André Gide - Isabelle [cartonnage Paul Bonet] - 1949

André Gide. ISABELLE

Gallimard, Párizs, 1949, (18 x 12 cm), 160 oldal, a kiadó által díszített kötés, cellofán borítóval.

Kiadás, amelyet 2050 számozott példányban nyomtattak a Papeteries Navarre papírjaira, kötve Paul Bonet tervrajza szerint.

Kiváló állapotban lévő példány, még mindig védőcellofán borítékja védi, amely törékeny.

André Gide írt egy művet „Isabelle” címmel, amely 1912-ben jelent meg regényként. Ez a történet a narrátor képzelete és a valóság közötti összecsapást meséli el. A narrátor, Gérard Lacase, szerelem első látásra talál egy majdnem elhagyatott kastélyban Isabelle portréja előtt, romantikus és szinte fantasztikus rajongással viseltetik iránta, amely szinte szellemszerű alakot ölt. Azonban ez az idealizált kép összeomlik, amikor Gérard találkozik az igazi Isabelle-lel, aki messze áll attól a romantikus figurától, akit elképzelt: egy cinikus kalandor, kétes erkölcsökkel, aki az örökségét akarja visszaszerezni és manipulálni a családját. A regény így az illúzió és kiábrándulás témáját vizsgálja, megkerülve a romantikus történetek hagyományos elvárásait.

A történetet egy titokzatos kastély atmoszférája is jellemzi, ahol a buja természet és az ösvények az illúziók és a pszichés bezártság szimbólumaivá válnak, és ahol a vágy, a szabadság és a fogság témái összefonódnak. „Isabelle” kérdéseket vet fel a költői álom és a földi valóság közötti különbségről, kifejezve az ideális vágy és a személyiség és a világ igazságával való szembenézés közötti konfliktust.

Így az „Isabelle” kevésbé romantikus tisztelgés egy nő iránt, mint inkább az elképzeléses regényes képzelőerő és annak határainak elmélkedése, valamint az a hazugság, amit néha magunknak mondunk az ideális szerelem és szépség keresése közben.

Ez a mű mély pszichológiai és szimbolikus dimenziót kínál, ami André Gide stílusára jellemző, ötvözve a realizmust, az introspekciót és a szerelmi illúziók finom kritikáját.