Tijs Dragtsma (1992) - A Veil Between Two Breaths

07
napok
07
óra
12
perc
20
másodperc
Jelenlegi licit
€ 1
A licit nem érte el a minimálárat
Maurizio Buquicchio
Szakértő
Maurizio Buquicchio által kiválasztva

Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.

Galéria becslés  € 3 500 - € 4 200
IT
1 €

Catawiki Vevővédelem

A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése

Trustpilot 4.4 | 146014 vélemény

A Trustpilot-on kiváló értékelésű.

Tijs Dragtsma 2026-os, aláírt eredeti műve, az *A Veil Between Two Breaths*, keretezett vegyes technikájú alkotás, amelyet akrilüvegbe karcolt, mérete 51 × 51 cm.

AI-támogatott összefoglaló

Leírás az eladótól

Két fejet hajol egymás felé, mindkét fejet ruhába burkolják, a textil olyan közel kerül az orrharchoz és a szájhoz, hogy a csók áthatol rajta inkább, mint körülötte. Ahol ajkaik találkoznának, a redők egyetlen pontra gyűrődnek össze, a középpontban egy kis sötét varrat, és az egész mű erre a kontaktuspontra forog.

A kép az akrilüveg felületén keresztül egyedi nyomok mezője által van tartva, nem pedig festék vagy nyomat. A textil fénypontként ragyog, előre jön egy fényesen szőtt mezőként, miközben alatta az arcok tiszta, jelzés nélküli fekete marad, két alak, amelyet visszatartanak, nem pedig megmutatnak. Ami a legközelebb áll hozzánk, a bőr, a lélegzet, az arcvonások, az a rész, amit a mű megtagad, hogy feladja.

Ez nyílt tisztelet Magritte Lovers című munkája előtt, amely a festékből megsérült felületen át viszi tovább a szándékot. Míg Magritte a párt úgy ölelte át, hogy a vágyakozásról szólhasson hozzáférés nélkül, ez a darab ugyanezt a gesztust kétszer engedi véghezvinni, tükörképként, úgy hogy az intimitás megosztott állapot legyen a privát helyett. Két lélegzet, amelyek egy fátyol átívelésén keresztül találkoznak, amelyet egyikük sem volt hajlandó levenni.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép a felületbe karcolva az akrilüvegbe van vésett, és mindig jelen van, legyen közvetlen fény, vagy sem. Itt a fény nem hozza létre a képet, hanem élesíti azt, előre húzza a textil szövését, és a rejtett arcok sötétségébe mélyülnek vissza. Szobáról nézve közelről egyetlen közelítő, szorosan ölelt gesztusként olvasható; közelről pedig a finom karcolatok mezőjévé válik, amely építette azt.

Ez a darab a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozat folytatása, amelyben a képi világ a pigment vagy nyomat helyett a felületi károsodás kontrollált megkísérléséből épül fel. Ez a munka egyedi.

„Amit a textil rejt, a csók mégis megtalál.”

A művészetről

Az Art with Scratch művek olyan gyűjtemény, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Lépésről lépésre faragott vonalak egy mélyfekete felületen, minden munka számtalan pontos karcolatból bontakozik ki, amelyek megkapják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű egy sűrű egyedi jelek mezőjévé válik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami erősnek tűnt, az most egy vékony vonal-hálózatként mutatkozik meg, minden egyes vonal egy szándékos gesztus, minden egyes elem nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. A fény élesíti. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak pedig visszatükrözik. Ahogy a fény átcsúszik a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a alak tiszta és meghatározott. Egy másikból megpuhul és visszaragad a sötétség felé, ahonnan jött, de soha nem tűnik el. Egy fókuszált spotlámpa alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Miért olyan megfogó ez a médium? A csendes feszültség. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszacsinálni. Ám az eredmény nem rideg. Közel hozza intimitást, légkört és mozgással élő. A keménység lágyulássá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétévé válik.

Olyan művekben, mint ez, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és légkörrel együtt változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha kilépne a sötétből. Máskor visszaemelkedik a csendbe. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugalom közöttél esik, hogy a mű életre kel.

Mint minden idővel érintett anyagnál, a felület saját csendes élete is hordoz. Minden karcolat egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együttesen nemcsak egy képet, de egy jelenlétet is képeznek, amely fény- változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként állandó vágy vezet: új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, sokkal inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összeér.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan szólhat az anyag új módon egy képen? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a mindennek a magja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtárgy saját világként közelít meg, saját logikával, légkörrel és vizuális identitással. Egyes munkák ritmusból, ismétlésből és struktúrából épülnek fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

A kontraszt vonz—az erő és a törékenység között. Az ellenőrzés és az érzelem között. Ami látható és ami a magyarázat számára nyitva marad. Célom nem csupán képet létrehozni, hanem olyat alkotni, amely fenntartja a figyelmet, meghívja a reflexiót, és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely kifejezetten megkülönböztető, szándékolt és élő.

Ahol a kéz és a gép találkozik

Minden munka az én saját látomásommal indul. Innen ember és gép közötti párbeszédben formát ölt: ahol az emberi kéz nem elég pontos, a gép veszi át a vezetést; ahol a gép nem adhat életet, én adom.

A képeket az akrilüvegbe karcolom, vonalról vonalra, saját fejlesztésű eszközökkel és gépekkel, és saját kezemmel, közvetlenül a lemezre dolgozva.

Csak a legjobb anyagokat használom, a magas minőségű akrilüvegtől az eszközökön át, köztük gyémánt gravírozó tollakig. Semmi nincs kinyomtatva és semmi pigment nincs hozzáadva. A kép csak ott létezik, ahol a felület megsérült, és a sérülés teszi láthatóvá.

Nincsenek segítők és nincs külső műhely. Az első ötlettől a kész munka csomagolásáig mindent én csinálok, a legnagyobb szenvedéllyel és szeretettel a munkához.

Ez a listázás AI által generált vizualizációkat tartalmaz. Kérjük, hivatkozzon az eredeti fényképekre a tárgy tényleges állapotának felméréséhez.

Két fejet hajol egymás felé, mindkét fejet ruhába burkolják, a textil olyan közel kerül az orrharchoz és a szájhoz, hogy a csók áthatol rajta inkább, mint körülötte. Ahol ajkaik találkoznának, a redők egyetlen pontra gyűrődnek össze, a középpontban egy kis sötét varrat, és az egész mű erre a kontaktuspontra forog.

A kép az akrilüveg felületén keresztül egyedi nyomok mezője által van tartva, nem pedig festék vagy nyomat. A textil fénypontként ragyog, előre jön egy fényesen szőtt mezőként, miközben alatta az arcok tiszta, jelzés nélküli fekete marad, két alak, amelyet visszatartanak, nem pedig megmutatnak. Ami a legközelebb áll hozzánk, a bőr, a lélegzet, az arcvonások, az a rész, amit a mű megtagad, hogy feladja.

Ez nyílt tisztelet Magritte Lovers című munkája előtt, amely a festékből megsérült felületen át viszi tovább a szándékot. Míg Magritte a párt úgy ölelte át, hogy a vágyakozásról szólhasson hozzáférés nélkül, ez a darab ugyanezt a gesztust kétszer engedi véghezvinni, tükörképként, úgy hogy az intimitás megosztott állapot legyen a privát helyett. Két lélegzet, amelyek egy fátyol átívelésén keresztül találkoznak, amelyet egyikük sem volt hajlandó levenni.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép a felületbe karcolva az akrilüvegbe van vésett, és mindig jelen van, legyen közvetlen fény, vagy sem. Itt a fény nem hozza létre a képet, hanem élesíti azt, előre húzza a textil szövését, és a rejtett arcok sötétségébe mélyülnek vissza. Szobáról nézve közelről egyetlen közelítő, szorosan ölelt gesztusként olvasható; közelről pedig a finom karcolatok mezőjévé válik, amely építette azt.

Ez a darab a Tijs Dragtsma által készített Art with Scratch sorozat folytatása, amelyben a képi világ a pigment vagy nyomat helyett a felületi károsodás kontrollált megkísérléséből épül fel. Ez a munka egyedi.

„Amit a textil rejt, a csók mégis megtalál.”

A művészetről

Az Art with Scratch művek olyan gyűjtemény, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Lépésről lépésre faragott vonalak egy mélyfekete felületen, minden munka számtalan pontos karcolatból bontakozik ki, amelyek megkapják a fényt és formát adnak a sötétségből.

Távolról nézve a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a mű egy sűrű egyedi jelek mezőjévé válik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami erősnek tűnt, az most egy vékony vonal-hálózatként mutatkozik meg, minden egyes vonal egy szándékos gesztus, minden egyes elem nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. A fény élesíti. A fekete felület elnyel, a karcolt vonalak pedig visszatükrözik. Ahogy a fény átcsúszik a felületen, a kép lélegzik. Egy szögből a alak tiszta és meghatározott. Egy másikból megpuhul és visszaragad a sötétség felé, ahonnan jött, de soha nem tűnik el. Egy fókuszált spotlámpa alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Miért olyan megfogó ez a médium? A csendes feszültség. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy olyan döntés, amelyet nem lehet visszacsinálni. Ám az eredmény nem rideg. Közel hozza intimitást, légkört és mozgással élő. A keménység lágyulássá válik. A pusztítás teremtéssé lesz. A hiány jelenlétévé válik.

Olyan művekben, mint ez, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és légkörrel együtt változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha kilépne a sötétből. Máskor visszaemelkedik a csendbe. Ebben a mozgásban, a éles és a nyugalom közöttél esik, hogy a mű életre kel.

Mint minden idővel érintett anyagnál, a felület saját csendes élete is hordoz. Minden karcolat egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együttesen nemcsak egy képet, de egy jelenlétet is képeznek, amely fény- változásával tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio megalapítója.

Művészként állandó vágy vezet: új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, sokkal inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összeér.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel indul. Hogyan szólhat az anyag új módon egy képen? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a mindennek a magja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtárgy saját világként közelít meg, saját logikával, légkörrel és vizuális identitással. Egyes munkák ritmusból, ismétlésből és struktúrából épülnek fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. A közös bennük az eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

A kontraszt vonz—az erő és a törékenység között. Az ellenőrzés és az érzelem között. Ami látható és ami a magyarázat számára nyitva marad. Célom nem csupán képet létrehozni, hanem olyat alkotni, amely fenntartja a figyelmet, meghívja a reflexiót, és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összeérnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a törekvés formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely kifejezetten megkülönböztető, szándékolt és élő.

Ahol a kéz és a gép találkozik

Minden munka az én saját látomásommal indul. Innen ember és gép közötti párbeszédben formát ölt: ahol az emberi kéz nem elég pontos, a gép veszi át a vezetést; ahol a gép nem adhat életet, én adom.

A képeket az akrilüvegbe karcolom, vonalról vonalra, saját fejlesztésű eszközökkel és gépekkel, és saját kezemmel, közvetlenül a lemezre dolgozva.

Csak a legjobb anyagokat használom, a magas minőségű akrilüvegtől az eszközökön át, köztük gyémánt gravírozó tollakig. Semmi nincs kinyomtatva és semmi pigment nincs hozzáadva. A kép csak ott létezik, ahol a felület megsérült, és a sérülés teszi láthatóvá.

Nincsenek segítők és nincs külső műhely. Az első ötlettől a kész munka csomagolásáig mindent én csinálok, a legnagyobb szenvedéllyel és szeretettel a munkához.

Ez a listázás AI által generált vizualizációkat tartalmaz. Kérjük, hivatkozzon az eredeti fényképekre a tárgy tényleges állapotának felméréséhez.

Részletek

Kerettel együtt eladó
Igen
Eladta
Közvetlenül a művésztől
Példány
Eredeti
Művész
Tijs Dragtsma (1992)
Műalkotás címe
A Veil Between Two Breaths
Technika
Vegyes technika
Aláírás
Szignált
Ország
Hollandia
Év
2026
Szín
Fehér, Fekete
Állapot
Kitűnő állapotú
Height
51 cm
Width
51 cm
Style
Kortárs
Korszak
2020+
HollandiaEllenőrzött
368
Eladott tárgyak
100%
protop

Hasonló tárgyak

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​

Önnek ajánlott:

Modern és kortárs művészet

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​