[ANONYME. Attribué à A.C. de Caylus, à T.S. Gueulette ou à F. J. de P. Bernis] - Nocrion - Conte Allobroge - 1747

Elérhetetlen és rendkívül keresett a gyűjtők körében, akik egyedi és régi szövegeket gyűjtenek.

TITOLO; "Nocrion, Conte Allobroge"

Kötés 19e - Bőrből - Egyedi mű.

Chagrin Rouge aranyozott intarziákkal díszítve, melyeket a hátlapokra és a Mű Címére helyeztek el.

38. oldal, egy értékes véséssel a címlapon + 5 Veline a mű teljes bemutatásával az Operában.

Méret: 15,8 x 9,7 cm

A 18. század közepén, a 40-es évek közepén Caylus heti írói műhelyeket tartott, ahol a résztvevők egyeztették a nyelvi szintet és stílust, így a szöveg valószínűleg közösen íródott.

A tudományos kutatás magában foglalja hasonló adatok gyűjtését és összehasonlítását, hogy általános hipotéziseket dolgozzon ki. Caylus 1746-os, a fabliauxokról szóló Memoréje (amelyet 1753-ig nem publikáltak) néhány hónappal megelőzi Nocriont. A Nocrionhoz írt, kitalált bevezető levél 1746 decemberére datálódik, a nyomtatási dátum pedig 1747 a címlapon.

A történelmi és költői narratíva kezdete az Allobrogiai grófval, aki lóháton, kíséretével érkezett egy vízfolyás közelébe. A pihenő során a kísérő talált néhány női ruhát, és elrejtette azokat. Később találkozott három nővel, akikről a történelmi narráció szerint úgy vélik, hogy három erdei tündér volt. A három fiatal lány azért, hogy visszaszerezhessék ruháikat, mágikus képességet adtak a grófnak, innen folytatódik az előadás művének története.

1746-ban Caylus névtelenül publikált egy másik fabliau fordítását, amely a szexuális titkok felfedéséről szól, a Le Mantel mal taille (vagy Court-Mantel) című művet, mely a Les Manteaux tematikus gyűjteményében szerepel. Ebben a fabliában egy „rosszul méretre vágott” mágikus köpeny viselése okoz problémát a hűtlen nőkön, akik túl rövidek vagy túl hosszúak, és ez káoszt okoz Artúr király udvarában.

Emlékszik rá, hogy Madame de Graffigny (1695–1753) meg volt döbbenve, amikor rájött, hogy egy középkori kéziratot használt forrásként. A The Coats egy gyűjtemény tizenegy történetből és egy dalból a köpeny témájában, amelyek átívelnek a történelem, az irodalom és a világ nyelvei között; közülük csak egy egy obszcén fabliau. A második rész, '2e parte, amelyről le is mondhatunk', akadémiai jegyzeteket tartalmaz, amelyek néha komolyak, néha nevetségesek. A poén abban rejlik, hogy a köpeny, mint tudományos tárgy, talán az olyan narratívákra emlékeztet, amelyek egy tűt vagy egy érmét adnak hangot, bár a Les Manteaux esetében a köpeny másokra ösztönzi a szót, miközben szigorúan nem verbális marad.

A történetíró óvatossága és nyitottsága az antik szövegekkel szemben feltárja a hatalmi játékokat a cenzúrában. Nocrion egy proto-akadémikus változatot kínál (inkább, mint pseudo a fabliau esetében), mint egy olyan szöveget, amelyet két férfi izgatottan és nyelvi ügyességgel fogadott, ugyanakkor teljes mértékben hozzáférhető a nők számára, akik regényeket olvasnak. A történet témája a titkos nyelv és a nők testének tapasztalatai, de az olvasóinak folyékonyak az ókori és idegen nyelvű olvasói készségeik.

Mindazonáltal ugyanakkor érzékelhető az az aggodalom, hogy élő tárgyakat kategorizáljunk és nevezzünk meg a tanulmányozás során. Néhány élő tárgy látszólag arra van ítélve, hogy láthatatlan maradjon, és elkerülje a besorolást még a legsötétebb nyelvhasználat mellett is. Ezek a tárgyak nem feltétlenül némák. Egy hang megszerzése potenciálisan tudás tárgyává teszi őket. Jelentős, hogy a Nocrion egy olyan szöveg, amely megpróbál új hangot adni a nyelvnek és a távoli múlt szövegeinek, elsősorban a női hangok iránti érdeklődés révén, ami nagyrészt jellemző korára. A középkor a feladata, hogy megnevezze a felvilágosodás tudásának bővülő világát, ahogyan a régi francia fabliau, újrafogalmazva vagy libertin műként vagy tanulmányi tárgyként, új közönséget és új nyelvet talált.

A fényképi képek bizonyítékul szolgálnak ennek a ritka gyűjteménybeli műalkotásnak kiváló állapotára, a figyelmes megfigyelés érdekében.