Trissino - Opere - 1729

Folio - az író, aki újraformálta a nyelvet, provokálta a poétákat és újraírtam a kánont.
Két kötetben. Giovan Giorgio Trissino művei, amelyeket Verona városában, 1729-ben, Jacopo Vallarsi műhelyében gyűjtöttek össze és adtak ki két kötetben, az olasz késő reneszánsz egyik legbefolyásosabb és legvitatottabb összegzéseit képviselik, ahol az irodalom, a metrika, a nyelvészeti elmélet, az oratoria és a grammatika reflexiója merészen összefonódik a nyelv megújítására és Olaszország klasszikus modellbe való helyezésére irányuló kísérletben. Ez a 18. századi, gazdagon nyomtatott és tipográfiai szempontból impozáns kiadás nemcsak Trissino teoretikus szerepét bizonyítja, hanem nyelvi harcainak fennmaradását is – az új ábécétől a kiváló volgár védelméig –, amelyek az 1500-as években heves vitákat váltottak ki. A prózai művek, melyeket rendezett és filológiailag precíz formában mutatnak be, egy olyan szerzőt tárnak elénk, aki újra akarta írni az olasz költészet alapjait, a traktátusokat a szigorúbb metrikai reflexióval, a volgár kérdésével, Dante-hoz való viszonyával és a görögök utánzásának, valamint az olasz identitásnak összetett dialektikájával kiegészítve. Az egész mű összességében egy olyan korszak intellektuális átalakulásának tükre, amely a klasszikus múltban kereste a kulcsot a modernitás újjáépítéséhez.
Piaci érték
A két kötet egyidejű, egységes kötése meglétének, a lapok nagyon friss állapotának, valamint a táblák és díszítőmotívumok nyomtatási tisztaságának köszönhetően az egyedi példányok átlagánál magasabb értéket képviselnek. A két kötetes, jó állapotban lévő, teljes példányok ma stabil piaci szegmensben helyezkednek el, körülbelül 1500 euróért, a kötés minőségétől és a belső tisztaságtól függően ingadozva. A két teljes kötet gyakran jelentősen magasabb árakat ér el, mint a széttört vagy kolostori könyvtárakból származó, intenzív használatú példányok; az Ön példányainak látványosan jó állapota összhangban van ennek az kiadásnak a piac felső kategóriájával.

Fizikai leírás és állapot - gyűjtői példány
Korszerű, kemény pergamen, hátlapján fogópánttal és nyomott címmel. Ábrázolt fejezetcímek, fametszettel díszített kezdőbetűk és végső motívumok. Oldalszámok: (4); 44nn; 398; (2). (4); 8nn; 318; 2nn; 82; (4). Két kötet, nagyalakú (foliális), néhány használati jel a borítón, belső részek frissek, jó minőségű fehér papíron nyomtatva. Széles margók. Gyűjteménypéldány.

Teljes cím és szerző
Giovan Giorgio Trissino összes művei nem kerültek többé összegyűjtésre. 2. kötet és 2. kötet.
Verona, közel Jacopo Vallarsihoz, 1729.
Giovan Giorgio Trissino.

Környezet és jelentőség
Ez a monumentális mű összegzi Giovan Giorgio Trissino teljes elméleti és irodalmi életművét, aki az 1500-as évek nyelvi és költészeti gondolkodásának egyik fő alakja volt. Művei az utolsó nagy kísérletet jelentik arra, hogy az olasz nyelvet egy görög és latin mintákra alapozott szabályozott rendszerhez kötözzék, egy olyan elméleti felépítés révén, amely tudományos költészetet kívánt létrehozni. A kötet tartalmazza a Poetika hat részét, amely egy alapvető szöveg, és megpróbálja az arisztotelészi tanokat olasz költészeti rendszerbe átültetni; a Nyelvi kételyeket, ahol Trissino foglalkozik a kiejtés, a hangsúlyozás és a szavak képzésének kérdéseivel; a Nyelvről szóló levél és a híres Firenze-i levelekre adott válasz, amelyek a grammatika és a nyelvi szabályozás vitájának központi elemei; a Portrék, az Élet, a Dialógusok és a beszédrészek, amelyek megvilágítják a humanista próza gyakorlatát. Figyelemre méltó az egész olasz metrikára vonatkozó rész, amely a lábakat, a háromsoros verselést, a jambusokat és a hangsúlyrendszereket elemzi, egy ritka olasz kísérlet arra, hogy latin mintára szabályozott metrikát építsen. Ez a 18. századi kiadás, gazdag vignetta- és díszítőelemekben a késő-barokk stílusban, tükrözi az író központi szerepét az olasz nyelvi vitában, valamint az első századforduló régiség iránti érdeklődését, amely a kor nagy teoretikusait kívánta visszaidézni.

biográfia a szerzőről
Giovan Giorgio Trissino (Vicenza, 1478 – Róma, 1550) költő, nyelvteoretikus, drámaíró, diplomata és az első Cinquecento olaszországi kardinális figurája volt. Padovai humanizmus tanítványa és a szuprahelyi nyelvészeti elméletek támogatói közé tartozott, és egy ábécé reformot javasolt, amely heves vitákat váltott ki; aktívan részt vett a nyelvről folytatott vitákban, szemben állva a firenzista kodifikációval. A Diomede után a legbefolyásosabb költői értekezés szerzője, valamint az első olasz szabályos tragédiát, a La Sofonisbát írta, és közel állt az császári körökhöz és a legkifinomultabb humanista körökhöz. Művei egy törést jeleztek a nyelvi vitában, a normatív klasszicizmus és az olasz nyelvi változatosság védelme között.

Nyomtatási történelem és példányszám
A 1729-es veronai kiadás a trissiniana mű egyik legkifinomultabb és legteljesebb 18. századi gyűjteménye. Jacopo Vallarsi nyomdájában jelent meg, aki a velencei művelt kiadói kör egyik kiemelkedő alakja volt. Ez a kiadás tükrözi a 18. század jellemző szándékát, hogy rendszerezze az olasz humanista kanont, szisztematikus és filológiailag ellenőrzött kiadások formájában. Nem gyakori példány, gyakran különálló kötetekben fordul elő; a két koordinált kötet megléte kevésbé gyakori. A forgalom főként akadémikus volt, nemes könyvtáraknak és az olasz nyelv és költészet tanulmányait gyűjtő gyűjteményeknek szánták.

Bibliográfia és hivatkozások
Alapvető hivatkozások közé tartoznak a 18. századi velencei kiadások bibliográfiai repertóriumai, a trissini tanulmányok a nyelv kérdéséről, valamint az olasz humanista fondok katalógusai. További részletekért: kritikai művek a trissini poétikáról, tanulmányok az alfabetikus reformról és az olasz metrikáról a 16. században, a Vallarsi kiadások történeti repertóriumai és a legfontosabb olasz és francia könyvtárak katalógusai, amelyek példányokat tartalmaznak a gyűjteményből. Lehetséges további összehasonlítások a 16. századi kiadásokkal az egyes művek esetében, valamint a kortárs grammatika-tanulmányokkal, mint Bembo, Fortunio és Tolomei művei.