50,8 cm Lapis Lazuli obeliszk Obekisk - Magasság: 50.8 cm - Szélesség: 127 mm- 4200 g - (1)
péntek nyit
Kezdőlicit
€ 1
Adja hozzá kedvenceihez, hogy értersítést kapjon az árverés kezdetekor!
Szakértő
Annick van Itallie által kiválasztva
Művészettörténet szakon végzett, több mint 25 éves tapasztalattal régiségekben és alkalmazott művészetben.
Becslés € 200 - € 300
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 122190 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Lapis lazuli (UK: /ˌlæpɪs ˈlæz(j)ʊli, ˈlæʒʊ-, -ˌli/; US: /ˈlæz(j)əli, ˈlæʒə-, -ˌliˌ læˈzuːli/) egy mélykék metamorf kőzet, amely féldrágakőként használatos, és az ókortól kezdve értékelték intenzív színe miatt. Neve a perzsa nyelvű 'lāžward' szóból ered, amely a drágakő neve, és több nyelvben, így a spanyol 'azul' és a portugál 'azul', valamint az angol 'azure' szavak alapját képezi. A lapis lazuli főként lazurit, pirit és kalcit ásványokból álló kőzet. Már az i.e. 7. évezredben bányászták a Sar-i Sang bányában, Shortugai-ban, és más bányákban a mai Afganisztán északkeleti részén, Badakhshan tartományban. A 7570 éves Bhirrana helyszínén találtak lapis lazuli tárgyakat, melyek az Indus-völgyi civilizáció legrégebbi lelőhelyéről származnak. A lapis nagy értéket képviselt az Indus-völgyi civilizáció (i.e. 3300–1900) idején. Lapis gyöngyöket találtak neolitikus temetkezésekben Mehrgarhban, a Kaukázusban, és egészen Mauritániáig. A Tutankhamun halotti maszkján is használták (i.e. 1341–1323).
A középkor végére Európa elkezdett Lapis lazulit importálni, hogy finom porrá őrölje és ultramarine pigmentként használja. Az ultramarine-t a reneszánsz és barokk egyik legfontosabb művészei, köztük Masaccio, Perugino, Titian és Vermeer használták; gyakran a festményeik központi alakjainak ruházatára tartogatták, különösen a Szűz Mária ruhájára. Az ultramarine-t találtak középkori apácaik és írnokaik fogkövében is, valószínűleg azért, mert festőecsetüket nyalogatták közben, miközben középkori szövegeket és kéziratokat készítettek.
Történelem
A Tepe Gawra ásatásai azt mutatják, hogy a lazúrkő körülbelül az Ubaid-korszak végén, i.e. 4900–4000 körül került be Mezopotámiába. Hagyományosan úgy vélik, hogy a lazúrkő mintegy 1500 mérföldnyire keletre, Badakhshanban bányászták. Valóban, a perzsa لاژورد lāžavard/lāževard, amelyet gyakran لاجورد lājevard írásmóddal írnak, általában úgy értelmezik, hogy egy helyi névből ered.
A perzsa nyelvből az arab لازورد lāzaward származik, amely mind az angol azure szó (régi francia azur révén), mind a középkori latin lazulum etimológiai forrása. A pontosítás érdekében a lapis lazulī ('lazulum köve') kifejezést használták a kőre, és ez a kifejezés végül átkerült a középkori angol nyelvbe. A lazulum etimológiailag kapcsolódik a kék színhez, és több nyelvben, például a spanyol és portugál azul szavak alapja.
Északkelet-Afganisztánban a földek továbbra is jelentős forrásai a lapis lazulinak. Jelentős mennyiségek származnak továbbá a Lake Baikal nyugati oldalán fekvő bányákból Oroszországban, valamint az Andok hegységben Chilében, amely az a hely, ahol az Inka civilizáció artefaktumokat és ékszereket faragott. Kisebb mennyiségben bányásznak Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.[13]
Tudomány és felhasználások
Összetétel
A lapis lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit[14] (25% és 40% között),[citation needed] egy kék feldspathoid szilícium-ásvány a sodalit családból, képletével Na7Ca(Al6Si6O24)(SO4)(S3) ·H2O.[15] A legtöbb lapis lazuli tartalmaz kalcitot (fehér) és piritet (fémes sárga). Néhány mintában megtalálhatók az augit, diopside, enstatit, muszkoz, hauynit, hornblende, nosean, valamint kénben gazdag löllingit geyerit.
A lazúrkő általában kristályos márványban fordul elő kontakt metamorfózis eredményeként.
Szín
Lapis lazuli mikroszkóp alatt (x240 nagyítás)
A mély kék szín a triszulfur gyökéranion (S•−) jelenlétének köszönhető.
3) a kristályban.[16] A diszulfür (S•−) jelenléte
2) és tetraszulfúr (S•−
A gyökök képesek sárgás vagy vöröses színárnyalatot befolyásolni. Ezek az gyök anionok helyettesítik a klorid anionokat a sodalit szerkezetében. A S•−
A 3 gyökérion látható abszorpciós sávot mutat a 595–620 nm-es tartományban, magas moláris abszorpcitással, ami élénk kék színéhez vezet.
Források
Lapis lazuli mészkőben található a Badakhshan tartomány északkeleti részén, a Kokcha folyó völgyében, ahol a Sar-i Sang bánya lelőhelyeit több mint 6 000 éve dolgozzák. Afganisztán volt a forrása a lapis lazulinak az ókori perzsa, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk számára, valamint később a görögök és rómaiak számára is. Az ókori egyiptomiak kereskedelem útján szerezték be az anyagot Mezopotámiával való kapcsolataik részeként, továbbá az ókori Etiópiából. Az Indus-völgyi civilizáció fénykorában, körülbelül i.e. 2000 körül, a Harappán kolónia, amely ma Shortugai néven ismert, a lapis lazuli bányák közelében jött létre.
Az afganisztáni lelőhelyek mellett a lapis a Andokban is kitermelésre kerül (az Ovalle közelében, Chile); és a Bajkál-tó nyugati partján Szibériában, Oroszországban, a Tultui lazurit lelőhelyen. Kisebb mennyiségben bányásszák Angolában, Argentínában, Burmában, Etiópiában, Pakisztánban.
Lapis lazuli (UK: /ˌlæpɪs ˈlæz(j)ʊli, ˈlæʒʊ-, -ˌli/; US: /ˈlæz(j)əli, ˈlæʒə-, -ˌliˌ læˈzuːli/) egy mélykék metamorf kőzet, amely féldrágakőként használatos, és az ókortól kezdve értékelték intenzív színe miatt. Neve a perzsa nyelvű 'lāžward' szóból ered, amely a drágakő neve, és több nyelvben, így a spanyol 'azul' és a portugál 'azul', valamint az angol 'azure' szavak alapját képezi. A lapis lazuli főként lazurit, pirit és kalcit ásványokból álló kőzet. Már az i.e. 7. évezredben bányászták a Sar-i Sang bányában, Shortugai-ban, és más bányákban a mai Afganisztán északkeleti részén, Badakhshan tartományban. A 7570 éves Bhirrana helyszínén találtak lapis lazuli tárgyakat, melyek az Indus-völgyi civilizáció legrégebbi lelőhelyéről származnak. A lapis nagy értéket képviselt az Indus-völgyi civilizáció (i.e. 3300–1900) idején. Lapis gyöngyöket találtak neolitikus temetkezésekben Mehrgarhban, a Kaukázusban, és egészen Mauritániáig. A Tutankhamun halotti maszkján is használták (i.e. 1341–1323).
A középkor végére Európa elkezdett Lapis lazulit importálni, hogy finom porrá őrölje és ultramarine pigmentként használja. Az ultramarine-t a reneszánsz és barokk egyik legfontosabb művészei, köztük Masaccio, Perugino, Titian és Vermeer használták; gyakran a festményeik központi alakjainak ruházatára tartogatták, különösen a Szűz Mária ruhájára. Az ultramarine-t találtak középkori apácaik és írnokaik fogkövében is, valószínűleg azért, mert festőecsetüket nyalogatták közben, miközben középkori szövegeket és kéziratokat készítettek.
Történelem
A Tepe Gawra ásatásai azt mutatják, hogy a lazúrkő körülbelül az Ubaid-korszak végén, i.e. 4900–4000 körül került be Mezopotámiába. Hagyományosan úgy vélik, hogy a lazúrkő mintegy 1500 mérföldnyire keletre, Badakhshanban bányászták. Valóban, a perzsa لاژورد lāžavard/lāževard, amelyet gyakran لاجورد lājevard írásmóddal írnak, általában úgy értelmezik, hogy egy helyi névből ered.
A perzsa nyelvből az arab لازورد lāzaward származik, amely mind az angol azure szó (régi francia azur révén), mind a középkori latin lazulum etimológiai forrása. A pontosítás érdekében a lapis lazulī ('lazulum köve') kifejezést használták a kőre, és ez a kifejezés végül átkerült a középkori angol nyelvbe. A lazulum etimológiailag kapcsolódik a kék színhez, és több nyelvben, például a spanyol és portugál azul szavak alapja.
Északkelet-Afganisztánban a földek továbbra is jelentős forrásai a lapis lazulinak. Jelentős mennyiségek származnak továbbá a Lake Baikal nyugati oldalán fekvő bányákból Oroszországban, valamint az Andok hegységben Chilében, amely az a hely, ahol az Inka civilizáció artefaktumokat és ékszereket faragott. Kisebb mennyiségben bányásznak Pakisztánban, Olaszországban, Mongóliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.[13]
Tudomány és felhasználások
Összetétel
A lapis lazuli legfontosabb ásványi összetevője a lazurit[14] (25% és 40% között),[citation needed] egy kék feldspathoid szilícium-ásvány a sodalit családból, képletével Na7Ca(Al6Si6O24)(SO4)(S3) ·H2O.[15] A legtöbb lapis lazuli tartalmaz kalcitot (fehér) és piritet (fémes sárga). Néhány mintában megtalálhatók az augit, diopside, enstatit, muszkoz, hauynit, hornblende, nosean, valamint kénben gazdag löllingit geyerit.
A lazúrkő általában kristályos márványban fordul elő kontakt metamorfózis eredményeként.
Szín
Lapis lazuli mikroszkóp alatt (x240 nagyítás)
A mély kék szín a triszulfur gyökéranion (S•−) jelenlétének köszönhető.
3) a kristályban.[16] A diszulfür (S•−) jelenléte
2) és tetraszulfúr (S•−
A gyökök képesek sárgás vagy vöröses színárnyalatot befolyásolni. Ezek az gyök anionok helyettesítik a klorid anionokat a sodalit szerkezetében. A S•−
A 3 gyökérion látható abszorpciós sávot mutat a 595–620 nm-es tartományban, magas moláris abszorpcitással, ami élénk kék színéhez vezet.
Források
Lapis lazuli mészkőben található a Badakhshan tartomány északkeleti részén, a Kokcha folyó völgyében, ahol a Sar-i Sang bánya lelőhelyeit több mint 6 000 éve dolgozzák. Afganisztán volt a forrása a lapis lazulinak az ókori perzsa, egyiptomi és mezopotámiai civilizációk számára, valamint később a görögök és rómaiak számára is. Az ókori egyiptomiak kereskedelem útján szerezték be az anyagot Mezopotámiával való kapcsolataik részeként, továbbá az ókori Etiópiából. Az Indus-völgyi civilizáció fénykorában, körülbelül i.e. 2000 körül, a Harappán kolónia, amely ma Shortugai néven ismert, a lapis lazuli bányák közelében jött létre.
Az afganisztáni lelőhelyek mellett a lapis a Andokban is kitermelésre kerül (az Ovalle közelében, Chile); és a Bajkál-tó nyugati partján Szibériában, Oroszországban, a Tultui lazurit lelőhelyen. Kisebb mennyiségben bányásszák Angolában, Argentínában, Burmában, Etiópiában, Pakisztánban.
Részletek
Elemek száma
1
Fő ásvány
50.8 cm Lapis Lazuli Obelisk
Ásványi forma
Obekisk
Súly
4200 g
Ország
Afganisztán
Height
50,8 cm
Width
127 mm
Depth
127 mm
Eladó
