Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

A mű egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, a ismétlést és az anyagot tette meg saját poéziséja központi elemévé. Műveiben az egyszerű és hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást tud felidézni.

Ebben a műben azonban a hagyomány a kutatásom jellemző elemén, a szőlőn keresztül kerül újraértelmezésre.

A szögek helyett, amelyeket Aubertin használt, százszámra használt csavarokat alkalmazok, pontos geometriai szerkezet szerint elrendezve a vörös felületen. A csavar, amelyet általában az összeszereléshez, az építéshez és a mechanikához társítunk, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlése háromdimenziós felületet generál, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan megváltoztatják az alkotás percepcióját.

A vörös energiafelhőként öleli körbe az összhatást, miközben a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális rezgést hoznak létre. Egyszerűen nézve a kompozíció rendezett és minimalista; oldalról megfigyelve azonban feltárul az igazi háromdimenziós, matériális természete.

Az alkotás nem Aubertin egyszerű idézete akar lenni, hanem annak nyelvezetének kortárs reinterpretációja, a szöget a csavarral helyettesítve, és egy ipari tárgyat művészi jellé változtatva.

A csavar így építés és pusztítás szimbólumává válik: amit általában az összekötéshez és rögzítéshez használunk, azt alkalmazzuk egy nyugtalankodó, intenzív és mélyen anyagi felület megteremtésére.

Éppen ebben a rend és feszültség közötti ellentétben, az építés és pusztítás, a kétdimenzionalitás és háromdimenzionalitás között születik a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, aki hírnevét világszerte a Screw Art technikájával szerezte.
A mű plexlégkagylóba zárva díszíti.

A transzparens láda izolál és véd, a művet kortárs ereklyévé alakítva.

Ezen kortárs művész alkotásai a Pop Art, Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet nyomvonalán helyezkednek el, vizuális nyelvezetükben és kulturális hatásukban olyan nagy nevek munkáit idézve, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás összekapcsolódik a luxus, a ikonikus divat és a globális design képzeteivel, olyan universalisan elismert szimbólumokat és márkákat idézve, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari Porsche Lamborghini.
A művek nem replikák vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, személyes stílussal megfogalmazott kritikákkal és a fogyasztói társadalom újraértelmezésével, a márka jelképi értékével és a művészet kortárs kulturális tárgyként való megjelenésével.
Ez a megközelítés különösen vonzóvá teszi a kortárs művészet gyűjtői és rajongói számára, a luxus Pop Art-ot, a konceptuális street artot és a nagy ikonikus márkáktól ihletett művészetet, miközben erőteljes autonóm művészi identitást is megőriz.