Miquel Torner de Semir (1938) - Retrato





29 € | ||
|---|---|---|
24 € | ||
15 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 146014 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Miquel Torner de Semir (1938) festette a Retrato című eredeti, barokk stílusú, vászonra készült olajfestményt, amelyet kézzel írt alá, a 2000–2010-es időszakból származik, mérete pedig 92,5 × 73 cm.
Leírás az eladótól
Pictura Galeria bemutatja a Semir, Miquel Torner de Semir művészetének ezt a pompás alkotását, amely egy teatralizált megjelenésű alakot ábrázol, aki egy pohár és egy gyümölcs mellett ülve elmerül gondolataiban, egy virágokkal körül ölelt, illatos kertben. A festmény kiváló technikájáról és a festői minőségről tanúskodik, amelyet közvetít.
· A mű méretei: 92,5x73x2 cm.
· Olaj a vászonra, kézzel aláírt a kanonikus bal oldalán a művész által, Miquel Torner de Semir.
· A darab jó állapotban van.
A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.
Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integráns részét képezik.
A mű professzionális csomagolását egy IVEX-szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/) végzi el, kiemelkedő minőségű anyagok felhasználásával a védettség érdekében. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítás költségét is.
A szállítást a Posta vagy a GLS futárszolgálat követéssel végzi. Nemzetközi kiszállítások is elérhetők.
------------------------------------------------------------------
Ez a kép egy fiatalos, látszólagos ifjú figurát ábrázol, aki egy kis asztal előtt ül, mély elmélkedés állapotába merülve. Testtartása jobbára kitölti a kompozíciót, miközben az arc, kissé oldalra billentve, az érzelmi középponttá válik. A személy fejét egyik kezével támasztja meg, tekintetét egy ismeretlen pontra irányítva, mintha teljesen elvonódott volna attól, ami körülötte zajlik. A kép csendet, melankóliát és belső megállás érzetét közvetíti.
Az arc profilból részben látható, és a sötét háttérrel szemben világosan kiemelkedik. A bőr halvány, kékes és rózsaszínes tónusú, a szám sápadt, ajkai színe enyhén meleg, a szemek nagyok és kifejezőek, nyitottak és éberek, bár inkább a belső világ felé fordulnak, mint a külső felé. A száj kicsi és vöröses, finomságot ad arcvonásoknak, míg az orr hosszú és az arc kontúrjai elegáns, kissé teatrális jelenlétet kölcsönöznek.
A sötét hajat gondosan összekapják és a fej kerekded formájához igazítják. Több görbe vonal fut végig felületén, rendezi a frizurát és térfogat érzetet teremt. Ez a visszafogottság ellentétben áll a ruházat gazdagságával és a fej fölötti nagy virágokkal. A figura egy olyan univerzumba tartozhat, amely a valóság és a fantázia határán helyezkedik el, mintha egy színpadi előadás egy szereplője, aki pihenő közben abbahagyja szerepét és benső érzelmet tár fel.
Különösen jelentős a testtartás. Egyik kar felnyúlik, hogy megtámaszkodjon a fején, miközben a kéz az arcát, a halántékot támasztja. A másik kar hirtelen közel marad a testhez, fokozva az izoláltság érzetét. Ezt a pózt hagyományosan a várakozás, a bánat vagy a meditáció kifejezésére használják, így sok gondolatot lehet elképzelni a kimondatlan kifejezés mögött. A személy talán egy távollétet idéz fel, vár egy hírt, vagy egyszerűen egy fáradtság és elmerülés egy pillanata alatt adja át magát.
A torzót körülvevő ruhatömbről nagy kék és fekete kockákkal összeálló sorozat látható, amely erőteljes vizuális szerkezetet hoz létre. Ezek a váltakozó blokkok egy harlekin öltözetre emlékeztetnek és színházi karaktert kölcsönöznek a figurának. A kékek a sötét és mély árnyalatoktól a világosabb, bíboros árnyalatokig terjednek, erős kontrasztot képezve az arc halványságával és a nyak és az ujjak fehér területeivel.
A nyak körül egy nagy, fehér, széles és ráncolt gallér nyílik ki, amely úgy keretezi az arcot, mintha egy virág lenne. A különböző részei a vállak felé terjednek, és fényes áttűnést hoznak a fej és a sötét ruházat között. A csuklón hasonló fehér, körben bő ruhadarabok láthatók, amelyek a karokat ölelik és kiemelik a kezek finomságát. Ezek az elemek eleganciát és méltóságot kölcsönöznek, miközben hangsúlyozzák a figura színpadi jellegét.
A ruházat geometrikus mintája és a nagy világos gallér közötti kombináció érdekes ellentétet teremt a ridegség és a gyengédség között. A ruházat kockái szilárdak, ismétlődők és szerkesztettek, míg a fehér redők szabadabban tágulnak. Ez a kettősség a figura saját érzelmi állapotának tükrözése lehet: egy kívülről figyelemre méltó és rendezettségre törekvő külső, amely belsőleg törékeny, csendes és sebezhető világot rejt.
A jobb oldalon egy világos színű, kerek asztal található. Róla egy finom pohár nyugszik, szürkés, fehér és kékes tónusokkal ábrázolva. A pohárban látható egy kis sötét ital, és a jelenet egyik legkidolgozottabb tárgya. A jelenlétéből az látszik, hogy a figura egy szünetben van, talán egy ünnep, vacsora vagy előadás után, bár a hangulat távol áll a derűtől.
A pohár mellett egy körkörös, halvány piros színű gyümölcs látható, talán egy alma. Meleg tónusa azonnal felhívja a figyelmet, és kontrasztban áll a asztal világos felületével. Ezt a kis gyümölcsöt úgy értelmezhetjük, mint a vágy, tudás, kísértés vagy egyszerűen csak egy hétköznapi elem jelképe, amely kíséri a karakter csendjét. Formája egyszerű és tömör, vizuálisan egyensúlyt teremt a pohár hosszúkás alakjával.
A bal alsó sarkon egy másik világos tárgy látható, amely hasonlít egy gyűrött szalvétára, kendőre vagy a széken elhagyott darabra. Hétköznapi elrendezése természetességet kölcsönöz és utal rá, hogy a jelenet pihenőpillanatban készült. A figura úgy tűnik, hogy időközben elvonult egy tevékenységtől, maga mellé helyezve a vele társult tárgyakat, hogy belső gondolatait figyelje.
A kép felső része nagy növényi formákkal van körkörös védelmezésben, amelyek körülölelik a jelenetet. Két narancsos-rózsaszínű virág erőteljesen kiemelkedik a zöld, türkiz és kékes levelek közül. A nyílt sziromok fény- és színpontokat hoznak létre, amelyek kontrasztban állnak a szenvedélyes, melankolikus kifejezéssel. Ezek a virágok úgy tűnnek, mintha fejek fölé lebegnének, gondolatokként, emlékekként vagy szimbolikus jelenlékként, poétikus dimenziót adva a kompozíciónak.
A bal oldalhoz tartozó virág vöröses és rózsaszín tónusú, a jobb oldali pedig intenzívebb narancs színekben nyílik. Mindkettő hosszúkás, ívelt levelekkel ölelve van, amelyek összefonódnak a háttérrel. A növényzet nem egy felismerhető kertet alkot, inkább egy díszes keretet képez, amely védi és beveszi a figurát. Ez a fantáziadús környezet az interiorizált jelenet érzetét erősíti, amelyet érzelmekből építettek fel inkább, mint egy konkrét helyből.
A háttér barna, szürke, sötétzöld, lila és kékes árnyalatokból áll. Ezek a színek tág térségeket és határozatlan síkokat alakítanak ki, amelyek nem mutatják egyértelműen, hol található a szereplő. A helyiséget vagy tájat nehéz pontosan felismerni, így az egész figyelem a figurára és az elméjének állapotára összpontosul. A környezet úgy tűnik, mintha az egyén érzelmétől formálódna, lehet egy hang nélküliségű szalon, egy színpad vagy egy képzeletbeli terület.
A kompozíció a ruházat ünnepi megjelenése és a karakter önreflexiója között ellentétet teremt. A kockás ruha, a nagy fehér gallér, a gazdag virágok és a piros gyümölcs egy derűs jelenetet sugallhatna; ugyanakkor a testtartás és a tekintet a visszafogottságot és a bizonyos bánatot kommunikálja. Ez a ellentét mélységet ad a festménynek, és felveti a külsőleg látható és a belsőleg érezhető közötti különbséget.
A figura látszólag egy időben függő pillanatban él. Nincs nyilvánvaló cselekvés vagy zártkörű narratíva, mégis a jelenet azt sugallja, hogy valami történt, vagy történni készül. A pohár az asztalon marad, a gyümölcs érintetlen, és a karakter mozdulatlan marad; mintha készülnie kellene meghoznia egy döntést. A kép körüli csend lehetővé teszi a néző számára, hogy saját történetét elképzelje.
A melankolía ellenére a mű nem csak szomorúságot közvetít. Szóval jelen van egyfajta nyugalom, érzékenység és a szemlélődés csodálata is. A karakter kifejezése nem tűnik kétségbeesettnek, inkább mélyen emberinek. A nyugalmának meghívását ott találjuk, hogy megálljunk és elismerjük azokat a pillanatokat, amikor valaki kifele fordul a világból, hogy meghallgassa saját gondolatait, visszatekintsen a múltra vagy megértse érzelmeit.
Összességében ez a gyönyörű kép egy teatralitást és finomságot sugárzó figurát jelenít meg, aki egy asztal mellett ülve csendben elmélkedik, virágokkal és környező formákkal körül ölelve a környezetben. A kék és fekete ruha, a nagy fehér gallér, a pohár és a piros gyümölcs egy misztikus jelenetet hoz létre, ahol az elegancia, a melankólia és a fantázia együtt él. A mű a mély gondolat intimitását közvetíti, és utal a külsőben feltűnő látszat és a belső, sebezhető, magányos, érzelemdús világ közötti ellentmondásra.”
Pictura Galeria bemutatja a Semir, Miquel Torner de Semir művészetének ezt a pompás alkotását, amely egy teatralizált megjelenésű alakot ábrázol, aki egy pohár és egy gyümölcs mellett ülve elmerül gondolataiban, egy virágokkal körül ölelt, illatos kertben. A festmény kiváló technikájáról és a festői minőségről tanúskodik, amelyet közvetít.
· A mű méretei: 92,5x73x2 cm.
· Olaj a vászonra, kézzel aláírt a kanonikus bal oldalán a művész által, Miquel Torner de Semir.
· A darab jó állapotban van.
A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironából.
Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integráns részét képezik.
A mű professzionális csomagolását egy IVEX-szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/) végzi el, kiemelkedő minőségű anyagok felhasználásával a védettség érdekében. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és a szállítás költségét is.
A szállítást a Posta vagy a GLS futárszolgálat követéssel végzi. Nemzetközi kiszállítások is elérhetők.
------------------------------------------------------------------
Ez a kép egy fiatalos, látszólagos ifjú figurát ábrázol, aki egy kis asztal előtt ül, mély elmélkedés állapotába merülve. Testtartása jobbára kitölti a kompozíciót, miközben az arc, kissé oldalra billentve, az érzelmi középponttá válik. A személy fejét egyik kezével támasztja meg, tekintetét egy ismeretlen pontra irányítva, mintha teljesen elvonódott volna attól, ami körülötte zajlik. A kép csendet, melankóliát és belső megállás érzetét közvetíti.
Az arc profilból részben látható, és a sötét háttérrel szemben világosan kiemelkedik. A bőr halvány, kékes és rózsaszínes tónusú, a szám sápadt, ajkai színe enyhén meleg, a szemek nagyok és kifejezőek, nyitottak és éberek, bár inkább a belső világ felé fordulnak, mint a külső felé. A száj kicsi és vöröses, finomságot ad arcvonásoknak, míg az orr hosszú és az arc kontúrjai elegáns, kissé teatrális jelenlétet kölcsönöznek.
A sötét hajat gondosan összekapják és a fej kerekded formájához igazítják. Több görbe vonal fut végig felületén, rendezi a frizurát és térfogat érzetet teremt. Ez a visszafogottság ellentétben áll a ruházat gazdagságával és a fej fölötti nagy virágokkal. A figura egy olyan univerzumba tartozhat, amely a valóság és a fantázia határán helyezkedik el, mintha egy színpadi előadás egy szereplője, aki pihenő közben abbahagyja szerepét és benső érzelmet tár fel.
Különösen jelentős a testtartás. Egyik kar felnyúlik, hogy megtámaszkodjon a fején, miközben a kéz az arcát, a halántékot támasztja. A másik kar hirtelen közel marad a testhez, fokozva az izoláltság érzetét. Ezt a pózt hagyományosan a várakozás, a bánat vagy a meditáció kifejezésére használják, így sok gondolatot lehet elképzelni a kimondatlan kifejezés mögött. A személy talán egy távollétet idéz fel, vár egy hírt, vagy egyszerűen egy fáradtság és elmerülés egy pillanata alatt adja át magát.
A torzót körülvevő ruhatömbről nagy kék és fekete kockákkal összeálló sorozat látható, amely erőteljes vizuális szerkezetet hoz létre. Ezek a váltakozó blokkok egy harlekin öltözetre emlékeztetnek és színházi karaktert kölcsönöznek a figurának. A kékek a sötét és mély árnyalatoktól a világosabb, bíboros árnyalatokig terjednek, erős kontrasztot képezve az arc halványságával és a nyak és az ujjak fehér területeivel.
A nyak körül egy nagy, fehér, széles és ráncolt gallér nyílik ki, amely úgy keretezi az arcot, mintha egy virág lenne. A különböző részei a vállak felé terjednek, és fényes áttűnést hoznak a fej és a sötét ruházat között. A csuklón hasonló fehér, körben bő ruhadarabok láthatók, amelyek a karokat ölelik és kiemelik a kezek finomságát. Ezek az elemek eleganciát és méltóságot kölcsönöznek, miközben hangsúlyozzák a figura színpadi jellegét.
A ruházat geometrikus mintája és a nagy világos gallér közötti kombináció érdekes ellentétet teremt a ridegség és a gyengédség között. A ruházat kockái szilárdak, ismétlődők és szerkesztettek, míg a fehér redők szabadabban tágulnak. Ez a kettősség a figura saját érzelmi állapotának tükrözése lehet: egy kívülről figyelemre méltó és rendezettségre törekvő külső, amely belsőleg törékeny, csendes és sebezhető világot rejt.
A jobb oldalon egy világos színű, kerek asztal található. Róla egy finom pohár nyugszik, szürkés, fehér és kékes tónusokkal ábrázolva. A pohárban látható egy kis sötét ital, és a jelenet egyik legkidolgozottabb tárgya. A jelenlétéből az látszik, hogy a figura egy szünetben van, talán egy ünnep, vacsora vagy előadás után, bár a hangulat távol áll a derűtől.
A pohár mellett egy körkörös, halvány piros színű gyümölcs látható, talán egy alma. Meleg tónusa azonnal felhívja a figyelmet, és kontrasztban áll a asztal világos felületével. Ezt a kis gyümölcsöt úgy értelmezhetjük, mint a vágy, tudás, kísértés vagy egyszerűen csak egy hétköznapi elem jelképe, amely kíséri a karakter csendjét. Formája egyszerű és tömör, vizuálisan egyensúlyt teremt a pohár hosszúkás alakjával.
A bal alsó sarkon egy másik világos tárgy látható, amely hasonlít egy gyűrött szalvétára, kendőre vagy a széken elhagyott darabra. Hétköznapi elrendezése természetességet kölcsönöz és utal rá, hogy a jelenet pihenőpillanatban készült. A figura úgy tűnik, hogy időközben elvonult egy tevékenységtől, maga mellé helyezve a vele társult tárgyakat, hogy belső gondolatait figyelje.
A kép felső része nagy növényi formákkal van körkörös védelmezésben, amelyek körülölelik a jelenetet. Két narancsos-rózsaszínű virág erőteljesen kiemelkedik a zöld, türkiz és kékes levelek közül. A nyílt sziromok fény- és színpontokat hoznak létre, amelyek kontrasztban állnak a szenvedélyes, melankolikus kifejezéssel. Ezek a virágok úgy tűnnek, mintha fejek fölé lebegnének, gondolatokként, emlékekként vagy szimbolikus jelenlékként, poétikus dimenziót adva a kompozíciónak.
A bal oldalhoz tartozó virág vöröses és rózsaszín tónusú, a jobb oldali pedig intenzívebb narancs színekben nyílik. Mindkettő hosszúkás, ívelt levelekkel ölelve van, amelyek összefonódnak a háttérrel. A növényzet nem egy felismerhető kertet alkot, inkább egy díszes keretet képez, amely védi és beveszi a figurát. Ez a fantáziadús környezet az interiorizált jelenet érzetét erősíti, amelyet érzelmekből építettek fel inkább, mint egy konkrét helyből.
A háttér barna, szürke, sötétzöld, lila és kékes árnyalatokból áll. Ezek a színek tág térségeket és határozatlan síkokat alakítanak ki, amelyek nem mutatják egyértelműen, hol található a szereplő. A helyiséget vagy tájat nehéz pontosan felismerni, így az egész figyelem a figurára és az elméjének állapotára összpontosul. A környezet úgy tűnik, mintha az egyén érzelmétől formálódna, lehet egy hang nélküliségű szalon, egy színpad vagy egy képzeletbeli terület.
A kompozíció a ruházat ünnepi megjelenése és a karakter önreflexiója között ellentétet teremt. A kockás ruha, a nagy fehér gallér, a gazdag virágok és a piros gyümölcs egy derűs jelenetet sugallhatna; ugyanakkor a testtartás és a tekintet a visszafogottságot és a bizonyos bánatot kommunikálja. Ez a ellentét mélységet ad a festménynek, és felveti a külsőleg látható és a belsőleg érezhető közötti különbséget.
A figura látszólag egy időben függő pillanatban él. Nincs nyilvánvaló cselekvés vagy zártkörű narratíva, mégis a jelenet azt sugallja, hogy valami történt, vagy történni készül. A pohár az asztalon marad, a gyümölcs érintetlen, és a karakter mozdulatlan marad; mintha készülnie kellene meghoznia egy döntést. A kép körüli csend lehetővé teszi a néző számára, hogy saját történetét elképzelje.
A melankolía ellenére a mű nem csak szomorúságot közvetít. Szóval jelen van egyfajta nyugalom, érzékenység és a szemlélődés csodálata is. A karakter kifejezése nem tűnik kétségbeesettnek, inkább mélyen emberinek. A nyugalmának meghívását ott találjuk, hogy megálljunk és elismerjük azokat a pillanatokat, amikor valaki kifele fordul a világból, hogy meghallgassa saját gondolatait, visszatekintsen a múltra vagy megértse érzelmeit.
Összességében ez a gyönyörű kép egy teatralitást és finomságot sugárzó figurát jelenít meg, aki egy asztal mellett ülve csendben elmélkedik, virágokkal és környező formákkal körül ölelve a környezetben. A kék és fekete ruha, a nagy fehér gallér, a pohár és a piros gyümölcs egy misztikus jelenetet hoz létre, ahol az elegancia, a melankólia és a fantázia együtt él. A mű a mély gondolat intimitását közvetíti, és utal a külsőben feltűnő látszat és a belső, sebezhető, magányos, érzelemdús világ közötti ellentmondásra.”

