Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)





1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 146014 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Alessandro Padovan 2026-os egyedi műve, a „3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)” vörös, vasból és fából készült Screw Art-kompozíció, kézzel aláírva, plexiüveg vitrinben.
Leírás az eladótól
Az opera ideális párbeszédből indul Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, aismétlést és az anyagot tette poétikája középpontjává. Alkotásainál a hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.
E műben azonban a hagyományt az én kutatásom egy jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a kontaktlencsét? — bocsánat, a szőlővesszőt (vite) használom, ami magyarul szőlőművelésben érthető, de itt az acél vagy csavarvessző értelmében értelmezhető; a piros felületen konkrét geometriai szerkezet szerint rendezem százával a csavarokat. A csavar, amelyet általában összerakáshoz, építéshez és mechanikához kapcsolnak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű észlelését.
A piros olyan energiafelületként öleli át a kompozíciót, míg a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális vibrációt hoznak létre. Előrenézeti nézetből a kompozíció rendezett és minimál- ben tűnik; oldalról megfigyelve azonban feltárul a valódi háromdimenzionális és anyagszerű természete.
A mű nem Aubertin egyszerű idézése akar lenni, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szegő csappal (szeg helyett) a csavart felhasználva, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.
A szög egyidejűleg a konstrukció és a pusztítás jelképevé válik: ami általában összetartásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel nyugtalanító, intenzív és mélyen matéria felület megteremtésére.
Ezzel a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétrétegű és háromdimenziós közti ellentétben születik meg a mű identitása.
Alessandro Padovan műve, a világszerte híres Screw Art technikájáról.
A mű plexi-üveg vitrinában díszeleg.
A tiszta tároló-üveg izolál és megvéd, az alkotást kortárs ereklyévé formálva.
Az e művész kortárs alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet eredőiben mozognak, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáira emlékeztetnek, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével beszél, utalva a vizuális nyelvre és a kulturális hatásra olyan általánosan ismert szimbólumokra és márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.
A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket személyes stílussal készítettek, és amely a fogyasztói kultúra kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását hordozza, továbbá a művészet mint kortárs kulturális tárgy értékét is.
Ez a megközelítés különösen a kortárs művészet, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák inspirálta művészete iránt érdeklődő gyűjtők és rajongók körében értékelhető, miközben megőriz egy erős, autonóm művészi identitást.
Az opera ideális párbeszédből indul Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, aismétlést és az anyagot tette poétikája középpontjává. Alkotásainál a hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.
E műben azonban a hagyományt az én kutatásom egy jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a kontaktlencsét? — bocsánat, a szőlővesszőt (vite) használom, ami magyarul szőlőművelésben érthető, de itt az acél vagy csavarvessző értelmében értelmezhető; a piros felületen konkrét geometriai szerkezet szerint rendezem százával a csavarokat. A csavar, amelyet általában összerakáshoz, építéshez és mechanikához kapcsolnak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű észlelését.
A piros olyan energiafelületként öleli át a kompozíciót, míg a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális vibrációt hoznak létre. Előrenézeti nézetből a kompozíció rendezett és minimál- ben tűnik; oldalról megfigyelve azonban feltárul a valódi háromdimenzionális és anyagszerű természete.
A mű nem Aubertin egyszerű idézése akar lenni, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szegő csappal (szeg helyett) a csavart felhasználva, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.
A szög egyidejűleg a konstrukció és a pusztítás jelképevé válik: ami általában összetartásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel nyugtalanító, intenzív és mélyen matéria felület megteremtésére.
Ezzel a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétrétegű és háromdimenziós közti ellentétben születik meg a mű identitása.
Alessandro Padovan műve, a világszerte híres Screw Art technikájáról.
A mű plexi-üveg vitrinában díszeleg.
A tiszta tároló-üveg izolál és megvéd, az alkotást kortárs ereklyévé formálva.
Az e művész kortárs alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet eredőiben mozognak, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáira emlékeztetnek, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével beszél, utalva a vizuális nyelvre és a kulturális hatásra olyan általánosan ismert szimbólumokra és márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.
A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket személyes stílussal készítettek, és amely a fogyasztói kultúra kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását hordozza, továbbá a művészet mint kortárs kulturális tárgy értékét is.
Ez a megközelítés különösen a kortárs művészet, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák inspirálta művészete iránt érdeklődő gyűjtők és rajongók körében értékelhető, miközben megőriz egy erős, autonóm művészi identitást.

