René Francisco (1960) - Ignopolis. Serie.

René Francisco. Kuba. 1960
Kategória: Gravírozások és Nyomatok – Grafikai Mű
Sorozat: Ignipolis
Kiadó: Del Campo és társa. Prado Műhely. Madrid.
Technika: Litoográfia
Támogatás: Conqueror Connoiseur 300 g papír
Méretek: 62 x 82 cm – (50 x 70 cm lenyomat)
Kiadás: 100 példány
A példány sorszáma változhat, de mindig a 100 eredeti példány igazolt kiadása keretében marad, kézzel aláírva és számozva.
P/A: 10
H.C.: 10
P/T: 5
Fajta: Absztrakt, Geometriai

Része egy olyan művészgenerációnak, amely az 1980-as évek vége felé emelkedett ki, René Francisco Rodríguez (Holguín, Kuba, 1960) a Nemzeti Művészeti Múzeumban 2010-ben díjat kapott a Nemzeti Szépészeti Díjért. Ezt a díjat évről évre a Kubai Kulturális Minisztérium adományozza 1994 óta egy alkotónak a vizuális művészetek területén, élő, az országban élő alkotó egész élete munkájáért. Ez az első alkalom, hogy 1959 után született művész kapja meg.

René Francisco 1982-ben végzett a Nemzeti Művészeti Iskolában (ENA), majd 1987-ben a Művészeti Főiskolán (ISA). Ott olyan képzési környezetet teremtett, amely nem hagyományos. Az 1990-es évektől kezdve kötelező referenciává vált a kubai művészetben Eduardo Ponjuánnal alkotott duójában, majd önálló karrierje során tovább erősödött.

Művészi beszédének állandó vonása a fejlődésre való nyitottság: kísérletezés, megújulás, kutatás, kritikai szemlélet és társadalmi érdeklődés; ezekhez társuló vonások a pedagógiai tevékenységében is megnyilvánulnak, amely egy egységbe ötvözi egész alkotói tevékenységét. Rene Francisco „segítő vagy médium” – ahogyan ő nemrégiben megfogalmazta – többek számára adott lehetőséget a feltörekvő művészgenerációk közül, közülük néhányan ma Kubai képzőművészeti mozgalom meghatározó alakjai.

Hosszú pedagógusi pályáját, amely immár húsz éve tart, először a Havannai-kártyában nemzetközi szinten is elismerték, amikor 2000-ben a DUPP Galériának ítélték oda a UNESCO Művészetek Előmozdításáért járó díját a From a Pragmatical Pedagogy elnevezésű projekt harmadik kiadásáért. Ezt követően a San Francisco Művészeti Intézet Híres-doktori címet adományozott 2001-ben, amely egyszerre ismert el róla művészként és pedagógusként.

Művészi erejét huszonnégy egyéni kiállítás bizonyítja a jelen pillanatig. A legfontosabbak közé az elmúlt öt évből tartozik: a Velencei Biennálé 52. kiállítása (2007), a PanAmerican Art Projects, Egyesült Államokban (2008), továbbá Havannában az Interprete (2009) és a Pinturas del ayer y del mañana (2010) kiállítások.

Kiemelt megemlítést érdemel a társadalmi integrációról szóló munkája, például a Patio de Nin a El Romerillo negyedben (2004/2005) – csak hogy egy példát említsünk – és a Plaza Almada (2009) kollektív projektje, amely rezidenciákkal, műhelyekkel és workshopokkal van összekapcsolva a világ különböző pontjain. Rene Francisco sokoldalú, dinamikus alkotói világa a társadalomhoz, kritikához és because merészséghez kapcsolódik, és nemcsak az ország egzisztenciális problémáira utal, hanem történelmének összetevőire is.

Az alkotói folyamat jellegzetessége és performativitása egyre nő, ahogyan művészi gyakorlata megerősíti hitét abban, hogy a művészet összecseng az élettel, beépül benne, s átformálhatja azt.

Jelenleg több fontos spanyolországi gyűjtemény részévé vált, emellett olyan gyűjteményekben van, mint a Miami-i Jorge Perez gyűjtemény, vagy az Ella Fontanal de Cisneros. November 2026-re Comissari szerepben előkészíti a Casa de América-ben megrendezésre kerülő ibero-amerikai fejállamok csúcstalálkozója alkalmából rendezett kiállítást.