Alessandro Padovan (1983) - 3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)

04
napok
05
óra
09
perc
23
másodperc
Jelenlegi licit
€ 1
A licit nem érte el a minimálárat
Nathalia Oliveira
Szakértő
Galéria becslés  € 800 - € 1 000
IT
1 €

Catawiki Vevővédelem

A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése

Trustpilot 4.4 | 146014 vélemény

A Trustpilot-on kiváló értékelésű.

Alessandro Padovan 2026-os egyedi műve, a „3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)” vörös, vasból és fából készült Screw Art-kompozíció, kézzel aláírva, plexiüveg vitrinben.

AI-támogatott összefoglaló

Leírás az eladótól

Az opera ideális párbeszédből indul Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, aismétlést és az anyagot tette poétikája középpontjává. Alkotásainál a hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.

E műben azonban a hagyományt az én kutatásom egy jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a kontaktlencsét? — bocsánat, a szőlővesszőt (vite) használom, ami magyarul szőlőművelésben érthető, de itt az acél vagy csavarvessző értelmében értelmezhető; a piros felületen konkrét geometriai szerkezet szerint rendezem százával a csavarokat. A csavar, amelyet általában összerakáshoz, építéshez és mechanikához kapcsolnak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű észlelését.

A piros olyan energiafelületként öleli át a kompozíciót, míg a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális vibrációt hoznak létre. Előrenézeti nézetből a kompozíció rendezett és minimál- ben tűnik; oldalról megfigyelve azonban feltárul a valódi háromdimenzionális és anyagszerű természete.

A mű nem Aubertin egyszerű idézése akar lenni, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szegő csappal (szeg helyett) a csavart felhasználva, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A szög egyidejűleg a konstrukció és a pusztítás jelképevé válik: ami általában összetartásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel nyugtalanító, intenzív és mélyen matéria felület megteremtésére.

Ezzel a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétrétegű és háromdimenziós közti ellentétben születik meg a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, a világszerte híres Screw Art technikájáról.
A mű plexi-üveg vitrinában díszeleg.

A tiszta tároló-üveg izolál és megvéd, az alkotást kortárs ereklyévé formálva.

Az e művész kortárs alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet eredőiben mozognak, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáira emlékeztetnek, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével beszél, utalva a vizuális nyelvre és a kulturális hatásra olyan általánosan ismert szimbólumokra és márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket személyes stílussal készítettek, és amely a fogyasztói kultúra kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását hordozza, továbbá a művészet mint kortárs kulturális tárgy értékét is.

Ez a megközelítés különösen a kortárs művészet, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák inspirálta művészete iránt érdeklődő gyűjtők és rajongók körében értékelhető, miközben megőriz egy erős, autonóm művészi identitást.

Az opera ideális párbeszédből indul Bernard Aubertin kutatásával, a Nouveau Réalisme művészével, aki a pirosat, aismétlést és az anyagot tette poétikája középpontjává. Alkotásainál a hétköznapi elemek sorozatossága olyan nyelvvé válik, amely képes feszültséget, energiát, pusztítást és átalakulást felidézni.

E műben azonban a hagyományt az én kutatásom egy jellegzetes elemén keresztül értelmezem újra: a kontaktlencsét? — bocsánat, a szőlővesszőt (vite) használom, ami magyarul szőlőművelésben érthető, de itt az acél vagy csavarvessző értelmében értelmezhető; a piros felületen konkrét geometriai szerkezet szerint rendezem százával a csavarokat. A csavar, amelyet általában összerakáshoz, építéshez és mechanikához kapcsolnak, itt autonóm művészi elemmé válik. Ismétlésével háromdimenziós felület keletkezik, amelyben a fény, az árnyék és a mélység folyamatosan módosítja a mű észlelését.

A piros olyan energiafelületként öleli át a kompozíciót, míg a csavarok a síkból kiemelkedve vizuális vibrációt hoznak létre. Előrenézeti nézetből a kompozíció rendezett és minimál- ben tűnik; oldalról megfigyelve azonban feltárul a valódi háromdimenzionális és anyagszerű természete.

A mű nem Aubertin egyszerű idézése akar lenni, hanem kortárs reinterpretációja a nyelvének, a szegő csappal (szeg helyett) a csavart felhasználva, és egy ipari tárgyat művészi jellé alakítva.

A szög egyidejűleg a konstrukció és a pusztítás jelképevé válik: ami általában összetartásra és rögzítésre szolgál, azt használják fel nyugtalanító, intenzív és mélyen matéria felület megteremtésére.

Ezzel a rend és feszültség, építés és pusztítás, kétrétegű és háromdimenziós közti ellentétben születik meg a mű identitása.

Alessandro Padovan műve, a világszerte híres Screw Art technikájáról.
A mű plexi-üveg vitrinában díszeleg.

A tiszta tároló-üveg izolál és megvéd, az alkotást kortárs ereklyévé formálva.

Az e művész kortárs alkotásai a Pop Art, a Screw Art, a konceptuális művészet és a városi művészet eredőiben mozognak, vizuális nyelvezetében és kulturális hatásában olyan nagy nevek munkáira emlékeztetnek, mint Andy Warhol, Jean-Michel Basquiat, Banksy, Jeff Koons, Keith Haring, Fontana, Imbue, obey, Padovan, Schifano, Nicole Lubbers, Bani, kev munday invader, murakami és Damien Hirst.
Ugyanakkor a művészeti kutatás a luxus, az ikonikus divat és a globális design képzeletével beszél, utalva a vizuális nyelvre és a kulturális hatásra olyan általánosan ismert szimbólumokra és márkákra, mint Louis Vuitton, Gucci, Chanel, Hermès, Rolex, Ferrari, Porsche, Lamborghini.

A művek nem másolatok vagy hivatalos együttműködések a fent említett művészekkel vagy márkákkal, hanem eredeti alkotások, amelyeket személyes stílussal készítettek, és amely a fogyasztói kultúra kritikáját és a márka szimbolikus értékének újraolvasását hordozza, továbbá a művészet mint kortárs kulturális tárgy értékét is.

Ez a megközelítés különösen a kortárs művészet, a luxus Pop Art, a konceptuális street art és a nagy ikonikus márkák inspirálta művészete iránt érdeklődő gyűjtők és rajongók körében értékelhető, miközben megőriz egy erős, autonóm művészi identitást.

Részletek

Korszak
2000 után
Eladta
Galéria
Ország
Olaszország
Style
Kortárs
Anyag
Fa, Vas
Művész
Alessandro Padovan (1983)
Műalkotás címe
3D BERNARD AUBERTIN NEW! (con teca plexiglass)
Aláírás
Kézzel aláírt
Példány
Unique
Év
2026
Szín
Piros
Állapot
Kitűnő állapotú
Height
31 cm
Width
31 cm
Depth
11 cm
OlaszországEllenőrzött
1820
Eladott tárgyak
100%
pro

Hasonló tárgyak

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​

Önnek ajánlott:

Modern és kortárs művészet

  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​
  • ​
    ​
    ​