felület is saját, halk életet hordoz. Minden karcolás őriz egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együtt nem csupán képet, hanem jelenlétet alkotnak — olyat, amely a fény minden változásával újra és újra feltárul.

A művészről

Tijs Dragtsma vagyok, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. A művészetet nem rögzített stílusnak tekintem, hanem a felfedezés folyamatosan változó területének, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem találkozik.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan szólalhat meg másként egy anyag? Hogyan válhat a keménység bensőségessé? Hogyan kelthet érzelmeket a pontosság? Ez a keresés áll mindannak a középpontjában, amit létrehozok.

A TD Fine Art Studióban minden műegyüttesre önálló világként tekintek, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Egyes művek ritmus, ismétlődés és szerkezet révén épülnek fel. Mások hiányból, árnyékból, tükröződésből vagy feszültségből bontakoznak ki. Közös bennük az eredetiség, az egyértelműség és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

Lenyűgöznek az ellentétek. Az erő és a törékenység közötti feszültség. A kontroll és az érzelem közötti feszültség. Aközött, ami látható, és ami értelmezésre nyitva marad. Nem csupán egy képet szeretnék létrehozni, hanem olyan művet, amely magára vonja a figyelmet, elgondolkodásra hív, és idővel egyre többet tár fel önmagából.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán műterem, hanem folyamatosan alakuló művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy egyedi, tudatosan megalkotott és életteli műveket hozzak létre.

Ez a hirdetés mesterséges intelligenciával készített látványterveket tartalmaz. A tárgy tényleges állapotának megítéléséhez kérjük, tekintse meg az eredeti fényképeket.

A tigris arca a fény felé fordul, a fény pedig csak egy töredéket ad vissza belőle. Egy fül, a szemöldök mély barázdája, egy halvány szem és a pofa széle kapja el a ragyogást, miközben az állat többi része — az állkapocs, a távolabbi orca, a testének súlya — teljes egészében átadja magát a feketeségnek. Ami megmarad, az inkább egy portré emléke, mint maga a portré: félig már magáévá tette a sötétség, ahová mindig is vissza kellett térnie.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép az akrilüveg felületébe karcolva jön létre, nem pigmenttel, hanem a felület szabályozott roncsolásával: egyedi vonások sokasága alkotja, amelyek úgy fogják be és tartják meg a fényt, ahogy a bunda a szelet. Ahol a tigris eltűnik a feketeségben, ott a felület egyszerűen elhallgat, és ez a csend ugyanolyan szándékos, mint minden előtte húzott karcolás.

A kép mindig jelen van. A fény nem létrehozza, hanem élesebbé teszi. Irányított fényben a csíkok mélyebbé válnak, a szem pedig mintha egy kicsit tovább tartaná a tekinteted; a kontraszt is erőteljesebbé válik. Más szögből nézve ugyanaz az arc visszasimul a csendbe, ragyogása enyhül, de sosem tűnik el teljesen a felületről.

Egy ilyen közeli és ennyire töredékes arcból valami ősi, halk félelem árad: annak érzése, hogy valami hatalmasat csak megpillantunk, de nem látunk teljes egészében. A sötétségbe vesző pofa nem az állat megcsonkítása, hanem saját álcája, amely magába az anyagba íródott — emlékeztető arra, hogy amit a fény nem érint, azt nem is neked szánták megismerésre.

A szoba túlsó végéből nézve a mű egyetlen, feketeségbe függesztett, ragyogó töredékként jelenik meg, visszafogottságában szinte építészeti hatással. Közelről ez a töredék finom karcolások mezejévé bomlik szét: mindegyik egy nagyobb szerkezet része, önmagában egyik sem puszta díszítőelem.

Ez a mű Tijs Dragtsma Art with Scratch sorozatát folytatja, amelyben a képek nem pigmenttel vagy nyomtatással, hanem a felület szabályozott roncsolásával jönnek létre, és amelyben a kép eltűnése éppoly kifejezővé válik, mint a megjelenése. Vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„Amit a sötétség elrejt, a fény mindig csak félig adja vissza.”

Az Art with Scratch sorozatról

Az Art with Scratch egy olyan műegyüttes, amelyben a kép nem megrajzolódik, hanem felszínre szabadul. A mélyfekete felületbe vésett, vonalról vonalra kibontakozó művek számtalan pontos karcolás révén születnek meg; ezek befogják a fényt, és alakot hívnak elő a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképnek tűnik. Erőteljes, felismerhető, és erős jelenléttel bír. Közelről azonban a mű egyedi vonások sűrű mezejévé bomlik szét. Finomak, törékenyek, szinte súlytalanok. Ami szilárdnak tűnt, finom vonalak törékeny hálójaként tárul fel; minden vonás tudatos gesztus, és mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem létrehozza a képet, hanem élesebbé teszi. A fekete felület elnyeli, a megkarcolt vonalak pedig visszaverik a fényt. Ahogy a fény végigvándorol a felületen, a kép lélegezni kezd. Az egyik szögből az alak élesen és határozottan rajzolódik ki. Egy másikból meglágyul, és visszasimul a sötétségbe, amelyből előtűnt, anélkül, hogy teljesen eltűnne. Irányított reflektorfényben a kontraszt mélyül, a kép pedig szoborszerű, szinte ragyogó minőséget nyer.

Ennek a technikának a vonzerejét a benne rejlő halk feszültség adja. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan cselekedet. Minden vonal olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Az eredmény mégsem nyers vagy kemény. Bensőséges, atmoszférikus, és tele van mozgással. A keménység lágysággá válik. A pusztítás teremtéssé. A hiány jelenlétté.

Az ilyen portrékban az alak sosem válik teljesen rögzítetté. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásának köszönhetően a kép a nézőponttal és a hangulattal együtt változik. Egyes pillanatokban úgy tűnik, mintha az alak előlépne a feketeségből. Máskor visszasimul a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, az élesség és a nyugalom között kel életre a mű.

Mint minden, az idő nyomát viselő anyag, a felület is saját, halk életet hordoz. Minden karcolás őriz egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együtt nem csupán képet, hanem jelenlétet alkotnak — olyat, amely a fény minden változásával újra és újra feltárul.

A művészről

Tijs Dragtsma vagyok, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. A művészetet nem rögzített stílusnak tekintem, hanem a felfedezés folyamatosan változó területének, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem találkozik.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan szólalhat meg másként egy anyag? Hogyan válhat a keménység bensőségessé? Hogyan kelthet érzelmeket a pontosság? Ez a keresés áll mindannak a középpontjában, amit létrehozok.

A TD Fine Art Studióban minden műegyüttesre önálló világként tekintek, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Egyes művek ritmus, ismétlődés és szerkezet révén épülnek fel. Mások hiányból, árnyékból, tükröződésből vagy feszültségből bontakoznak ki. Közös bennük az eredetiség, az egyértelműség és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

Lenyűgöznek az ellentétek. Az erő és a törékenység közötti feszültség. A kontroll és az érzelem közötti feszültség. Aközött, ami látható, és ami értelmezésre nyitva marad. Nem csupán egy képet szeretnék létrehozni, hanem olyan művet, amely magára vonja a figyelmet, elgondolkodásra hív, és idővel egyre többet tár fel önmagából.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán műterem, hanem folyamatosan alakuló művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy egyedi, tudatosan megalkotott és életteli műveket hozzak létre.

Ez a hirdetés mesterséges intelligenciával készített látványterveket tartalmaz. A tárgy tényleges állapotának megítéléséhez kérjük, tekintse meg az eredeti fényképeket.

Részletek

Kerettel együtt eladó
Igen
Eladta
Közvetlenül a művésztől
Példány
Eredeti
Művész
Tijs Dragtsma (1992)
Műalkotás címe
A Muzzle Lost to Dark
Technika
Vegyes technika
Aláírás
Szignált
Ország
Hollandia
Év
2026
Szín
Fehér, Fekete
Állapot
Kitűnő állapotú
Height
51 cm
Width
51 cm
Style
Kortárs
Korszak
2020+
HollandiaEllenőrzött
360
Eladott tárgyak
100%
protop

Hasonló tárgyak

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​

Önnek ajánlott:

Modern és kortárs művészet

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​