Tijs Dragtsma (1992) - A Spine Arched Into Light





270 € | ||
|---|---|---|
250 € | ||
50 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 145662 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Tijs Dragtsma 2026-os, vegyes technikával készült eredeti műve, az *A Spine Arched Into Light*, aláírt, és kerettel együtt kapható.
Leírás az eladótól
A Fénybe ívelő gerinc egyetlen mozdulattal kezdődik: a hát hosszú íve elemelkedik a fehér lepedőtől, a fej hátrabillen, az egyik kar a fej fölé lendül, a másik kéz pedig az anyagba markol. Ebből a mozdulatból olyan forma bontakozik ki, amely inkább sziluett, mint portré: egy test, amelyet átadnak a sötétségnek, és amely csak részben tér vissza hozzánk.
A felületen a póz szerkezete marad meg: a torok és az áll vonala, a kulcscsont íve, egy mell lágy domborulata, a bordák pedig úgy rajzolódnak ki, mint valami lélegző létra fokai. Ezeken a pontokon telepszik meg a fény, a karcolások pedig finom jelek mezejévé sűrűsödnek, fényesen kirajzolódva a feketeségből. A test többi része, a mélyedések és az ív alatti tér érintetlen akrilüveg marad: olyan teljes sötétség, amely már nem árnyéknak, hanem hiánynak hat.
Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép az akrilüveg felületébe karcolva jön létre, egyedi jelek mezőjéből építkezve, nem pedig felvitt pigmentből. Közelről a mű apró, kontrollált karcolásokra bomlik, olyan textúrára, amelybe nem kapaszkodhat meg a tekintet egyetlen határvonalon sem. Lépj hátrébb, és a test újra összeáll, az ív visszatér, a mozdulat ismét teljessé válik.
A kép mindig jelen van, nappali fényben éppúgy, mint árnyékban. A fény nem megteremti, hanem kiélesíti: elmélyíti a kontrasztot, és hagyja, hogy a karcolások felfogják és megtartsák az áthaladó ragyogást. Különböző szögekből nézve másként hat; a kar, a gerinc és az arc fordulata más-más hangsúlyt kap, de formájukat sosem veszítik el.
Van valami csendes színház abban, amikor egy test a végsőkig feszül, egy teljes sötétségbe rendezett, intim pillanatban, mintha maga az önátadás is megvilágítható volna egyik oldalról, és magára hagyható, hogy beszéljen. Az alatta lévő ágy halvány alapzattá válik, ahol megpihenhet a tekintet, mielőtt ismét felkapaszkodik a feketeségbe.
A Fénybe ívelő gerinc folytatja Tijs Dragtsma Art with Scratch sorozatát, amelyben a képek pigment vagy nyomat helyett a felület kontrollált sértésével jönnek létre. Egy olyan vizuális nyelvet képvisel, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.
„Vannak testek, amelyeket akkor a legkönnyebb meglátni, amikor a nagy részük már visszaadatott a sötétségnek.”
Az Art with Scratch sorozatról
Az Art with Scratch olyan alkotások együttese, amelyben a kép nem megrajzolódik, hanem felszínre szabadul. A mélyfekete felületbe vésett vonalról vonalra, minden mű számtalan pontos karcolásból bontakozik ki, amelyek megragadják a fényt, és formát hívnak elő a sötétségből.
Távolról a kép szinte fényképnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű egyedi jelek sűrű mezejére bomlik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami szilárdnak tűnt, vonalak finom hálójaként tárul fel: mindegyik tudatos mozdulat, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.
A fény nem megteremti a képet. Kiélesíti. A fekete felület elnyeli a fényt, a karcolt vonalak pedig visszaverik. Ahogy a fény végigvándorol a felületen, a kép lélegezni kezd. Az egyik szögből a figura tisztán és határozottan rajzolódik ki. A másikból elmosódik, és visszasimul abba a sötétségbe, ahonnan előlépett, anélkül, hogy valaha is eltűnne. Egy irányított reflektorfényben elmélyül a kontraszt, a kép pedig szoborszerű, szinte ragyogó minőséget kap.
Ennek a technikának a vonzerejét a benne rejlő csendes feszültség adja. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan cselekedet. Minden vonal olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Az eredmény mégsem rideg. Intim, atmoszférikus és mozgással teli. A keménység lágysággá válik. A pusztítás teremtéssé. A hiány jelenlétté.
Az ilyen portrékban a figura sosem rögzül teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásán keresztül a kép a nézőponttal és a hangulattal együtt változik. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha az alak kilépne a feketeségből. Máskor visszasimul a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, az élesség és a nyugalom között kel életre a mű.
Mint minden, az idő érintését viselő anyag, a felület is saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy mozdulatot őriz. Együtt nem csupán képet alkotnak, hanem jelenlétet is, amely a fény minden változásával újra feltárul.
A művészről
Tijs Dragtsma vagyok, a TD Fine Art Studio alapítója.
Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. A művészetet nem rögzült stílusnak, hanem folyamatosan alakuló felfedezési térnek látom, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem találkozik.
A munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan szólalhat meg egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan kelthet érzelmet a pontosság? Ez a keresés áll mindannak a középpontjában, amit alkotok.
A TD Fine Art Studióban minden alkotáscsoportot önálló világként közelítek meg, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Egyes művek ritmusból, ismétlődésből és szerkezetből épülnek fel. Mások a hiányból, az árnyékból, a tükröződésből vagy a feszültségből bontakoznak ki. Közös bennük az eredetiség, a letisztultság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.
Lenyűgöznek az ellentétek. Az erő és a törékenység között. A kontroll és az érzelem között. A látható és az értelmezésre nyitva hagyott között. Nem pusztán képet szeretnék alkotni, hanem olyan művet, amely megragadja a figyelmet, gondolkodásra hív, és az idő múlásával újra meg újra feltárja önmagát.
A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések találkoznak. Nem csupán műterem, hanem folyamatosan alakuló művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a törekvés formál, hogy jellegzetes, tudatos és élő művek szülessenek.
Ez a termékleírás mesterséges intelligenciával készített látványterveket tartalmaz. A tárgy tényleges állapotának megítéléséhez kérjük, tekintse meg az eredeti fényképeket.
A Fénybe ívelő gerinc egyetlen mozdulattal kezdődik: a hát hosszú íve elemelkedik a fehér lepedőtől, a fej hátrabillen, az egyik kar a fej fölé lendül, a másik kéz pedig az anyagba markol. Ebből a mozdulatból olyan forma bontakozik ki, amely inkább sziluett, mint portré: egy test, amelyet átadnak a sötétségnek, és amely csak részben tér vissza hozzánk.
A felületen a póz szerkezete marad meg: a torok és az áll vonala, a kulcscsont íve, egy mell lágy domborulata, a bordák pedig úgy rajzolódnak ki, mint valami lélegző létra fokai. Ezeken a pontokon telepszik meg a fény, a karcolások pedig finom jelek mezejévé sűrűsödnek, fényesen kirajzolódva a feketeségből. A test többi része, a mélyedések és az ív alatti tér érintetlen akrilüveg marad: olyan teljes sötétség, amely már nem árnyéknak, hanem hiánynak hat.
Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép az akrilüveg felületébe karcolva jön létre, egyedi jelek mezőjéből építkezve, nem pedig felvitt pigmentből. Közelről a mű apró, kontrollált karcolásokra bomlik, olyan textúrára, amelybe nem kapaszkodhat meg a tekintet egyetlen határvonalon sem. Lépj hátrébb, és a test újra összeáll, az ív visszatér, a mozdulat ismét teljessé válik.
A kép mindig jelen van, nappali fényben éppúgy, mint árnyékban. A fény nem megteremti, hanem kiélesíti: elmélyíti a kontrasztot, és hagyja, hogy a karcolások felfogják és megtartsák az áthaladó ragyogást. Különböző szögekből nézve másként hat; a kar, a gerinc és az arc fordulata más-más hangsúlyt kap, de formájukat sosem veszítik el.
Van valami csendes színház abban, amikor egy test a végsőkig feszül, egy teljes sötétségbe rendezett, intim pillanatban, mintha maga az önátadás is megvilágítható volna egyik oldalról, és magára hagyható, hogy beszéljen. Az alatta lévő ágy halvány alapzattá válik, ahol megpihenhet a tekintet, mielőtt ismét felkapaszkodik a feketeségbe.
A Fénybe ívelő gerinc folytatja Tijs Dragtsma Art with Scratch sorozatát, amelyben a képek pigment vagy nyomat helyett a felület kontrollált sértésével jönnek létre. Egy olyan vizuális nyelvet képvisel, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.
„Vannak testek, amelyeket akkor a legkönnyebb meglátni, amikor a nagy részük már visszaadatott a sötétségnek.”
Az Art with Scratch sorozatról
Az Art with Scratch olyan alkotások együttese, amelyben a kép nem megrajzolódik, hanem felszínre szabadul. A mélyfekete felületbe vésett vonalról vonalra, minden mű számtalan pontos karcolásból bontakozik ki, amelyek megragadják a fényt, és formát hívnak elő a sötétségből.
Távolról a kép szinte fényképnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű egyedi jelek sűrű mezejére bomlik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami szilárdnak tűnt, vonalak finom hálójaként tárul fel: mindegyik tudatos mozdulat, mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez.
A fény nem megteremti a képet. Kiélesíti. A fekete felület elnyeli a fényt, a karcolt vonalak pedig visszaverik. Ahogy a fény végigvándorol a felületen, a kép lélegezni kezd. Az egyik szögből a figura tisztán és határozottan rajzolódik ki. A másikból elmosódik, és visszasimul abba a sötétségbe, ahonnan előlépett, anélkül, hogy valaha is eltűnne. Egy irányított reflektorfényben elmélyül a kontraszt, a kép pedig szoborszerű, szinte ragyogó minőséget kap.
Ennek a technikának a vonzerejét a benne rejlő csendes feszültség adja. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan cselekedet. Minden vonal olyan döntés, amelyet nem lehet visszavonni. Az eredmény mégsem rideg. Intim, atmoszférikus és mozgással teli. A keménység lágysággá válik. A pusztítás teremtéssé. A hiány jelenlétté.
Az ilyen portrékban a figura sosem rögzül teljesen. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásán keresztül a kép a nézőponttal és a hangulattal együtt változik. Bizonyos pillanatokban úgy tűnik, mintha az alak kilépne a feketeségből. Máskor visszasimul a mozdulatlanságba. Ebben a mozgásban, az élesség és a nyugalom között kel életre a mű.
Mint minden, az idő érintését viselő anyag, a felület is saját csendes életet hordoz. Minden karcolás egy pillanatot, egy lélegzetet, egy mozdulatot őriz. Együtt nem csupán képet alkotnak, hanem jelenlétet is, amely a fény minden változásával újra feltárul.
A művészről
Tijs Dragtsma vagyok, a TD Fine Art Studio alapítója.
Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. A művészetet nem rögzült stílusnak, hanem folyamatosan alakuló felfedezési térnek látom, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem találkozik.
A munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan szólalhat meg egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan kelthet érzelmet a pontosság? Ez a keresés áll mindannak a középpontjában, amit alkotok.
A TD Fine Art Studióban minden alkotáscsoportot önálló világként közelítek meg, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Egyes művek ritmusból, ismétlődésből és szerkezetből épülnek fel. Mások a hiányból, az árnyékból, a tükröződésből vagy a feszültségből bontakoznak ki. Közös bennük az eredetiség, a letisztultság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.
Lenyűgöznek az ellentétek. Az erő és a törékenység között. A kontroll és az érzelem között. A látható és az értelmezésre nyitva hagyott között. Nem pusztán képet szeretnék alkotni, hanem olyan művet, amely megragadja a figyelmet, gondolkodásra hív, és az idő múlásával újra meg újra feltárja önmagát.
A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések találkoznak. Nem csupán műterem, hanem folyamatosan alakuló művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a törekvés formál, hogy jellegzetes, tudatos és élő művek szülessenek.
Ez a termékleírás mesterséges intelligenciával készített látványterveket tartalmaz. A tárgy tényleges állapotának megítéléséhez kérjük, tekintse meg az eredeti fényképeket.

