Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 146014 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Alessandro Padovan 2026-os egyedi, „3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)” című alkotása vörös, háromdimenziós Screw Art-mű csavarokból, vasból és fából, plexi védőtokban.
Leírás az eladótól
Azopera egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a vörös színt, a ismétlést és az anyagot tette meg a saját poétikája központi elemévé. Műveiben az egyszerű és hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvezetet alkot, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.
E műben azonban a hagyományt az én kutatásom jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a szegben példázott szőlővesszőn keresztül.
A Aubertin által használt szögfejek helyett százszámra használt csavaranyákat alkalmazok, amelyek egy pontos geometriai struktúra szerint rendeződnek a vörös felületen. A szeg tehát, amelyet általában összeszereléshez, építéshez és mechanikához társítanak, itt autonóm művészeti elemként válik át. Ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a műalkotás érzékelését.
A vörös rapellírozza a kompozíciót energiával teli felületként, miközben a csavarok a síkból kiemelkednek, vizuális rezgést teremtve. Egyszerű nézetből a kompozíció rendezetten, minimalista módon látszik; oldalról nézve viszont feltárul valódi háromdimenziós és materiális természete.
A mű nem Aubertin egyszerű idézése, hanem a nyelvének kortárs reinterpretációja, a szeg befogadásával és egy ipari tárgy művészi jellé történő átalakításával.
Így a szeg a felépítés és pusztítás jelképe lesz: ami általában összetartásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel egy nyugtalanító, intenzív és mélyen materiális felület megteremtésére.
Éppen ebben a rend és feszültség, a felépítés és a pusztítás, a kétdimenzionalitás és a háromdimensionalitás közötti összjátékban születik a mű identitása.
Alessandro Padovan művész alkotása, akit világszerte a Screw Art technikája miatt ismernek.
A mű egy plexiglasz vitrinben gazdagodik.
A tiszta plexivitrin izolál és véd, a művet kortárs relikviává alakítva.
E kortárs művész alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet sávjában sorakoznak, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nevek munkáit idézve, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design imagináriumával is párbeszédet folytat, olyan szimbólumokat és univerzálisan elismert márkákat idézve, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.
A művek nem másolások, sem hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek egyéni stílusban tükrözik a fogyasztói társadalom kritikáját és újraértelmezését, a márka szimbolikus értékét és a művészetet mint kortárs kulturális tárgyat.
Ez a megközelítés különösen értékeltté teszi a kortárs gyűjtők és rajongók körében, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkáktól inspirált művészet iránt érdeklődők körében, miközben erősen megőrzi saját autonóm művészi identitását.
Azopera egy ideális párbeszédből születik Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a vörös színt, a ismétlést és az anyagot tette meg a saját poétikája központi elemévé. Műveiben az egyszerű és hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvezetet alkot, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.
E műben azonban a hagyományt az én kutatásom jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a szegben példázott szőlővesszőn keresztül.
A Aubertin által használt szögfejek helyett százszámra használt csavaranyákat alkalmazok, amelyek egy pontos geometriai struktúra szerint rendeződnek a vörös felületen. A szeg tehát, amelyet általában összeszereléshez, építéshez és mechanikához társítanak, itt autonóm művészeti elemként válik át. Ismétlése háromdimenziós felületet hoz létre, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a műalkotás érzékelését.
A vörös rapellírozza a kompozíciót energiával teli felületként, miközben a csavarok a síkból kiemelkednek, vizuális rezgést teremtve. Egyszerű nézetből a kompozíció rendezetten, minimalista módon látszik; oldalról nézve viszont feltárul valódi háromdimenziós és materiális természete.
A mű nem Aubertin egyszerű idézése, hanem a nyelvének kortárs reinterpretációja, a szeg befogadásával és egy ipari tárgy művészi jellé történő átalakításával.
Így a szeg a felépítés és pusztítás jelképe lesz: ami általában összetartásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel egy nyugtalanító, intenzív és mélyen materiális felület megteremtésére.
Éppen ebben a rend és feszültség, a felépítés és a pusztítás, a kétdimenzionalitás és a háromdimensionalitás közötti összjátékban születik a mű identitása.
Alessandro Padovan művész alkotása, akit világszerte a Screw Art technikája miatt ismernek.
A mű egy plexiglasz vitrinben gazdagodik.
A tiszta plexivitrin izolál és véd, a művet kortárs relikviává alakítva.
E kortárs művész alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet sávjában sorakoznak, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nevek munkáit idézve, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design imagináriumával is párbeszédet folytat, olyan szimbólumokat és univerzálisan elismert márkákat idézve, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.
A művek nem másolások, sem hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyek egyéni stílusban tükrözik a fogyasztói társadalom kritikáját és újraértelmezését, a márka szimbolikus értékét és a művészetet mint kortárs kulturális tárgyat.
Ez a megközelítés különösen értékeltté teszi a kortárs gyűjtők és rajongók körében, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkáktól inspirált művészet iránt érdeklődők körében, miközben erősen megőrzi saját autonóm művészi identitását.
