Keith Haring - Untitled (Tree of Life) - Artestar licensed print





Adja hozzá kedvenceihez, hogy értersítést kapjon az árverés kezdetekor!

Nyolc év tapasztalat értékbecslőként a barcelonai Balclis-nél, plakát szakértő.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 122813 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Keith Haring offset litográfiája (*)
Másolat a „Tree of Life” című műről, akril vásznon, amelyet Haring készített 1985-ben.
Luxuskiadás magas grammértékű, matt digitális védőpapíron
Hivatalosan jóváhagyott nyomtatás az Artestar New York által. Szerzői jog: Keith Haring Foundation.
Lap méretei: 52 x 62 cm
- Méretmotívum: 40 x 50 cm
- Állapot: Kiváló (ez a mű soha nem volt bekeretezve és nem volt kiállítva, mindig egy professzionális művészeti mappában tartották, így kifogástalan állapotban kínáljuk).
- Származás: magángyűjtemény.
A műalkotásokat gondosan kezeljük és megerősített kartondobozba csomagoljuk. A szállítást nyomonkövetési számmal igazoljuk (UPS, DPD, DHL, FedEx).
A szállítási biztosítás a végső érték szerint történik, teljes visszatérítéssel veszteség vagy sérülés esetén, a vásárló számára ingyenesen.
Keith Haring 1958-ban született Readingben, Pennsylvania államban, az Egyesült Államokban.
Kutztownban nőtt fel, és már fiatal korától nagy érdeklődést mutatott a művészet iránt. A Pittsburgh-i The Ivy School of Professional Art grafikai tervezést tanult, és 19 évesen, nyíltan melegként költözött New Yorkba, ahol a graffiti művészetében találta meg inspirációját. A Visual Arts Schoolban tanult, ahol Keith Sonnler és Joseph Kossuth hatására az elméleti művészeti képzés felé fordult, miután a forma és a szín kísérletezése során fejlődött ki benne az alkotói szenvedély.
Haring 1980-ban hívta fel magára a közönség figyelmét, amikor a Nagy Almában lévő metrókban filctollal karikatúraszerű képeket kezdett rajzolni, majd fehér krétákkal festett fekete panelekre, amelyek a reklámokra voltak fenntartva, ami több mint egy letartóztatást eredményezett.
Tiszta vonalai, élénk színei és aktív alakjai erőteljes üzeneteket közvetítettek az életről és az egységről, kiállításaikat a fotós Tseng Kwong Chi filmezte.
Szintén ebben az időszakban szervezett egy kiállítást a Club 57-ben, és részt vett egy bemutatón a Times Square-en, ahol először rajzolt állatokat és emberi arcokat.
Első egyéni kiállítása a Tony Shafrazy Galériában volt 1981-ben, ugyanabban az évben, amikor részt vett a Kasselben, Németországban megrendezett Documenta 7 kiállításon.
1982-ben barátságot kötött olyan feltörekvő művészekkel, mint Kenny Sharf, Madonna és Jean-Michel Basquiat, sőt még megismerte a híres Andy Warholt is.
1984-ben Harin Ausztráliába ment, és több mural festményt készített Melbourne-ben és Sydney-ben, valamint pénzt is kapott munkájáért a Victoria Nemzeti Galériától és az Australian Contemporary Art Centre-től.
Szintén látogatásokat tett és festett Rio de Janeiróban, a párizsi Modern Művészeti Múzeumban, Minneapolisban és Manhattanben.
Még ebben az időszakban is terveztem egy rózsaszín kabátot, amit Madonna viselt, amikor a „Like a Virgin” című dalát adta elő a „Solid Gold” műsorban.
1985-ben a Bordeaux-i Modern Művészeti Múzeum kiállítást rendezett a munkáiból, és részt vett a párizsi Biennálén.
Novemberben az adott évben megjelent az MTV csatornán, ahol egy barátja, Nick Rhodes, a Duran Duran együttes tagja által vezetett műsorban festett.
1986-ban falfestményeket készített Amsterdamban, Párizsban, Phoenixben és Berlinben, valamint megfestette Grace Jones testét a „I'm not Perfect” című dalának videoklipjéhez, és nyitott egy boltban SOHO-ban, hogy műveit értékesítse.
Addigra művei kezdtek tükrözni a korszak társadalmi-politikai problémáit, mint az apartheid elleni küzdelem, a HIV/AIDS és a drogok.
Szintén készített pop-art műalkotásokat olyan márkáknak, mint az Absolut Vodka, Lucky Strike és Coca Cola, sőt még a 'A Very Special Christmas' jótékonysági album borítóját is tervezte, amelyben a barátnője, Madonna is szerepelt.
1988-ban bekerült egy kiválasztott művészek listájára, akiknek munkái megjelentek a Chateau Mouton Rothschild címkéin, ugyanebben az évben pedig diagnosztizálták nála az AIDS-et, ezért a következő évben megalapította a Keith Haring Alapítványt, amelynek célja az volt, hogy küzdjön a betegséghez kapcsolódó társadalmi problémák ellen, valamint hogy ismertté tegye a művész munkáit kiállítások, kiadványok és jogdíjak révén.
1989 júniusában készítette utolsó nyilvános munkáját egy falon Pisa San Antonio-templomában. Ez a mű címe volt „Tuttomondo”.
Keith Haring 1990. február 16-án halt meg, mindössze 32 évesen, az AIDS áldozataként.
De az epikus méret és ambíció tekintetében az Árbol de la Vida (1985) Keith Haring tragikusan rövid, de rendkívül dinamikus életpályájának csúcsán készült. Több mint három méter és fél magas, az Árbol de la Vida szinte bibliai méretű arányokat ölt ebben a fantasztikus jelenetben. A punk és pop keverékeként Haring modern energiát szív ebbe a határozottan városi ünnepbe, amely ötvözi a hagyományos vallási témákat és a történelmi művészeti utalásokat saját modern street art kultúrájával. A forgó ágakból élet gazdagodása tör ki, mint táncoló testek formájában, tudásrobbanásként. A fa alatt négy, foltos sárga alak, teljesen kidolgozott, magasztos pózban áll. Egyszerű vonalvezetéssel a zöld ágak, amelyek ragyognak, mint a nappali fény, vibrálnak a fukszia színnel szemben, ritmikus mintázatok kavalkádját alkotva. „Nézd, amikor festek, az egy olyan élmény, ami legjobb esetben túlmutat a valóságon” – mondta Haring, hozzátéve, hogy ez a dimenzió tükröződött az alkotás közbeni mentális állapotában is. „Amikor működik, egy másik helyre visz, összeköt a teljesen univerzális dolgokkal, a teljes tudatossággal, ami teljesen túl van az egódon és a saját lényeden. Ez a lényege” (K. Haring, idézve D. Sheff-től, „Keith Haring: An Intimate Conversation”, Rolling Stone, 1989. augusztus, reprodukálva a www.haring.com oldalon [kérdezve 2014. május 25-én]). Az „Árbol de la Vida” kiállításra került a Ludwig Forun für Internationale Kunst Aachenben, a Museum für Neue Kunst Karlsruhe-ban, a Museum Boijmans Van Beuningen Rotterdamban, a Milánói Triennálén, és a Dexia Banque Internationale Luxembourgban.
Az eladó története
Fordítás a Google Fordító általKeith Haring offset litográfiája (*)
Másolat a „Tree of Life” című műről, akril vásznon, amelyet Haring készített 1985-ben.
Luxuskiadás magas grammértékű, matt digitális védőpapíron
Hivatalosan jóváhagyott nyomtatás az Artestar New York által. Szerzői jog: Keith Haring Foundation.
Lap méretei: 52 x 62 cm
- Méretmotívum: 40 x 50 cm
- Állapot: Kiváló (ez a mű soha nem volt bekeretezve és nem volt kiállítva, mindig egy professzionális művészeti mappában tartották, így kifogástalan állapotban kínáljuk).
- Származás: magángyűjtemény.
A műalkotásokat gondosan kezeljük és megerősített kartondobozba csomagoljuk. A szállítást nyomonkövetési számmal igazoljuk (UPS, DPD, DHL, FedEx).
A szállítási biztosítás a végső érték szerint történik, teljes visszatérítéssel veszteség vagy sérülés esetén, a vásárló számára ingyenesen.
Keith Haring 1958-ban született Readingben, Pennsylvania államban, az Egyesült Államokban.
Kutztownban nőtt fel, és már fiatal korától nagy érdeklődést mutatott a művészet iránt. A Pittsburgh-i The Ivy School of Professional Art grafikai tervezést tanult, és 19 évesen, nyíltan melegként költözött New Yorkba, ahol a graffiti művészetében találta meg inspirációját. A Visual Arts Schoolban tanult, ahol Keith Sonnler és Joseph Kossuth hatására az elméleti művészeti képzés felé fordult, miután a forma és a szín kísérletezése során fejlődött ki benne az alkotói szenvedély.
Haring 1980-ban hívta fel magára a közönség figyelmét, amikor a Nagy Almában lévő metrókban filctollal karikatúraszerű képeket kezdett rajzolni, majd fehér krétákkal festett fekete panelekre, amelyek a reklámokra voltak fenntartva, ami több mint egy letartóztatást eredményezett.
Tiszta vonalai, élénk színei és aktív alakjai erőteljes üzeneteket közvetítettek az életről és az egységről, kiállításaikat a fotós Tseng Kwong Chi filmezte.
Szintén ebben az időszakban szervezett egy kiállítást a Club 57-ben, és részt vett egy bemutatón a Times Square-en, ahol először rajzolt állatokat és emberi arcokat.
Első egyéni kiállítása a Tony Shafrazy Galériában volt 1981-ben, ugyanabban az évben, amikor részt vett a Kasselben, Németországban megrendezett Documenta 7 kiállításon.
1982-ben barátságot kötött olyan feltörekvő művészekkel, mint Kenny Sharf, Madonna és Jean-Michel Basquiat, sőt még megismerte a híres Andy Warholt is.
1984-ben Harin Ausztráliába ment, és több mural festményt készített Melbourne-ben és Sydney-ben, valamint pénzt is kapott munkájáért a Victoria Nemzeti Galériától és az Australian Contemporary Art Centre-től.
Szintén látogatásokat tett és festett Rio de Janeiróban, a párizsi Modern Művészeti Múzeumban, Minneapolisban és Manhattanben.
Még ebben az időszakban is terveztem egy rózsaszín kabátot, amit Madonna viselt, amikor a „Like a Virgin” című dalát adta elő a „Solid Gold” műsorban.
1985-ben a Bordeaux-i Modern Művészeti Múzeum kiállítást rendezett a munkáiból, és részt vett a párizsi Biennálén.
Novemberben az adott évben megjelent az MTV csatornán, ahol egy barátja, Nick Rhodes, a Duran Duran együttes tagja által vezetett műsorban festett.
1986-ban falfestményeket készített Amsterdamban, Párizsban, Phoenixben és Berlinben, valamint megfestette Grace Jones testét a „I'm not Perfect” című dalának videoklipjéhez, és nyitott egy boltban SOHO-ban, hogy műveit értékesítse.
Addigra művei kezdtek tükrözni a korszak társadalmi-politikai problémáit, mint az apartheid elleni küzdelem, a HIV/AIDS és a drogok.
Szintén készített pop-art műalkotásokat olyan márkáknak, mint az Absolut Vodka, Lucky Strike és Coca Cola, sőt még a 'A Very Special Christmas' jótékonysági album borítóját is tervezte, amelyben a barátnője, Madonna is szerepelt.
1988-ban bekerült egy kiválasztott művészek listájára, akiknek munkái megjelentek a Chateau Mouton Rothschild címkéin, ugyanebben az évben pedig diagnosztizálták nála az AIDS-et, ezért a következő évben megalapította a Keith Haring Alapítványt, amelynek célja az volt, hogy küzdjön a betegséghez kapcsolódó társadalmi problémák ellen, valamint hogy ismertté tegye a művész munkáit kiállítások, kiadványok és jogdíjak révén.
1989 júniusában készítette utolsó nyilvános munkáját egy falon Pisa San Antonio-templomában. Ez a mű címe volt „Tuttomondo”.
Keith Haring 1990. február 16-án halt meg, mindössze 32 évesen, az AIDS áldozataként.
De az epikus méret és ambíció tekintetében az Árbol de la Vida (1985) Keith Haring tragikusan rövid, de rendkívül dinamikus életpályájának csúcsán készült. Több mint három méter és fél magas, az Árbol de la Vida szinte bibliai méretű arányokat ölt ebben a fantasztikus jelenetben. A punk és pop keverékeként Haring modern energiát szív ebbe a határozottan városi ünnepbe, amely ötvözi a hagyományos vallási témákat és a történelmi művészeti utalásokat saját modern street art kultúrájával. A forgó ágakból élet gazdagodása tör ki, mint táncoló testek formájában, tudásrobbanásként. A fa alatt négy, foltos sárga alak, teljesen kidolgozott, magasztos pózban áll. Egyszerű vonalvezetéssel a zöld ágak, amelyek ragyognak, mint a nappali fény, vibrálnak a fukszia színnel szemben, ritmikus mintázatok kavalkádját alkotva. „Nézd, amikor festek, az egy olyan élmény, ami legjobb esetben túlmutat a valóságon” – mondta Haring, hozzátéve, hogy ez a dimenzió tükröződött az alkotás közbeni mentális állapotában is. „Amikor működik, egy másik helyre visz, összeköt a teljesen univerzális dolgokkal, a teljes tudatossággal, ami teljesen túl van az egódon és a saját lényeden. Ez a lényege” (K. Haring, idézve D. Sheff-től, „Keith Haring: An Intimate Conversation”, Rolling Stone, 1989. augusztus, reprodukálva a www.haring.com oldalon [kérdezve 2014. május 25-én]). Az „Árbol de la Vida” kiállításra került a Ludwig Forun für Internationale Kunst Aachenben, a Museum für Neue Kunst Karlsruhe-ban, a Museum Boijmans Van Beuningen Rotterdamban, a Milánói Triennálén, és a Dexia Banque Internationale Luxembourgban.
