Abraham Bosse - Traité des manières de dessiner les ordins de l'architecture antique en toutes leurs parties - 1688

Elegitur prezentáció

Abraham Bosse

Tanulmány az ókori építészeti rendek minden részeinek rajzolási módjairól.
Párizs: Pierre Aubouin, Pierre Emery, Charles Clousier, s.d. [legato con:]
Az építészeti osztályrendek és számos más nevezett függőség. S.l.: s.n., s.d. [e con:]
Geometriai ábrázolások több épület részleteiről, az ókori építészet szabályai szerint. Párizs: [n.n.], 1688.



Fizikai leírás és gyűjtemény

Az ókori építészeti rendek rajzolásának módszertana: 6 oldal nem számozott, 44 oldal számozott.

- Oszloprendek az építészetben, és több kapcsolódó részegység: 2 oldal nem számozott, 23 oldal számozott, egy dupla oldalú tábla.

- Geometriai ábrázolások több épületrészről az ókori építészeti szabályok szerint: 20 oldal számozott.


Egy nagy formátumú (382 × 240 mm) kötet, amely három építészeti művet tartalmaz, összesen körülbelül 92 metszett ábrával: az első műben 46, a másodikban 24 (ebből egy dupla oldal), a harmadikban 22. Három metszett címlap található. Néhány táblát a második műből kötöttek át a harmadikba, és fordítva; a harmadik rész 1. és II. táblái a másodikba kerültek. A második műben három nem számozott tábla is található, amelyek közül kettő nem szerepel a megtekintett digitális példányokban. A beosztás szabálytalanságai ellenére a példány teljesnek tűnik.

Modern kötés félbőrrel, borjúbőr hátlappal, márványozott táblákon, aranyozott cím és díszítések a hátlapon. Első mű címlapján nyomtatószalag nyomai, enyhe elszíneződések és foltok. Régi tulajdonosi felirat törölve a címlapon.



A szerző

Abraham Bosse (Tours, kb. 1604 – Párizs, 1676) francia XVII. századi egyik legjelentősebb metsző, elméleti és tanulmányíró volt. Ugyanott egy hugenotta családból származott, és Párizsban Melchior Tavernier tanítványaként tanult, majd hamarosan a mindennapi és didaktikus témájú, rendkívül precíz technikai kivitelezésű metszetek szerzőjeként vált ismertté.

A Gérard Desargues-szal, a perspektíva matematikusával és elméletével való találkozás döntő fordulópontot jelentett pályafutásában: Bosse lett az ő ötleteinek fő népszerűsítője, és alkalmazta Desargues geometriai és perspektivikus elveit az építészeti rajzokra és a térábrázolásra. A 1600-as évek negyvenes éveitől kezdve számos alapvető traktátust publikált a perspektíváról, az ábrázolásról és az építészetrol, kiemelkedve az eredeti módszerével és az érthető kifejezésmódjával.

Művészeti elméleti és oktatóként Bosse következetesen törekedett arra, hogy összekapcsolja a kézműves gyakorlását a geometra tudományával, ezzel előrevetítve a modern megközelítést a rajz technikai oktatásában. Tagja volt az Académie royale de peinture et de sculpture-nek, azonban később elhagyta azt nézeteltérések miatt a perspektíva oktatásával kapcsolatban.



A nyomtatók

Az első mű címlapján a párizsi tipográfusok, Pierre Aubouin, Pierre Emery és Charles Clousier neve szerepel, akik a XVII. század második felében tevékenykedtek. Három nyomda közös kiadása tanúsítja a szerkesztési projekt ambíciózus és költséges jellegét, amely magas színvonalú metszeteket és összetett nyomdai szervezést igényelt.

A harmadik mű 1688-as dátumot visel, valószínűleg egy későbbi újranyomásra utalva, míg az első kettőt eredetileg 1659-ben és 1664-ben adták ki. A mű több kiadást és újranyomást ért meg a 17. század második felétől a 18. század elejéig, ami a sikerét és az építészek és rajzolók iránti tartós érdeklődését jelzi.



Történelmi és kulturális kontextus

Bosse Ábrahám elméleti művei a francia klasszicizmus intellektuális légkörébe illeszkednek, egy olyan időszakba, amikor nagy figyelem irányult a arányokra, az harmóniára és a rajzművészetek szabályrendszerének kialakítására. A 17. században, különösen Lajos XIV. uralkodása idején, az építészet a rend, a hatalom és a racionalitás szimbólumává vált: a klasszikus forma és a geometriai szabályok politikai kifejezés eszközeivé váltak, nemcsak esztétikai szempontból.

Ebben az összefüggésben Bosse egy köztes figura a gyakorló művész és a geometria elméleti képviselője között: nem annyira egy új építészeti stílus javaslására törekedett, hanem egy tudományos módszert kívánt nyújtani a reprezentációhoz, amely hasznos a rajzolóknak, építészeknek és kézműveseknek. Hozzájárulása abban áll, hogy rendszerezte a geometriai szabályok alkalmazását az építészeti rendekre, és az ókori arányokat mérhető képeken és diagramokon keresztül fordította le.



A mű tartalma és szerkezete.

A három mű, amelyek gyűjteményként alkotnak egy koherens szövegkorpuszt, műszaki-tanító jellegű traktátusokat tartalmaznak, amelyek az építészeti rajz tanulására és gyakorlására szolgálnak.
Tanulmány az ókori építészeti rendek minden részeinek rajzolási módjairól.
Alapelveket tár fel az építészeti rendek — dór, jón, korinthoszi, toszkán és kompozit — grafikus ábrázolására, pontosan bemutatva az alapok, oszloptestek, fejfők, párkányok és frontonok építését. A szakszerűen gravírozott táblák megmutatják a részek közötti arányokat és a méretek méretarányos csökkentésének módszerét.
Az oszloprendek az építészetben, valamint több más függőségük is.
A pillérek és azok alkotóelemeinek tanulmányozását mélyítjük, beleértve olyan kiegészítő elemeket is, mint lépcsők, korlátok, párkányok és díszítő részletek. A szöveg világos és gyakorlati nyelvezetet használ, amely a proporciók elméletét gyakorlati rajzi eljárásokká fordítja.
3. Geometriai ábrázolások több épületrészről az ókori építészeti szabályok szerint.
Mutasson be példasorozatot az arány- és perspektivikus szabályok alkalmazására épületeken és épületrészeken, geometriai ábrázolásokkal és ortogonális vetületekkel illusztrálva. A szerző bemutatja továbbá innovatív eszközök, például a kartéziánus körző használatát is, az arányok számítására és mérésére.

Összességében a kötet a vésés minőségét, a grafikus tisztaságot és a módszer szigorú felépítését tekintve kiemelkedő. A táblák ritka példái a vizuális oktatásnak, amely előtti időszakban is azzal a céllal készült, hogy a kép önálló magyarázó értékkel bírjon, és azonnal átadja az építészeti forma alapelveit.



Jelentés és fontosság

Abraham Bosse építészeti művei alapvető mérföldkőnek számítanak a műszaki rajz elméletének történetében. A reneszánsz olasz nagy traktátusoktól – Vitruviótól Vignoláig és Palladióig – eltérően Bosse a geometria és a mérés alapú operatív módszertant vezette be, és a geometriai grafikus ábrázolásra összpontosított, hangsúlyozva az építészeti elvek grafikus transzpozícióját.

Szerepe abban rejlik, hogy az „antik” építészet szabályait hozzáférhetővé tegye gyakorló és kézműves közönség számára, áthidalva az akadémiai elmélet és a munkaterület gyakorlata közötti távolságot. A vésések tisztasága és a bemutatás rendszeressége miatt ezek a traktátusok referenciaeszközökké váltak francia építészek és rajzolók generációi számára.

Aubouin, Emery és Clousier kiadásai, valamint később a 1688-as kiadás is tanúsítja a mű hosszú távú kiadói sikerét és elterjedését európai körökben. Ma a három traktátust nemcsak oktatási értékük miatt tartják számon, hanem a finom technikai kivitelezésű metszetek miatt is, amelyeket a 17. századi párizsi metszetművészet legmagasabb színvonalának megfelelően készítettek.



Bibliográfiai ritkaságok és gyűjtés

A Bosse három traktátusának teljes másolatai, különösen az első vagy régi kiadásban, ritkák az antikváriumi piacon. A három metszett címlap és a teljes vagy majdnem teljes számban lévő táblák megléte jelentős bibliográfiai értéket kölcsönöz a példánynak.

Hasonló példányokat fontos intézmények őriznek, köztük a Bibliothèque nationale de France, a New York-i Metropolitan Museum of Art és a Washington-i National Gallery of Art. A késedelmes újranyomások (1688-ig) a hosszú szerkesztői hagyomány tanúi, amelyek hozzájárultak Bosse alakjának megerősítéséhez, mint a művészet, a technika és a rajz tudományának hídjához.



Összegzés

Opera monumentális és nagy történelmi-művészeti jelentőségű, az 'Traité des manières de dessiner les ordres de l’architecture antique' című mű és kísérő két traktátuma egy emblematikus tanúbizonyságot alkotnak az művészet, a geometria és az építészet találkozásáról a XVII. századi Franciaországban.
Ez a kötet, gazdagon illusztrált és rendkívüli technikai precizitással, alapvető forrás a klasszikus építészeti elmélet tanulmányozásához és a rajzoktatás tanításához Louis XIV korában.